PK BH 1977/486.
PK BH 1977/486.
1977.11.01.
Hivatalos intézkedésben való részvétel a munkaköri kötelesség teljesítését jelenti. Az ilyen hivatali intézkedés utóbb nem terjeszthető elő újítási javaslatként [38/1974. (X. 30.) MT sz. r. 20. § (2) bek.; 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 2. § (1)–(2) bek., 3. § (1) bek.].
Az alperes igazgatójának rendelkezése szerint a pályafenntartási főnökségek kötelesek kezdeményezni mindazoknak az átjáróknak a megszüntetését, amelyeknek az üzemeltetése népgazdasági érdekből nem kívánatos.
Az I. r. felperes 1974-ben az alperesnél mérnök-főintéző, a II. r. felperes pedig mérnök-intéző volt. Munkakörükbe tartozott – egyebek mellett – a következő: “vonalkorszerűsítési programok esetében a felépítmény átépítése után szükségszerűen megmaradó átjárók (a lehetséges megszüntetések már megtörténtek) biztosításainak kezdeményezésére javaslatot az igazgatóság II. osztálya felé, az útátjárók fenntartási adatainak ismeretében a hatóságok felé a szükséges kezdeményezést megtenni”.
Az alperes felhívta a pályafenntartási főnökséget: készítsen a P. és B. közötti útátjárókról kimutatást, mert azok biztosítására még nincs határozat. Az irat előadmányán szerepel az I. r. felperes aláírása is.
Az útátjárók megszüntetését az államigazgatási hatóság engedélyezte. A megszüntetés a vonalkorszerűsítési munkák során 197. 5 szeptemberében megtörtént.
A felperesek 1974. augusztus 14-én közösen újítási javaslatot nyújtottak be az alpereshez, amelyben javasolták a Cs.–R. állomások között egyes útátjárók megszüntetését. Az alperes az újítási javaslatot elutasította azzal az indokolással, hogy a javaslat nem új, illetve a felperesek munkaköri kötelezettsége.
A felperesek keresetükben az alperest 101 250 Ft újítási díj megfizetésére kérték kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a javaslat nem új, és a javaslattétel a felperesek munkaköri kötelezettsége volt.
Az elsőfokú bíróság fejenként 4000 Ft újítási díj megfizetésére kötelezte az alperest a felperesek javára. Az indokolás szerint az útátjárók megszüntetésére vonatkozó javaslat nem volt munkaköri kötelezettség, a hivatalból történt megelőző kezdeményezés nem zárja ki a javaslat újítás jellegét. A bíróság ítéletét lényegében az ügyben kirendelt szakértő véleményére alapította.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet – helyes indokaira utalással – helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A 38/1974. (X. 30.) MT sz. rendelet 20. §-ának (2) bekezdésében foglaltak folytán a jogvitát az 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet (R.) szabályainak alkalmazásával kell eldönteni.
Az R. 2. §-ának (1) bekezdése szerint – egyebek mellett – újítás az olyan műszaki megoldás, amely viszonylag új, állami vállalat részére hasznos eredménnyel jár, és nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé, vagy munkaköri feladatán belül jelentős alkotó teljesítménynek minősül. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy “a megoldás akkor új, ha azt a vállalat... még egyáltalán nem hasznosította és a javaslattétel időpontjában annak hasznosítását bizonyíthatóan nem is vették tervbe”. Az R. 3. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az újítás szerzője az, aki a megoldást kidolgozta.
A per adatai alapján az állapítható meg, hogy a felperesek javaslata nem újítás.
Az útátjárók megszüntetése már évek óta állandó és általános jellegű feladat az alperesnél. Az útátjárók megszüntetését az alperes tervbe is vette.
A felpereseknek továbbá hivatali kötelezettségük volt, hogy a perbeli vonalszakaszt megvizsgálják az útátjárók biztosítása szempontjából. Általában elvárható gondosság mellett nyilvánvalóan jelenteniük kellett, ha biztosításra nincs szükség, mert az útátjárók megszüntethetők. A jelentés tehát a felperesek munkaköri kötelezettsége volt, aminek egyébként 1974 áprilisában – több mint három hónappal az újítási javaslat benyújtása előtt – valójában eleget is tettek.
Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy az útátjárók megszüntetésének tervbevételét bizonyító alperesi ügyiratokat kiadás előtt (április 7-én) az I. r. felperes mellett még öten aláírták, majd kiadás után ezen kívül még négyen (köztük az I. r. felperes is, április 24-én). Az ilyen hivatalos intézkedésben való részvétel a munkaköri kötelezettség teljesítését jelenti. E hivatali intézkedés utóbb nem terjeszthető elő újítási javaslatként.
Mindezekre tekintettel az állapítható meg, hogy az újítás tartalmi elemei nincsenek meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első és másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította.
A pervesztes felperesek perköltséget kötelesek fizetni [Pp. 78. § (1) bek.]. A szakértői díjat a felperesek előlegezték. Az alperesi jogi képviselő munkadíjának megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette, hogy az alperest jogtanácsos képviselte [Pp. 75. § (4) bek.]. (P. törv. IV. 21. 264/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás