MK BH 1977/464.
MK BH 1977/464.
1977.10.01.
Az alkalmi fizikai munkát végző személyre – a magánháztartásban történő alkalomszerű munkavégzés kivételével – a biztosítási kötelezettség akkor is kiterjed, ha a munkáját nem munkaviszony keretében végzi [71/1955. (XII. 31.) MT sz. r. 1., 3. §, 6/1955. (XII. 31.) SZOT sz. szab. 1. §; Ptk. 387. §.].*
A fel peres működési engedéllyel rendelkező kirakatrendező, dekoratőr. A Magyar Hirdető Vállalat kirendeltségével kötött megállapodás alapján elvállalta a Sz.-i Ipari Vásáron kiállító vállalatok hét önálló kiállítási egységének tervezését és kivitelezését. A felperes erre vonatkozó ajánlatát a Magyar Hirdető Vállalat a felpereshez írt, 1974. július 4-én kelt levelében fogadta el.
Az alperes társadalombiztosítási szerv a felperes ellen 1976. május 25-én fizetési meghagyást bocsátott ki, amelyben megállapította, hogy a felperes a kiállításrendezői munkáin munkavállalókat foglalkoztatott, akiket nem jelentett be biztosításra. Ezért a felperest társadalombiztosítási járulék, késedelmi pótlék és rendbírság címén összesen 16 554 Ft megfizetésére kötelezte. A fizetési meghagyás ellen a felperes keresettel fordult a járásbírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a főfoglalkozása szerinti munkahelyén dolgozó munkatársaival brigádot alakítottak és közös társulásban vállalták el az ipari vásáron kiállító vállalatok bemutatójának rendezését. Az ebből származó jövedelmük után az így megalakult társulás tagjai önállóan adóztak, munkájukat önállóan végezték, velük szemben utasítási joga nem volt, munkaviszonyban ekként nem állottak egymással.
A járásbíróság az ítéletével a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Az ítéletének indokai szerint a fizetési meghagyásban megjelölt személyek nem voltak a felperes alkalmazottai, így velük szemben a felperest társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség nem terheli.
A járásbíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett és kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását. A fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a fizetési meghagyásban megjelölt személyek alkalmi fizikai munkát végeztek és ezért társadalombiztosítási kötelezettség hatálya alá tartoztak.
A megyei bíróság a fellebbezési eljárás során hozott ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta. Tényként állapította meg, hogy a felperes a vásárrendezési munkák elvállalása előtt a fizetési meghagyásban megjelölt személyekkel ezt előzetesen megbeszélte, és közösen döntöttek a munka elvállalásában. A munkát brigádban végezték el, erről tudott a felperesnek és munkatársainak a “munkaadója”, ahhoz hozzájárult. E tényállásbeli körülményekre alapozottan a megyei bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a kérdéses személyek a felperesnek vállalkozótársai voltak, a közöttük és a felperes között fennállott kapcsolatban a munkaviszony jellemző ismérvei nem valósultak meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A fizetési meghagyásban megjelölt munkavégzés idején hatályban volt társadalombiztosítási jogszabály, a többször módosított és kiegészített 71/1955. (XII. 31.) MT számú rendelet (R.) l. §-ának (1) bekezdése határozta meg azoknak a személyeknek körét, akikre a kötelező betegségi biztosítás kiterjedt. A kötelező biztosítás hatálya alá tartoztak az R. 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a munkaviszonyban álló dolgozók, az f) pont szerint pedig – egyebek között – az alkalmi fizikai munkások is. E két rendelkezés egybevetéséből következik, hogy az alkalmi fizikai munkások – kivéve azokat, akik magánháztartásban dolgoztak alkalomszerűen [6/1955. (XII. 31.) SZOT számú szabályzat 1. § (2) bek.] – akkor is biztosítási kötelezettség alá tartoztak, ha munkájukat nem munkaviszony alapján végezték. Így, annak a körülménynek, hogy a felperes és a vásárrendezési munkálatokon vele együtt dolgozó munkatársai között fennállott jogviszonyban a munkaviszony jellemző ismérvei nem valósultak meg, mert a munkát kölcsönösen együttműködve végezték, a biztosítási kötelezettség hatálya alá tartozás szempontjából nincs ügydöntő jelentősége.
Az R. 3. §-ának a) pontja szerint a biztosítás nem terjed ki a vállalkozási jogviszonyban munkát végző személyre. Az adott esetben a vállalkozó kizárólag a felperes volt, mert ő állapodott meg a megrendelők, a kiállító vállalatok megbízottjaként eljáró Magyar Hirdető Vállalattal a szóban levő munkák elvégzésében, a szerződést egyedül ő kötötte meg. A megrendelők egyedül a felperessel álltak jogviszonyban, az elvállalt munkák szerződésszerű teljesítését kizárólag a felperestől követelhették. A megrendelők és az elvállalt munkák elvégzésébe a felperes által bevont személyek között jogi kapcsolat, jogviszony nem állott fenn. Téves tehát az eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy a fizetési meghagyásban megjelölt személyek a felperes “vállalkozótársai” voltak. A felperes és a munkatársai megállapodhattak abban, hogy a munkát a felperes irányítása mellett közösen végzik el és abban is, hogy a munka elvégzéséért a felperesnek járó díjazást maguk között miként osztják fel, ez azonban csupán az egymás közötti megállapodásuk volt, amelyhez a megrendelőkkel szembeni hatály nem fűződött. A jogviszony természetéből következően a felperes munkatársainak az elvégzett munkák díjazása iránti igényük egyedül a felperessel szemben volt, ilyen igényt a megrendelőkkel szemben nem is érvényesíthettek volna. Minthogy a vállalkozási szerződést a vállalkozó és a megrendelő megállapodása hozza létre (Ptk. 387. §), a felperes munkatársai, akik a kiállítási munkákra vonatkozó vállalkozási szerződés megkötésében nem vettek részt, e munkák vállalkozói, a felperes vállalkozótársai nem lehettek.
A felperes munkatársai a felperessel történt megállapodásuk alapján végezték a kiállítási egységek elkészítésével összefüggő munkájukat, díjazásukat is a felperestől kapták, tehát a felperes részére teljesítettek – nem munkaviszony alapján – fizikai munkát. Ekként az R. 1. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján biztosítási kötelezettség hatálya alá tartoztak. Így jogszerű volt az alperes eljárása, amellyel az általuk kapott díjazás után a felperes terhére járulékfizetési kötelezettséget állapított meg. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 005/1977. sz.)
*
71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendeletet – a 77. §-a kivételével – a 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet 354. §-ának (3) bekezdése, a 6/1955. (XII. 31.) SZOT sz. szabályzatot a 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szabályzat 299. §-ának (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. Az újabb társadalombiztosítási jogszabályok – a 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet1 1. §-ának a) pontja, valamint a 2. §-ának a) és b) pontjai – lényegükben változatlan tartatommal vették át a határozatban felhívott jogszabályok rendelkezéseit.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás