GK BH 1977/454.
GK BH 1977/454.
1977.10.01.
A fuvaroztatónak akkor is jogában áll a ténylegesen elvégzett fuvarteljesítmény mennyiségét bizonyítani, ha a kilométeróra állásának helyességét teljesítményigazolással elismerte [26/1960. (V. 21.) Korm. sz. r. mellékleteként közzétett Gépkocsi Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 84. § (2) bek.; 16/1975. (XII. 15.) KPM–ÁH sz. r.-tel közzétett Tehergépjármű Díjszabás 9. § (1)-(3) bek.; Ptk. 242. §, 361. § (1) bek.].
A felperes a keresetében 7611 Ft fuvardíj visszafizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ugyanis három gépkocsival fuvarozást végzett a felperes megbízója részére és a fuvarozások után ilyen összeggel több fuvardíjat számított fel, mint amennyi megillette volna. A többletfuvardíj felszámítása abból adódott, hogy két fuvarozás esetében Sajószentpéter–Mosonmagyaróvár és vissza útvonalon az alperes 724 km helyett 939 km-t, egy további Sajószentpéter–Balatonfüred–Tapolca–Sajószentpéter útvonalon pedig 722 km helyett 944 km-t vett alapul.
Az alperes a védekezésében a kereset elutasítását kérte, mert a megtett távolságot a gépkocsik km-órájának állása szerint tüntették fel a fuvarokmányokon, a fuvaroztató (a felperes megbízója) a GFSZ 84. §-ának (2) bekezdésének megfelelően e fuvarokmányokat megjegyzés nélkül aláírta, tehát jogosult volt a fuvardíjat az alperes által kifogásolt km-távolságok alapján felszámítani.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy a 16/1975. (XII. 15.) KPM–ÁH sz. rendelettel közzétett Tehergépjármű Díjszabás 9. §-a értelmében a távolság megállapítása elsősorban a gépjármű km-mérőműszerével vagy közös beméréssel történhet. A közúti csomóponti mutató, illetve a közúti távolságot mutató térkép adatai alapján a távolság megállapítására helyközi fuvarozásnál csak abban az esetben kerülhet sor, ha a gépjárműnek nincs km-órája vagy az használhatatlan, illetve ha közös bemérés nem történt. A perbeli fuvarozások esetében nem merült fel arra nézve bizonyíték, hogy a gépkocsik km-órája használhatatlan vagy hibás lett volna, ezért a távolságmutató térkép szerinti díjszámítási távolságot – amelyre a felperes keresetét alapította – nem lehetett alkalmazni. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperes megbízója a fuvarokmányokat kifogás nélkül aláírta ezzel a teljesítményt is igazolta, a fuvarokmányok adatainak megdöntésére pedig megfelelő bizonyítékot nem terjesztett elő.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
Az említett Tehergépjármű Díjszabás 9. §-ának (1) bekezdése szerint a távolság megállapítása a gépjármű km-mérőműszerével vagy közös beméréssel történhet.
A (2) bekezdés szerint a kilométer-mérőműszer hiányában, illetve használhatatlansága esetében – ha közös bemérés nem történt – a távolságot
a) helyi (közigazgatási határon belül végzett) fuvarozásnál időátszámítással
b) helyközi (közigazgatási határon túlra végzett) fuvarozásnál a közúti csomóponti kilométermutató, illetve a legújabb kiadású közúti távolságot mutató térkép adatai alapján
c) részben helyi, részben helyközi fuvarteljesítményeknél az a) és b) pont együttes alkalmazásával kell megállapítani.
A (3) bekezdés szerint, ha a (2) bekezdésben említett esetben az útvonal legalább két olyan helységet érint, amely a közúti csomóponti kilométer-mutatóban szerepel, az ezek közötti távolságot a közúti csomóponti kilométer-mutató adatai alapján kell megállapítani.
A 26/1960. (V. 21.) Korm. sz. rendelet mellékleteként közzétett Gépkocsi Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 84. §-ának (1) bekezdése szerint a gépjárművezető köteles a fuvarozás tartama alatt végzett fuvarteljesítmény adatait a fuvarlevélbe folyamatosan bejegyezni. A (2) bekezdés szerint a feladó, illetőleg a címzett köteles a fuvarlevélen a fuvarozásra jelentkezés helyét és idejét, az áru fordulónkénti átvételét, a fuvarteljesítményt, valamint a fuvarból elbocsátás helyét és idejét aláírásával (bélyegzőjével) igazolni. Az igazolásra kötelezett aláírása (bélyegzője) bizonyítja, hogy a fuvarozó a “lerakott súly” rovatban feltüntetett árumennyiséget a címzett részére kiszolgáltatta, továbbá, hogy a feladó, illetőleg a címzett az érkezés és az indulás időpontjára, a kilométeróra állására, a terhére eső gépkocsiállás időtartamára, valamint a fuvarozott áru megnevezésére és áruosztályba sorolására vonatkozólag a fuvarlevélen szereplő adatok helyességét elismerte.
A Tehergépjármű. Díjszabás rendelkezéseinél fogva elsősorban a kilométer-mérőműszer adatait vagy a közös bemérést kell a távolság megállapításánál irányadónak venni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben a kilométer-mérőműszer szerinti távolság irreális adatot mutat, a fuvaroztatónak ne lenne módja azt vitatni, annak ellenére, hogy a GFSZ 84. §-ának (2) bekezdése szerinti teljesítményigazolással a kilométeróra állását és az ennek megfelelő fuvardíj-fizetési kötelezettségét elismerte. Ebben az esetben azonban már neki kell bizonyítania, hogy fuvardíj-fizetési kötelezettsége a vitatott mértékig nem áll fenn [Ptk. 242. § (1) bek.]. Ha pedig a fuvardíjat téves alapon már kifizette, úgy azt, illetve annak egy részét a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján visszakövetelheti arra is tekintettel, hogy a Tehergépjármű Díjszabás 4. §-ának (2) bekezdése szerint a felszámítható fuvardíjak maximáltak.
A közúti csomóponti kilométer-mutató, illetve a közúti távolságot mutató térkép adatait a Tehergépjármű Díjszabás rendelkezése folytán másodlagosan kell kötelezően figyelembe venni. Az itt szereplő adatok a különböző helységek központjai közti távolságot nagy pontossággal tüntetik fel. Mivel azonban a tényleges fuvarozások általában nem központból (0 km) központba irányulnak így a kilométeróra szerinti távolság mind negatív, mind pozitív irányban kisebb eltérést mutathat. Minél távolabbi helységekbe irányul a fuvarozás, százalékosan általában annál kisebb ez az eltérés. Az eltérés szempontjából figyelembe lehet továbbá venni azt is, hogy a forgalom sűrűsége miatt esetleges gyakori előzések a kilométeróra szerint megtett utat szintén növelhetik.
Az alperes sem vitatta, hogy a kereset első két tételénél a csomóponti kilométer-mutató szerinti 724 km helyett az alperes 939 km-t, tehát 215 km-rel (28%-kal) többet tüntetett fel, aminek a távolságok objektív jellege miatt semmiféle alapja sincs, erre a nagymérvű eltérésre az alperes sem tudott magyarázatot adni, illetve felszámításának megalapozására bizonyítási indítványt sem tett. Mindebből megállapítható, hogy az alperes által a fuvarleveleken feltüntetett távolságadatok nem helyesek, így a távolságot a Tehergépjármű Díjszabás 9. §-ának (2) és (3) bekezdései alapján kellett alapul venni és a fuvardíjat, illetve a visszafizetendő különbözetet ehhez képest kellett meghatározni.
Egyébként az alperes által feltüntetett kilométer-távolság fiktív jellegét az is mutatja, hogy egy napon két tehergépkocsival végzett ugyanazon viszonylatban fuvarozást és e két gépkocsi fuvarlevél szerinti megtett útja még 1 km eltérést sem mutat, aminek az előzések, a kanyarok kisebb-nagyobb ívben való vétele stb. miatt a gyakorlatban – főleg ilyen hosszú távon – nincs valószínűsége.
A keresetlevél harmadik tételére nézve (a kilométer-azonosságon kívül) a fentiek az irányadók, mert az alperes a fuvardíjszámítás során ebben az esetben is az optimális 722 km-rel szemben 944 km-t, tehát 222 km-rel (30%-kal) többet vett alapul.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta és az alperest az összegszerűségében általa nem vitatott kereseti követelés megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 500/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás