PK BH 1977/489.
PK BH 1977/489.
1977.11.01.
Gondozási és ápolási szerződés részbeni módosítása keretében a kötelezett csak olyan összegű járadék fizetésére kötelezhető, amely értékben arányban áll a saját háztartáson belül nyújtani vállalt gondozás és ápolás értékével (Ptk. 241. §).
A peres felek 1964. szeptember 11-én “eltartási szerződés”-nek nevezett megállapodást kötöttek. Eszerint a felperesek átruházták a 825 négyszögöl területű házasingatlan tulajdonjogát az alperesekre. Viszont az alperesek ennek ellenében vállalták, hogy a felpereseket életük végéig gondozzák és ápolják, haláluk után pedig eltemettetik. Az alperesek kötelezettséget vállaltak arra is, hogy a felpereseknek 50 000 Ft-ot készpénzben megfizetnek.
A szerződés megkötése után az alperesek a házasingatlanon különböző javítási és átalakítási munkákat végeztettek, majd 1967-ben a felperesekhez költöztek és 1969 végéig eleget tettek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek. A felek között utóbb a viszony megromlott. Az alperesek 1970 elejétől kezdődően nem mostak a felperesekre, a lakás takarítását azonban 1975 március végéig elvégezték.
Az alperesek a szerződésben megjelölt 50 000 Ft helyett – utólagos megállapodás alapján – csak 30 000 Ft-ot fizettek ki készpénzben a felpereseknek. A perbeli ingatlan forgalmi értéke a szerződéskötéskor – részleges beköltözhetőség figyelembevételével – 98 000 Ft volt.
A felperesek – módosított keresetükben – elsősorban annak megállapítását kértek, hogy az alperesekkel kötött szerződés érvénytelen, mert az államigazgatási hatóság azt nem hagyta jóvá. Másodlagos kereseti kérelmük pedig arra irányult, hogy kötelezze a bíróság az alpereseket az 1970. január 1-jétől 1975. március 31-ig terjedő időre havi 400 Ft megfizetésére azért, mert az alperesek ebben az időszakban nem teljesítették a szerződésben vállalt kötelezettségeket. Az 1975. április 1. napjától kezdődően az alperesek által fizetendő összegnek havi 500 Ft-ban való megállapítását kérték azért, mert ettől az időponttól kezdődően az alperesek még a takarítást sem végezték.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta: kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felpereseknek 31 612 Ft-ot, ennek az összegnek 1964. október 1-jétől járó évi 5% kamatával együtt, mégpedig 1975. november 1-jétől kezdődően havi 400 Ft-os részletekben. A másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felek között adásvétellel vegyes gondozási szerződés jött létre, amelynek életjáradéki szerződéssé átalakítására nincs törvényes lehetőség. Kifejtette az ítélet indokolásában, hogy a felek közötti megállapodásnak az a része, amely adásvételi szerződésnek minősül, teljesedésbe ment. A gondozási kötelezettségüknek azonban az alperesek 1970 óta csak részben, 1974 március vége óta pedig egyáltalán nem tettek eleget: így szerződésszegést követtek el. Ez pedig lehetővé teszi a felperesek részére, hogy a szerződéstől a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján elálljanak. Utalt arra, hogy a felek további szolgáltatással egymásnak nem tartoznak a szerződés megszűnése előtt nyújtott szolgáltatást pedig pénzben kell elszámolni [Ptk. 320. §-a, 319. § (2) bek.]. Ennél az elszámolásnál a másodfokú bíróság az ingatlan 1964. évi forgalmi értékét: 98 212 Ft-ot vette alapul. Az ingatlan értékéből levonva az alperesek által teljesített pénzbeli szolgáltatás (30 000 Ft) és a természetbeni szolgáltatások 36 600 Ft-os értékét, a másodfokú bíróság 31 612 Ft-ban állapította meg azt az értéket, amelyhez az alperesek ellenszolgáltatás nélkül jutottak és ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte az alpereseket. Figyelembe véve az alperesek vagyoni viszonyait és személyi körülményeit, részükre havi 400 Ft részletfizetési kedvezményt biztosított.
A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felek adásvétellel vegyes gondozási szerződést kötöttek. A gondozási szerződés érvényességéhez hatósági jóváhagyásra nincs szükség, tehát helyes a másodfokú bíróságnak a jogi álláspontja is, hogy a perbeli szerződést érvényesnek kell tekinteni.
A Ptk. 241. §-ában írt rendelkezés szerint a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. A szerződés a felperesek gondozásával kapcsolatban tartós jogviszonyt létesített a felek között. Amikor a szerződést megkötötték, jogviszonyában voltak egymással; egyébként a II. r. felperes testvére a II. r. alperesnek. A jó viszony azonban utóbb megromlott a felek között, így tehát a szerződéskötést követően lényeges változás következett be. A gondozás és ápolás kölcsönös bizalmat tételez fel a jogosult és kötelezett között. Miután a felperesek nem tartanak igényt a természetbeni gondozásra, az alperesek sem teljesítik huzamos idő óta a szerződésben vállalt kötelezettségeiket. A szerződésnek módosítás nélküli fenntartása súlyosan sértené a felperesek érdekeit, akik idős korukra is tekintettel azt akarták biztosítani, hogy betegségük és hanyatló egészségi állapotuk időszakában gondozásuk a szükséges mértékben biztosítva legyen. A másodfokú ítéleti döntés így sérti a felpereseknek a szerződéskötéskor szem előtt tartott érdekeit, mert csak időlegesen biztosít a felperesek részére havi 400 Ft-ot és esetleg akkor maradnak anyagi támasz nélkül, amikor arra éppen a legnagyobb szükségük volna.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felek által 1964. szeptember 11-én megkötött szerződést részben és akként módosította, hogy az alperesek egyetemleges kötelezettség mellett tartoznak a felperesek részére azok élete fogytáig a szerződésben vállalt gondozás és ápolás helyett pénzbeli megváltást fizetni.
A rendelkezésre álló peradatok szerint a felperesek részére a mosást 1969 végéig, a takarítást 1975 március végéig elvégezték az alperesek. Az ápolás, gondozás azonban szélesebb körű tevékenységet tételez fel és szoros összefüggésben van a jogosultak fizikai és egészségi állapotával. A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem derítette fel a tényállást a tekintetben, hogy az elmúlt időszak alatt a felperesek egészségi állapota miként alakult és mennyiben szorultak gondozásra. Ezt a körülményt szükség esetén a kezelőorvos meghallgatásával, az SZTK-kartonok beszerzésével, esetleg orvos szakértői vélemény alapján kell tisztázni. Egyébként a mosási költségnek havi 400 Ft-ban történt elszámolása nyilvánvalóan túlzott.
Az összegszerűség megállapításánál viszont az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a gondozási és ápolási tevékenység természetbeni szolgáltatását – a peradatok szerint – az a körülmény hiúsítja meg, hogy a felperesek a felajánlott szolgáltatásokat egyoldalúan visszautasították. Így tehát az alperesek a szerződés részbeni módosítása keretében csak olyan összegű járadék fizetésére kötelezhetők, amely értékben arányban áll a saját háztartáson belül nyújtani vállalt ápolás és gondozás értékével.
Az előadott indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletnek azt a rendelkezését, amely szerint az alperesek minden hónap 1. napján előre esedékesen havi 400 Ft-ot kötelesek a felpereseknek megfizetni –, ideiglenes intézkedésként hatályában fenntartotta. Egyebekben a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte s egyben a fellebbezési bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (Legf. Bír. P. törv. V. 21. 162/l976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás