PK BH 1977/496.
PK BH 1977/496.
1977.11.01.
A mezőgazdasági termelőszövetkezet keretében működő szakcsoport és annak tagja között a szakcsoport tevékenységével összefüggő tagsági vitában a termelőszövetkezet döntőbizottsága jár el, s ennek határozata ellen lehet keresettel a bírósághoz fordulni [28/1972. (IX. 27.) MT sz. r. 4. § (2) bek. b) pont, 26. §; 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 221. §].*
Az alperes tagja volt a termelőszövetkezeten belül alakult kisállattenyésztő, hizlaló és értékesítő mezőgazdasági szakcsoportnak.
A szakcsoport – működési szabályzata szerint – többek között libahizlalással és libaértékesítéssel is foglalkozott. Az alperes – a szakcsoport tevékenységi körén belül – a felperes által rendelkezésére bocsátott sovány libákat ugyancsak a felperes által biztosított takarmánnyal meghizlalta. A sovány libák és a takarmány ellenértékét a felek a hizlalt libák értékesítése után számolják el.
A felperes kérelmére a járásbíróság az alperes ellen 13 214 Ft összeg erejéig fizetési meghagyást bocsátott ki. A felperes a tartozás jogcímeként előadta, hogy az alperes a termelőszövetkezet keretében működő szakcsoport tagja s ebben a minőségében a termelőszövetkezettől 110 db sovány libát és 3060 kg kukoricát kapott elszámolásra, 25 774 Ft értékben. Az elszámolás után azonban az alperes 13 214 Ft-ot felszólítás ellenére sem fizetett meg.
A fizetési meghagyás ellen az alperes ellentmondással élt, amelyben azt adta elő, hogy a felperes által szolgáltatott sovány libák betegek voltak, abból ötven liba elhullott, ezért nem tartozik a felperesnek.
A járásbíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 13 214 Ft-ot, ennek 1974 december hó 16-tól járó évi 5%-os kamatát és 500 Ft perköltséget.
Az ítélet indokolása szerint a szakcsoportnak az alperes is tagja volt. A 110 db sovány libát és 3060 kg takarmányt 25 774 Ft értékben a felperestől átvette, az elszámolás során azonban 13 214 Ft-tal adós maradt a felperesnek. Tartozását a felperes által kiállított számlán elismerte, s miután a perben kihallgatott tanú az alperes védekezésében foglaltakat nem igazolta, őt a bíróság a kereset szerint marasztalta.
A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes mint tag a szakcsoport tevékenységében a működési szabályzat szerint vett részt. A járásbíróságnak ezért eljárása során a szakcsoport működési szabályzatát (alapszabályát és ügyrendjét) be kellett volna szereznie s a felek közötti jogvitát az alapszabály és ügyrend rendelkezéseinek figyelembevételével kellett volna eldöntenie. A járásbíróság az alapszabályból és ügyrendből megállapíthatta volna, hogy az alperes a sovány libákat és a meghizlalásukhoz szükséges takarmányt mint a szakcsoport tagja vette át a felperestől. Az alapszabály IV/c pontja szerint a szakcsoport tagját a kihelyezett állatok és takarmány meghitelezett teljes vételára tekintetében felelősség terheli. Az alapszabály B/6. pontja szerint a felvásárló vállalat által a hízott libákért átutalt vételárat a szakcsoport fizeti ki, a tag részére biztosított hitelek egyidejű elszámolása mellett. A szakcsoport és tagjainak tevékenységével kapcsolatos fenti kötelezettségeket a működési szabályzat (alapszabály) a mezőgazdasági szakcsoportokról szóló 28/1972. (IX. 27.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján határozta meg. Minthogy a felperes követelése ezekkel a kötelezettségekkel kapcsolatos, a peres felek jogvitája szakcsoporti tagsági jogviszonyból ered.
Az R. 26. §-ában foglalt rendelkezés szerint a szakcsoport tagjának tagági vitájában a szövetkezeti döntőbizottság jár el, a szövetkezeti tag tagsági vitájára vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával. Minthogy a szakcsoport mezőgazdasági termelőszövetkezet keretében működik, a tagsági vitára vonatkozó eljárási szabályok tekintetében a módosított és kiegészített 1967. évi III. törvény (Tv.) és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott rendelkezések az irányadók.
A 15/1971. (XII. 30.) MÉM számú rendelettel módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 221. §-ában foglalt rendelkezés szerint a termelőszövetkezet és tagja között tagsági vita akkor keletkezik, ha valamely tagsági jog vagy kötelezettség érvényesítésével kapcsolatosan a termelőszövetkezet illetékes szerve által tett intézkedést vagy ennek elmulasztását a tag magára sérelmesnek tartja. Az R. 26. §-ának alkalmazása szempontjából illetékes szerven értelemszerűen a szakcsoport általános hatáskörű szervét, az intézőbizottságot (R. 8. §) kell érteni. Ennek döntése (intézkedése) folytán keletkezett tagsági vitában az R. 26. §-a értelmében a felperesi termelőszövetkezet döntőbizottsága jár el, és ennek határozata ellen lehet a Tv. 94. §-ának (2) bekezdése értelmében keresettel fordulni a bírósághoz.
Az adott esetben a felperesnek a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme a szakcsoport intézőbizottsága intézkedésének minősül.
Minthogy azonban a felperes által érvényesített követelés tárgyában a termelőszövetkezet döntőbizottsága még nem határozott, az ügy érdemi elbírálására a bíróságnak nem volt hatásköre. (Legf. Bír. P. törv. I. 21 435/1976 sz.)
*
A 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. rendelet hatályát vesztette. A helyébe lépő 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. r. 101. §-a a korábbival azonosan rendelkezik.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás