GK BH 1977/457.
GK BH 1977/457.
1977.10.01.
Szállítmányozóval szemben támasztott kártérítési igénynél nem érvényesül a fuvarozóra vonatkozólag a küldemény kiszolgáltatását követő 3 napban megszabott jogvesztő határidő [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 46. cikk 3. §-a, Ptk. 501. §, 504. §, 520. § (1) és (2) bek., 521. § (1) bek.].
A felperes címére 1976. február hónapban vasúton szenet adtak fel. A felek szállítmányozási szerződést kötöttek arra, hogy az alperes a vasúttól a küldeményeket kiváltja, kirakja és azt a felperes telepére fuvarozza. A Ptk. 521. §-ának (1) bekezdése értelmében áruhiány vagy sérülés esetében az alperes köteles volt olyan bizonyítékok beszerzéséről gondoskodni, amelyek alapján a vasúttal szemben igényt lehet érvényesíteni.
A vasút a küldemények súlyát mérlegelte és a súlyt a fuvarleveleken feljegyezte. Az alperes a rendeltetési állomáson utánmérlegelést kért, a vasút azonban a kérelem teljesítését megtagadta. Az alperes – állítása szerint – tanácsi megbízott kiküldését kérte, a tanácsi VB azonban a kérelmet nem teljesítette. A felek a küldeményeket a felperes telepén, illetve a helyi malomnál közösen mérlegelték és ennek során megállapították, hogy azokban hiány mutatkozik. Erről a jegyzőkönyveket csupán a küldemények kiszolgáltatását követő kb. egy hónap elteltével vették fel.
A felperes a hiányok miatt 10 468 Ft kártérítés és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az eljárás során az alperes a kártérítési követelés felének megfizetését vállalta és ennek megfelelően 5310 Ft-ot a felperesnek megfizetett, a felperes azonban a teljes kártérítési összeg megítélését kérte. Előadása szerint az alperesnek a tanácsi megbízott kirendelése iránti kérelmét a helyi tanácsi VB azért nem teljesítette, mert az alperes a tanácsi kiküldetési díjakat rendszertelenül, nagy késedelemmel fizeti ki. A felperes ezzel kapcsolatban a tárgyalásra előállított tanú kihallgatását kérte. Felrótta az alperesnek azt is, hogy kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyv felvételéről nem gondoskodott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a szállítmányozási szerződést nem szegte meg, mert a tanácsi megbízott kiküldetését kellő időben kérte és nem róható fel a terhére, hogy a helyi tanácsi VB a kérelmét nem teljesítette. Tagadta, hogy a tanácsi kiküldött jelenlétének biztosításával kapcsolatban mulasztást követett el. Kifogásolta, hogy a felperes az igényét elkésve érvényesítette, ezért a kereset elutasításán kívül arra kérte kötelezni az alperest, hogy az 5310 Ft-ot fizesse vissza.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a· felek a Ptk. 521. §-ának (1) bekezdésében szabályozott szállítmányozási szerződést kötöttek. Nincs arra utaló adat, hogy a felperes érdekei sérelmet szenvedtek. A Ptk. 520. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint a szállítmányozó a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára felel. A felperes a Ptk. 501. és 504. §-aiban foglaltakra figyelemmel köteles lett volna a küldeményt fuvarozó alperessel szemben legkésőbb három napon belül igényt érvényesíteni, ezt a határidőt azonban nem tartotta be, mert a felek a kárjegyzőkönyvet a küldemény kiszolgáltatását követő kb. egy hónap elteltével vették fel. A felperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és az alperes marasztalását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság ítélete jogszabályt sért, de a megnyugtató határozat hozatalához további bizonyítás szükséges.
A felperes a keresetet kifejezetten arra alapította, hogy az alperes a szállítmányozási szerződést megszegte. A felek közösen állapították meg a súlyhiányt, és fel sem vetődött annak lehetősége, hogy a hiány az alperes által végzett közúti fuvarozás során keletkezett.
Ilyen körülmények között téves az elsőfokú bíróságnak a jogvesztéssel kapcsolatos megállapítása. A fuvarozó módjára fennálló felelősség ugyanis a felróhatóságon alapuló kártérítési felelősségnél szigorúbb fuvarozói felelősséget jelenti, nem pedig azt, hogy a szállítmányozó alperessel szemben csupán a küldemény kiszolgáltatását követő három napon belül lehet igényt érvényesíteni. Az alperes ilyen irányú védekezést nem is terjesztett elő, sőt 50% erejéig kártérítési felelősségét elismerte, és csupán a tárgyaláson hivatkozott arra, hogy a felek által közösen felvett jegyzőkönyv késedelmesen készült el.
Az alperes a vasúttól a küldemények súlyának mérlegelését kérte, amelynek teljesítését a vasút megtagadta. Ezután az alperes köteles lett volna a VÁSZ 46. cikkének 3. §-ában foglaltak szerint eljárni, de legalábbis tanácsi megbízott jelenlétéről gondoskodni. Ezzel kapcsolatban a felek előadásai között ellentmondás van. Az ellentmondás feloldása és a tényállás tisztázása céljából a bizonyítást folytatni kell. Ennek során meg kell állapítani, hogy az alperes mindent megtett-e a tanácsi jegyzőkönyv, illetve a kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv felvétele érdekében. A bizonyítás eredményéhez képest kell dönteni abban a kérdésben, hogy az alperes a szállítmányozási szerződést megszegte-e, és hogy a magatartása felróható-e. (Legf Bír. Gf. IV. 32 319/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás