GK BH 1977/456.
GK BH 1977/456.
1977.10.01.
Importáru elveszése esetén a szállítmányozó kártérítési felelősségének mértéke tekintetében az importbeszerzési ár, vagyis az a forintösszeg irányadó, amelyre a külföldi eladó részére történt fizetés időpontjában a deviza megvásárlásához szükség volt [Ptk. 503. § (1) bek., 520. § (1) bek.].
A beavatkozó mint megbízó és a felperes mint bizományos között szerződés jött létre különféle alkatrészek importjára. A felperes külföldi céggel kötött szerződést, amely azt teljesítette. A felperes és az alperes által kötött szerződés alapján a szállítmányozás az alperes feladata volt. A szállítmány egy része a szállítmányozás során elveszett. A kárveszély a külföldi eladóról a belföldi vevőre szállt át, ezért a külföldi vevő részére a vételárat devizában ki kellett fizetni. Az alperes a felelősségét peren kívül elismerte és a felperesnek az elveszett áru értékeként kártérítés címén 25 540 Ft-ot megfizetett.
A felperes a keresetében 5812,58 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A kereseti követelése 3 tételből állt. Az első tétel 5438,91 Ft-os összege abból adódott, hogy a külföldi fél részére történt tényleges fizetés idején érvényes devizaárfolyamon számítva a felperesnek a devizavételár kiegyenlítéséhez a devizáért a bank részére 30 975,91 Ft-ot kellett fizetnie, az alperes ezzel szemben a jelenlegi árfolyam alapján csak 25 540 Ft-ot térített meg. A második tétel 297,57 Ft-os összege az elveszett áru értékére eső arányos behozatali engedély illetéke, a harmadik tétel 76,10 Ft-os összege pedig az elveszett árura eső szállítmányozási költség.
Az alperes a kereseti követelés 3. tételét teljes egészében, az első tételből pedig 41 Ft-ot, összesen tehát 117,10 Ft-ot elismert azonban a kereset ezt meghaladó részének az elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy mint szállítmányozó az áruban bekövetkezett kárért fuvarozó módjára felel, s ehhez képest a Ptk. 503. §-ának (1) bekezdése értelmében az áru elveszése esetében csak az elveszett dolog értékét köteles megtéríteni, az áru értékét pedig a kár általa történt kifizetése időpontjában érvényes devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. Az ezen árfolyamon számított kár összege az általa megfizetett összegnek az elismert 41 Ft-tal növelt összegével azonos.
A beavatkozó az alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság az alperest elismerése mértékéig marasztalta, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság az alperes védekezését elfogadta.
Az ítélet ellen a felperes és a beavatkozó fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
Helytálló az alperesnek az a védekezése és az elsőfokú bíróság ítéletének az az indokolása, hogy a szállítmányozó a Ptk. 520. §-ának (1) bekezdése értelmében a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára felel, s hogy ehhez képest a Ptk. 503. §-ának (1) bekezdése értelmében a küldemény elveszése esetén csak az elveszett dolog értékét kell megtéríteni, illetőleg a fuvardíj arányos része nem terheli a károsultat. A bíróság azonban a dolog értékét mint az alperes által viselendő kár mértékét helytelenül állapította meg. Az alperesnek a tárgyaláson kérdésre tett nyilatkozata szerint az áru elveszése az alperes raktárában történt, az áru elvámolása, belföldesítése után. Az elveszett áru értékét tehát az import bekerülési ár számításával azonosan kell meg állapítani. Ez utóbbinak egyik alapvető része az a forintösszeg, amelyet a külföldi eladó részére történő fizetéshez szükséges deviza megvásárlásához a banknak ténylegesen be kellett fizetni. Ezt pedig a külföldi fél részére történt fizetés idején érvényes devizaárfolyam határozza meg. Az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja már csak ezért sem helytálló, mert az árfolyamváltozás folytán nem juthat előnyösebb helyzetbe az a károkozó, aki kártérítési kötelezettsége teljesítésével késedelmeskedik azzal szemben, aki kötelezettségének nyomban az esedékességkor, tehát a károkozáskor eleget tesz.
A felek egybehangzó előadása szerint a felperes a külföldi fél részére történő fizetéshez a Magyar Nemzeti Banknál a devizát 1973. június 30-án vásárolta, amikor egy francia frank eladási ára a banknál 11,36 Ft volt, s ennek megfelelően a külföldi fél részére ugyanekkor történt fizetéshez a felperes 30 679 Ft-ot fizetett ki. Ebből az alperes csak 25 540 Ft-ot térített meg a felperesnek, következésképpen a különbözetet, amely a leszállított keresettel azonos, azaz 5139 Ft-ot – beleértve az elsőfokú bíróság által megítélt 41 Ft-ot is – az alperes a felperesnek köteles megfizetni. A kereseti követelés többi tételét az alperes elismerte.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest a különbözeti összeg megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. I. 30 205/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás