1977. évi 5. törvényerejű rendelet

a Genfben 1975. június 21-én kelt Ötödik Nemzetközi Ónegyezmény kihirdetéséről¹

2014.06.06.

(A megerősítési okirat letétele New Yorkban 1976. június 7. napján megtörtént az ENSZ főtitkáránál).

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa² a New Yorkban 1975. június 20-án kelt és a Magyar Népköztársaság által 1976. április 29-én aláírt Ötödik Nemzetközi Ónegyezményt a törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

„ ÖTÖDIK NEMZETKÖZI ÓNEGYEZMÉNY

Bevezető

A résztvevő országok, felismerve

a) azt a jelentős támogatást, amelyet, különösen a fejlődő termelő országokban, az áruegyezmények nyújthatnak a gazdasági növekedéshez azáltal, hogy elősegítik az árak stabilizálódását és az exportjövedelmek, valamint a nyersanyagpiacok fejlődését;

b) a termelő és fogyasztó országok érdekeinek azonosságát és kölcsönös összefüggését, úgyszintén ezen országok folyamatos együttműködésének értékét avégből, hogy részint támogassák az Egyesült Nemzetek és az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája céljait és alapelveit, részint, hogy megoldják az ónnal kapcsolatos kérdéseket egy nemzetközi áruegyezmény segítségével, figyelembe véve, hogy milyen fontos szerepet játszhat a Nemzetközi Ónegyezmény az új nemzetközi gazdasági rend megteremtésében;

c) az ón rendkívüli fontosságát számos olyan ország szempontjából, amelynek gazdasága messzemenően függ az ón termelésére, fogyasztására vagy kereskedelmére megállapított kedvező és egyenlő feltételektől;

d) annak szükségességét, hogy az ónipar egészséges fejlődését, különösen a fejlődő termelő országokban segítsék és előmozdítsák, valamint, hogy a fogyasztók érdekeinek védelmében a megfelelő ónellátást biztosítsák;

e) az óntermelő országok számára annak jelentőségét, hogy import-vásárlóerejüket fenntarthassák és növelhessék;

f) mind a fejlődő, mind az ipari országokban az ón felhasználása terén, a jobb hatásfok biztosításának, mint a világ ónkészleteinek megóvásához való hozzájárulásnak kívánatos voltát, a következőkben állapodtak meg.

I. fejezet

Célkitűzések

1. cikk

Célkitűzések

Jelen Egyezmény célkitűzése, hogy

a) gondoskodjék a világ óntermelésének és -fogyasztásának összeegyeztetéséről és enyhítsen azokon a nehézségeken, amelyek a várható vagy tényleges ónfelesleg vagy ónhiány folytán előállhatnak;

b) megakadályozza az ón árának és az ónexportból származó jövedelmeknek szélsőséges ingadozásait;

c) olyan szabályozásokat hozzon létre, amelyek segítik, elsősorban a fejlődő termelő országokban, az ónexportból származó jövedelmek növelését és ekként ezeket az országokat a gazdasági növekedés meggyorsításához és társadalmi fejlődésükhöz szükséges anyagi eszközökkel ellássa, figyelembe véve ugyanakkor a fogyasztók érdekeit;

d) megteremtse azokat a feltételeket, amelyek a termelők nyereségessége alapján elősegítik az óntermelés dinamikus ütemű emelését úgy, hogy a fogyasztók számára elfogadható árakon megfelelő kínálatot eredményeznek, valamint, hogy a fogyasztás és termelés közötti hosszú távú egyensúlyt biztosítson;

e) tovább szélesítse az ón felhasználási körét és tökéletesítse az ón hazai feldolgozását, mindenekelőtt a fejlődő termelő országokban;

f) a tényleges vagy várható ónhiány esetén olyan intézkedéseket biztosítson a termelés növelése és az ón igazságos elosztása érdekében, amelyek segítségével a fogyasztó országokat sújtó komoly nehézségek kivédhetők;

g) tényleges vagy várható óntúlkínálat esetén megfelelő intézkedéseket biztosítson azon súlyos nehézségek kivédésére, amelyekbe a termelő országok kerülhetnek;

h) gondoskodjék a nem-kereskedelmi ónkészleteknek a kormányzatok általi ellenőrzéséről és olyan intézkedéseket biztosítson, amelyek az esetleg előforduló bizonytalanságok és nehézségek megelőzésére alkalmasak;

i) biztosítsa az új ónlelőhelyek feltárására és kitermelésére, valamint az ónércek leghatásosabb kitermelési, dúsítási és kohászati módszereinek, egyebek között az Egyesült Nemzetek, vagy azon belül más szervezetek pénzügyi és műszaki támogatása melletti előmozdítására irányuló igények figyelemmel kísérését;

j) előmozdítsa a fejlődő termelő országokban az ónpiac fejlesztését és így ezeket az ón forgalmazásában nagyobb szerep vállalására ösztönözze;

k) a Nemzetközi Óntanács folytassa a Negyedik Nemzetközi Ónegyezmény (továbbiakban: Negyedik Egyezmény) és az azt megelőző Nemzetközi Ónegyezmények működése során megkezdett tevékenységet.

II. fejezet

Meghatározások

2. cikk

Meghatározások

A jelen Egyezmény alkalmazásában

Ón az ónfém, bármiféle ónfinomítvány, dúsítások óntartalma vagy a természetes előfordulási helyéről kinyert ónérc. E meghatározás céljára az „érc” értelmezéséből ki van zárva a) az az anyag, amelyet az ércfelhalmozódásból nem dúsítás céljából nyertek ki, és b) az az anyag, amelyet a dúsítás folyamatában hulladékként selejteztek.

ÓNFÉM a jó kereskedelmi minőségű ónfinomítvány, amelyben a kimutatható ónhányad legalább 99,75 százalék.

ÜTKÖZŐKÉSZLET a jelen Egyezmény XIII. fejezetének rendelkezései szerint létesített és kezelt ütközőkészlet.

ÓNFÉM-ÁLLOMÁNY az ütközőkészlet fémhányada, beleértve azt a fémet is, amelyet az ütközőkészlet igazgatója az ütközőkészlet számára már megvásárolt, de amelyet még nem szállítottak le, kizárva azonban azt a fémet, amelyet az ütközőkészletből annak igazgatója már értékesített, de amelyet még nem szállítottak el.

TONNA a metrikus tonna, azaz 1000 kilogramm.

SZABÁLYOZÁSI IDŐSZAK a Tanács által ilyenként nyilvánított időszak, és amelyre vonatkozóan rögzítették az összes megengedett exportmennyiséget.

NEGYEDÉV valamelyik, január 1-jével, április 1-jével, július 1-jével vagy október 1-jével kezdődő naptári negyedév.

NETTÓ EXPORT a jelen Egyezmény C. Függelékének Első Részében meghatározott körülmények között exportált mennyiség, levonva abból az ugyanazon Függelék Második Részének rendelkezései szerint importált mennyiséget.

RÉSZTVEVŐ ORSZÁG az az ország, amelynek kormányzata a jelen Egyezményt megerősítette, jóváhagyta, elfogadta, vagy ahhoz csatlakozott, avagy kinyilvánította, hogy azt megerősíteni, jóváhagyni, elfogadni vagy ahhoz csatlakozni szándékozik, úgyszintén bármely terület vagy területek bármely olyan egysége, amelynek önálló részvétele az 53. cikk rendelkezései értelmében vált lehetségessé, illetőleg, amennyiben a szövegösszefüggés ilyen értelmezést kíván, magának egy ilyen országnak, területnek vagy területek egységének kormányzata vagy egy, az 54. cikkben meghatározott szervezet.

TERMELŐ ORSZÁG az a résztvevő ország, amelyet a Tanács, az érintett ország kormányzatával egyetértésben, termelő országnak nyilvánított.

FOGYASZTÓ ORSZÁG az a résztvevő ország, amelyet a Tanács, az érintett ország kormányzatával egyetértésben, fogyasztó országnak nyilvánított.

HOZZÁJÁRULÓ ORSZÁG az a résztvevő ország, amely az ütköző készlet fenntartásában közreműködik.

EGYSZERŰ TÖBBSÉG, ha egy határozatot a résztvevő országok által leadott szavazatok többségével fogadnak el.

EGYSZERŰ MEGOSZTOTT TÖBBSÉG, ha egy határozatot mind a termelő országok által leadott szavazatok többségével, mind pedig a fogyasztó országok által leadott szavazatok többségével fogadnak el.

KÉTHARMADOS MEGOSZTOTT TÖBBSÉG, ha egy határozatot mind a termelő országok által leadott szavazatok kétharmados többségével, mind a fogyasztó országok által leadott szavazatok kétharmados többségével fogadnak el.

HATÁLYBALÉPÉS, ha csak más megjelölés nem szerepel, a jelen Egyezmény eredeti hatálybalépését jelenti, akár ideiglenes is a hatálybalépés az 50. cikk, akár végleges a 48. cikk rendelkezéseinek megfelelően.

PÉNZÜGYI ÉV egy olyan éves időtartam, amely július 1-jén kezdődik és a következő év június 30-án végződik.

AZ ÜLÉSSZAK a Tanács egy vagy több ülését öleli fel.

A Nemzetközi Óntanács

Szervezeti rendelkezések

III. fejezet

Tagság

3. cikk

A Tanács

a) A Nemzetközi Óntanács (a továbbiakban: Tanács), amelyet a korábbi nemzetközi ónegyezmények hívtak életre, tevékenységét a jelen Egyezményben meghatározott tagokkal, hatáskörrel és feladatokkal tovább folytatja avégből, hogy gondoskodjék az Ötödik Nemzetközi Ónegyezmény végrehajtásáról.

b) A Tanács székhelye, hacsak maga a Tanács másként nem határoz, London.

4. cikk

Részvétel a Tanácsban

a) A Tanácsot a résztvevő országok összessége alkotja.

b) i) A Tanácsban minden egyes országot egy küldött képvisel, mindegyik ország kijelölhet helyetteseket és tanácsadókat, akik a Tanács ülésein részt vesznek.

ii) A helyettes küldött a küldött helyett, ennek távollétében, avagy más különleges körülmények esetén jogosult eljárni és szavazni.

c) Minden résztvevő ország a Tanácsnak egyetlen tagját képezi, kivéve az 53. cikk eltérő rendelkezését.

5. cikk

A résztvevők fajtái

a) A Tanács, az érintett ország beleegyezésével, a Tanács mindegyik tagját termelő vagy fogyasztó országgá nyilvánítja, a lehető leghamarább azt követően, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárától értesítést kapott, amely szerint a szóban forgó tag letétbe helyezte a megerősítő, jóváhagyó, elfogadó vagy csatlakozó okiratot, a 48. vagy 52. cikk, illetőleg a megerősítési, jóváhagyási, elfogadási vagy csatlakozási szándékot közlő értesítést az 50. vagy 52. cikk szerint.

b) A termelő országok és fogyasztó országok tagsága hazai ónfém-bányatermelésükön, illetőleg ónfém-fogyasztásukon alapszik, azzal azonban, hogy

i) egy olyan termelő országnak a tagságát, amely számottevő mértékben fogyasztja is a saját hazai bányászati termeléséből származó ónfémet, az illető ország beleegyezésével ónkivitelére kell alapozni; és

ii) egy olyan fogyasztó országnak a tagságát, amely saját hazai bányáiból a saját maga fogyasztotta ón egy jelentős hányadát termeli ki, az illető ország beleegyezésével ónbehozatalára kell alapozni.

c) Minden egyes kormányzatnak megjelölheti a megerősítő, jóváhagyó, elfogadó vagy csatlakozó okiratában, illetőleg a megerősítési, jóváhagyási, elfogadási vagy csatlakozási szándékot közlő értesítésében, hogy véleménye szerint az ország a résztvevő országok mely kategóriájába tartozzék.

d) A Tanács, a jelen Egyezmény hatálybalépése utáni első rendes ülésszakán, meghozza a jelen cikk végrehajtásához szükséges határozatokat az A. Függelékben felsorolt résztvevő államok által leadott szavazatok többségével és a B. Függelékben felsorolt résztvevő államok szavazatainak többségével; e célra a szavazatokat külön-külön kell számlálni, a szavazati jogosultságot pedig a jelen Egyezmény A. és B. Függelékében meghatározott módon kell megállapítani; a 13. cikk alkalmazásának ez esetben nincs helye.

6. cikk

A besorolás megváltoztatása

a) Amennyiben valamelyik résztvevő ország helyzetében olyan változás következik be, hogy fogyasztó ország helyett termelő országnak tekintendő vagy viszont, úgy a Tanács akár az érdekelt ország kérelmére, akár saját kezdeményezéséből az ország egyetértésével, mérlegeli az új helyzetet és meghatározza, hogy a jelen Egyezmény idevágó Függelékei céljára milyen mennyiség, avagy százalékos arány alkalmazható az adott országra.

b) A Tanács határozza meg, hogy a jelen cikk a) pontjának megfelelően megállapított mennyiség vagy százalékos arány mely napon lép hatályba.

c) A Tanács által a b) alattiak szerint megállapított hatálybalépési naptól kezdődőleg az érintett országot nem illetik meg azok a jogok és kedvezmények, és nem terhelik azok a kötelezettségek, amelyeket a jelen Egyezmény a korábbi besorolása szerinti kategória országaira állapít meg, kivéve az ezen kategóriában az ország által vállalt és még nem teljesített pénzügyi vagy egyéb kötelezettséget, ugyanakkor viszont megilletik mindazok a jogok és kedvezmények és terhelik azok a kötelezettségek, amelyeket a jelen Egyezmény az új besorolás szerinti kategóriára állapít meg, azzal azonban, hogy:

i) ha az ország termelő ország volt és fogyasztó ország lett, úgy változatlanul megilleti a jog arra, hogy a jelen Egyezmény megszűnését követően részesedését követelje a 25. és 26. cikk rendelkezései szerint a felszámolásra kerülő ütközőkészletből;

ii ha az ország fogyasztó ország volt és termelő ország lett, úgy a Tanács által az országra megállapított feltételeknek olyanoknak kell lenniök, hogy az ország és más, már a jelen Egyezményben résztvevő termelő országok egyenlő elbánásban részesüljenek.

IV. fejezet

Hatáskörök és feladatok

7. cikk

A Tanács hatásköre és feladatai

A Tanács

a) azzal a hatáskörrel van felruházva és mindazon feladatokat ellátja, amelyek a jelen Egyezmény eredményes megvalósulásához szükségesek;

b) az ügyvezető elnöktől kívánságára bármikor olyan tájékoztatást követelhet az ütközőkészlet-állományról és az azt érintő intézkedésekről, amelyre, megítélése szerint, a jelen Egyezmény szerinti feladatainak végrehajtása céljából szüksége van;

c) felhívhatja a résztvevő országokat, hogy az óntermelésre, az ón termelési költségére, az óntermelés szintjére, az ónfogyasztásra, a nemzetközi ónforgalomra és az ónkészletekre vonatkozó adatokat szolgáltassanak vagy más olyan információt nyújtsanak, amik a jelen Egyezmény eredményes megvalósulásához szükségesek és a 44. cikk szerinti nemzetbiztonsági rendelkezésekkel nem összeférhetetlenek, míg a résztvevő országok az így kért információkat a lehető legteljesebb mértékben szogláltatni tartoznak;

d) a 16. cikk szerint vezetett ügyviteli számla, avagy a 24. cikk rendelkezéseinek megfelelően az ütközőkészlet-számla javára kölcsönt vehet igénybe;

e) minden egyes pénzügyi év végén jelentést tesz közzé a kérdéses év folyamán végzett tevékenységéről;

f) minden negyedév elteltével, de, hacsak a Tanács ellentétesen nem határoz, legkorábban három hónappal azt követően, kimutatást tesz közzé a kérdéses negyedév végén készletezett ónfémállományról;

g) mindenféle szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy tanácskozzék és együttműködjék

i) az Egyesült Nemzetekkel, annak illetékes szerveivel – kivált az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájával –, szakosított szerveivel, az Egyesült Nemzetek rendszerén belül más szervezetekkel, úgyszintén más illetékes nemzetközi szervezetekkel; valamint

ii olyan nem résztvevő országokkal, amelyek az Egyesült Nemzetek tagállamai, avagy szakosított szerveinek tagjai, vagy résztvevői voltak a korábbi Nemzetközi Ónegyezményeknek.

8. cikk

A Tanács eljárási szabályai

A Tanács

a) eljárási szabályait maga állapítja meg;

b) megtehet bármilyen intézkedést, amit szükségesnek lát annak érdekében, hogy irányítsa az ügyvezető elnök tevékenységét a Tanács ülésszakai közötti időben;

c) felállíthatja azokat a bizottságokat, amelyek működését, feladatai ellátásának elősegítése végett, szükségesnek tartja és megállapítja ezek tevékenységi körét; ezek a bizottságok, hacsak a Tanács másként nem határoz, eljárási szabályaikat maguk állapíthatják meg;

d) i) kétharmados megosztott többséggel bármikor bármelyik bizottságra ruházhatja bármely olyan hatáskörét, amelyben a Tanács egyszerű megosztott többséggel járhat el, kivéve mégis azokat, amelyek

– a 19. cikk szerint a hozzájárulás kivetésével,

– a 27. és 31. cikk szerint az alsó és felső árakkal,

– a 32., 33., 35. és 36. cikk szerint az exportszabályozással, avagy

– a 40. cikk szerint az ónhiány esetén teendő intézkedésekkel

kapcsolatosak;

ii) kétharmados megosztott többséggel kijelöli a bizottságok tagjait és a bizottságok tevékenységi körét; és

iii) egyszerű többséggel bármikor bármely bizottságtól bármely ráruházott hatáskört visszavonhat vagy a bizottság kijelölését érvénytelenítheti.

9. cikk

Statisztikák, felmérések

A Tanács

a) legalább negyedévenként egyszer felbecsüli a következő negyedév vagy negyedévek során várható ónfogyasztást avégből, hogy ezen időszakra összesített statisztikát készíthessen az ónhelyezetről, és ebben a vonatkozásban bármiféle más számottevő tényezőt számításba vehet;

b) intézkedéseket tesz az ón termelői árának, az óntermelés szintjének, az árirányzatoknak, a piaci irányzatoknak és a világ óniparát érintő rövid és hosszú távú problémáknak folyamatos tanulmányozása érdekében; evégből bármilyen alkalmasnak ítélt, az ónipar problémáira irányuló felméréseket és vizsgálatokat kezdeményezhet és támogathat;

c) folyamatosan tájékozódik az ón új felhasználási területeiről és az olyan helyettesítő termékek kifejlesztéséről, amelyek az ónt hagyományos felhasználási területein pótolhatják;

d) az ón kutatásának, termelésének, feldolgozásának és felhasználásának kérdéseivel foglalkozó szervezetekkel szorosabb kapcsolatokra és azokban szélesebb körű részvételre törekszik; és

e) alternatív megoldásokat iparkodik kidolgozni az ütközőkészlet jelenlegi finanszírozási módszereinek megkönnyítése vagy megváltoztatása céljából.

V. fejezet

Szervezet és ügyvitel

10. cikk

A Tanács ügyvezető elnöke és elnökhelyettesei

a) A Tanács, titkos szavazás útján, kétharmados megosztott többséggel, egy független ügyvezető elnököt választ, aki a résztvevő országok valamelyikének állampolgára. Az ügyvezető elnök megválasztását a Tanácsnak a jelen Egyezmény hatálybalépését követő első ülésszakának napirendjére kell tűzni.

b) Nem választható ügyvezető elnökké olyan személy, aki a megválasztását megelőző öt év során az óniparban vagy az ónkereskedelemben működött; az ügyvezető elnöknek meg kell felelnie a 12. cikkben körülírt feltételeknek.

c) Nem zárható ki a jelen cikk b) pontja alapján az ügyvezető elnöki tisztségből az, aki a Tanács alkalmazotti állományának tagja.

d) Az ügyvezető elnök hivatalát a Tanács által meghatározott időtartamra és feltételek mellett látja el.

e) A Tanács ülésszakain és ülésein az ügyvezető elnök elnököl; szavazata azonban nincs.

f) A Tanács évente két elnökhelyettest választ, egyiket a termelő, a másikat a fogyasztó országok küldötteinek sorából. A két elnökhelyettes közül az egyiket első elnökhelyettesnek, a másikat második elnökhelyettesnek kell megválasztani. Az első elnökhelyettest váltakozva kell évenként a termelő, majd a fogyasztó országok küldötteinek sorából választani.

g) Ha az ügyvezető elnök visszavonul vagy hivatalának ellátásában tartósan gátolva van, a Tanács a jelen cikk a) pontjában körülírt eljárással új ügyvezető elnököt választ. Az ügyvezető elnököt e választás megtörténtéig, illetve időleges távolléte esetén az első elnökhelyettes vagy szükség esetén a második elnökhelyettes helyettesíti, e hatáskörök azonban, hacsak a Tanács másként nem határoz, kizárólag az ülésszakon vagy üléseken történő elnöklésre terjed ki. A Tanács az eljárási szabályzatban gondoskodik továbbá egy vezető ügyvivő kinevezéséről, aki az ügyvezető elnök időleges távolléte során, vagy az új ügyvezető elnök jelen cikk szerinti megválasztásáig terjedő időben a jelen Egyezményben foglaltaknak a 12. cikk rendelkezései szerinti végrehajtásáért felelős.

h) Az elnökhelyettesnek olyankor, amikor az ügyvezető elnök feladatait látja el, szavazati joga nincs; az általa képviselt ország szavazati jogának gyakorlására a 4. cikk b) pont ii) alpontja, valamint a 14. cikk c) pontja az irányadó.

11. cikk

A Tanács ülésszakai

a) A Tanács évente négy rendes ülésszakot tart; tarthat azonban a szükséghez képest rendkívüli ülésszakot is.

b) A Tanács első, a jelen Egyezmény alapján tartandó rendes ülésszakát az Egyesült Nemzetek főtitkára Londonban hívja össze. Ez az ülésszak a jelen Egyezmény hatálybalépését követő nyolc napon belül kezdődik.

c) Ülésszakot hív össze bármely résztvevő ország kérésére avagy a jelen Egyezményben meghatározott esetekben az ügyvezető elnök, vagy akadályoztatása esetén, az első elnökhelyettessel történt tanácskozás után és annak nevében, vezető ügyvivő. Ülésszakot az ügyvezető elnök saját elhatározásából is összehívhat.

d) Ha a Tanács másként nem határoz, az ülésszakokat a Tanács székhelyén kell tartani. Az ülésszakra, a 31. cikk alapján összehívott ülésszak esetét kivéve legalább hét nappal korábban kell a meghívókat kiküldeni.

e) A valamennyi termelő ország összes szavazatainak kétharmad részével rendelkező országok és valamennyi fogyasztó ország összes szavazatainak kétharmad részével rendelkező országok küldöttei együttesen a Tanács bármely ülésszakán vagy ülésén határozatképes létszámot képviselnek. Ha a Tanács bármely ülésszakán nincs meg ez a határozatképes létszám, úgy legkésőbb hét napon belül újabb ülésszakot kell összehívni, amelyen az összesen 1000-nél több szavazatot képviselő küldöttek megjelenése határozatképes létszámot biztosít.

12. cikk

A Tanács alkalmazotti állománya

a) A 10. cikk alapján megválasztott ügyvezető elnök felelős a Tanácsnak a jelen Egyezménynek a Tanács határozatai szerinti végrehajtásáért.

b) Az ügyvezető elnök felelős továbbá az ügyviteli feladatok ellátásáért és az alkalmazotti állományért.

c) A Tanács kinevezi az ütközőkészlet igazgatóját (a továbbiakban igazgató), valamint a titkárt és meghatározza ezek feladatkörét és eljárási szabályait.

d) A Tanács utasításokat ad az ügyvezető elnöknek arra nézve, hogy az igazgató a jelen Egyezményben meghatározott feladatait miként lássa el.

e) Az ügyvezető elnököt feladata ellátásában a Tanács által szükségesnek ítélt létszámú alkalmazotti állomány segíti. Az alkalmazotti állomány minden tagja, ideértve az igazgatót és a Tanács titkárát is, az ügyvezető elnöknek tartozik felelősséggel. Az alkalmazási és munkafeltételeket a Tanács hagyja jóvá.

f) Sem az ügyvezető elnöknek, sem az alkalmazotti állomány egyetlen tagjának nem lehet pénzügyi érdekeltsége az óniparban, ónkereskedelemben, ónszállítmányozásban, az ón körüli propagandában avagy az ónnal összefüggő bármilyen más ágazatban.

g) Feladatai ellátása során sem az ügyvezető elnök, sem az alkalmazotti állomány egyetlen tagja sem kérhet vagy fogadhat el utasításokat a Tanácson, illetve a jelen Egyezmény értelmében a Tanács nevében eljáró személyen kívül egyetlen kormánytól, személytől vagy szervtől sem. Tartózkodniok kell mindennemű olyan tevékenységtől, amely rájuk, mint kizárólag a Tanácsnak felelős nemzetközi tisztviselőkre rossz fényt vethet. Valamennyi résztvevő ország kötelezi magát arra, hogy tiszteletben tartja az ügyvezető elnök és az alkalmazotti állomány feladatkörének nemzetközi jellegét és nem törekszik őket e feladataik ellátásában befolyásolni.

h) Sem az ügyvezető elnök, sem az igazgató, sem a Tanács titkára vagy az alkalmazotti állomány más tagja nem szolgáltathat ki adatokat a jelen Egyezmény végrehajtására vagy az azzal kapcsolatos ügyvitelre nézve, kivéve, ha arra a Tanács felhatalmazta, avagy az a jelen Egyezmény szerinti feladatainak megfelelő ellátásához elengedhetetlen.

VI. fejezet

Szavazás a Tanácsban

13. cikk

Százalékos arányok és szavazatok

a) A termelő országoknak összesen 1000 szavazatuk van. Mindegyik termelő államot öt alapszavazat illeti meg; a fennmaradó részt a termelő országok között fel kell osztani a lehető legpontosabban betartva az A. Függelékben az egyes termelő országokra megállapított százalékos arányokat, illetve a jelen cikk esetleges más rendelkezéseit.

b) A fogyasztó országoknak összesen 1000 szavazatuk van. Mindegyik fogyasztó országot öt alapszavazat illeti meg, vagy, ha a fogyasztó országok száma 30-at meghaladja, a lehetséges legnagyobb egész számú szavazat akként, hogy az alapszavazatok száma összesen a 150-et ne haladja meg; a fennmaradó részt a fogyasztó országok között fel kell osztani a lehető legpontosabban betartva a B. Függelékben az egyes fogyasztó országokra megállapított százalékos arányokat, illetve a jelen cikk esetleges más rendelkezéseit.

c) Egyetlen résztvevő országnak sem lehet 450-nél több szavazata.

d) A szavazatok töredékszavazatokra nem bonthatók.

e) Amennyiben akár azért, mert az A., illetve B. Függelékben felsorolt országok közül egy vagy több nem erősíti meg, fogadja el a jelen Egyezményt vagy nem csatlakozik ahhoz, illetve nem nyilvánítja ki megerősítési, elfogadási vagy csatlakozási szándékát akár azért, mert résztvevő országok valamelyikének besorolása a 6. cikk rendelkezései szerint megváltozik, akár azért, mert a résztvevő országok valamelyike az Egyezménytől visszalép, vagy pedig azért, mert a jelen Egyezmény valamelyik rendelkezése előírja, avagy a fogyasztó országok százalékos arányai összesítve nem érik el a 100-at, illetve az ezeket megillető szavazatok száma az 1000 alá csökken, a hiányzó hányadot, illetve szavazatokat a többi termelő, illetve fogyasztó ország között kell felosztani a lehető legpontosabban, a már őket megillető hányadok arányában úgy, hogy a fogyasztó és termelő országok esetében a százalékos arányok és a szavazatok összesítve egyaránt 100-at, illetve 1000-et tegyenek ki.

f) i) Ha a jelen Egyezmény hatálybalépését megelőzően valamelyik, az A. vagy B. Függelékben fel nem sorolt ország kormánya megerősíti, jóváhagyja, elfogadja a jelen Egyezményt vagy csatlakozik ahhoz, avagy megerősítési, jóváhagyási, elfogadási vagy csatlakozási szándékát kinyilatkoztatja; vagy,

ii) ha a jelen Egyezmény hatálybalépését követően bármely, még nem résztvevő ország kormányzata megerősíti, jóváhagyja, elfogadja a jelen Egyezményt, vagy csatlakozik ahhoz, avagy megerősítési, jóváhagyási, elfogadási vagy csatlakozási szándékát kinyilatkoztatja, úgyszintén, ha valamelyik résztvevő ország esetében a besorolás megváltoztatását a 6. cikk értelmében elfogadják,

a Tanács meghatározza az érintett országot megillető százalékos arányt, egyidejűleg újra meghatározza a többi résztvevő országot illető százalékos arányokat is az új tényleges megoszlásnak megfelelően akként, hogy a termelő és fogyasztó országokat megillető százalékos arányok együttesen ismét 100-at, a szavazatok pedig együttesen ismét 1000-et tegyenek ki. A jelen cikk i) pontjában foglalt esetet leszámítva, a jelen pont szerint meghatározott százalékos arány a jelen cikk szempontjából a Tanács idevágó határozatának meghozatala napján ugyanolyan érvénnyel lép hatályba, mintha az az A., illetőleg a B. Függelékben felsorolt százalékos arány lenne.

g) i) A Tanács a termelő országoknak az A. Függelékbe foglalt jegyzékét az F. Függelék rendelkezéseinek megfelelően felülvizsgálja, és újra meghatározza. Leszámítva az első újrameghatározás esetét, amelyre a Tanács első rendes ülésszaka folyamán kerül sor, egyetlen termelő országot megillető százalékos arány sem csökkenthető valamely 12 hónapos időszakon belül többel, mint az időszak kezdetén őt megilletett százalékos arány egy tizedével.

ii) A Tanács az F. Függelékkel összhangban javasolandó intézkedések során megfelelően figyelembe veszi bármelyik termelő ország által felhozott, kivételesként megjelölt körülményeket és kétharmados megosztott többséggel, a szóban forgó szabályok alkalmazásának részbeni vagy teljes mellőzését határozhatja el.

iii) A Tanács időről időre kétharmados megosztott többséggel megváltoztathatja az F. Függelékben foglalt szabályozásokat; az ilyen módosítások úgy minősülnek, mintha eredetileg az F. Függelék részét képezték volna.

iv) A jelen pontban körülírt eljárás eredményeként előálló százalékos arányokat nyilvánosságra kell hozni és azok annak a negyedévnek az első napjától hatályosak, amely a Tanácsnak az A. Függelékben foglalt százalékos arányok megváltoztatásáról szóló határozata meghozatalára következik.

h) A Tanács, első rendes ülésszaka során, felülvizsgálja a B. Függeléket és közzéteszi a módosított Függeléket, amely a jelen cikk szempontjából azonnal hatályba lép; ezt követően a Tanács minden egyes év második negyedévi ülésszaka során felülvizsgálja minden egyes fogyasztó országnak a megelőző három negyedévre vonatkozó fogyasztási adatait és ezeknek az adatoknak az átlaga alapján minden egyes fogyasztó ország számára új százalékos arányokat állapít meg; ezek az új százalékos arányok a következő július 1-jével lépnek hatályba, mégpedig a jelen cikk alkalmazása szempontjából úgy, mintha eredetileg ezek lettek volna a B. Függelékben felvett százalékos arányok.

i) Ha a jelen cikk f) pontjának alkalmazása folytán a termelő országok százalékos arányainak részarányos módosítására került sor egy a Tanács által a 33. cikk rendelkezései szerint kihirdetett szabályozási időszak folyamán, úgy a Tanács a módosított százalékos arányokat tartalmazó táblázatot a lehető leghamarább közzéteszi és az a 33. cikk alkalmazása szempontjából azon negyedév első napjával lép hatályba, amely a százalékos arányok felülvizsgálását elrendelő határozat meghozatalának időszakára következik.

14. cikk

Szavazási eljárás a Tanácsban

a) A Tanács minden tagja jogosult az őt megillető szavazatokat leadni. Szavazás alkalmával a küldött szavazatait nem oszthatja meg. Tartózkodás esetén a küldött úgy tekintendő, mintha szavazatot nem adott volna le.

b) Ellentétes előírás hiányában a Tanács a határozatokat egyszerű megosztott többséggel hozza.

c) Bármelyik tag, a Tanács szempontjából megfelelő alakban, meghatalmazhatja bármely másik tagot arra, hogy a Tanács bármely ülésszakán vagy ülésén érdekeit képviselje és nevében a szavazati jogokat gyakorolja.

VII. fejezet

Kedvezmények és sérthetetlenség

15. cikk

Kedvezmények és sérthetetlenség

a) Valamennyi résztvevő ország a Tanács számára olyan valutaátváltási lehetőségeket biztosít, amely a jelen Egyezmény szerinti funkcióinak ellátásához szükséges.

b) A Tanács jogi személy. Ebben a minőségében különösen megvan a jogképessége a szerződések kötésére, ingó és ingatlan vagyon szerzésére és elidegenítésére, és a perbeli cselekvőképessége.

c) A Tanács számára valamennyi résztvevő ország, a jogrendje által lehetővé tett mértékben, biztosítja vagyonának, jövedelmének és más tulajdonának a jelen Egyezmény szerinti tevékenysége ellátásához szükséges mértékű adómentességet.

d) A Tanácsnak az Egyesült Királyság területén belüli jogállását, kedvezményeit és sérthetetlenségét változatlanul a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság kormánya és a Nemzetközi Óntanács között létrejött 1972. február 9-én kelt székhely-egyezmény szabályozza.

Pénzügyi rendelkezések

VIII. fejezet

Számlák és számvizsgálat

16. cikk

Pénzügyi számlák

a) i) A jelen Egyezmény céljaira két számlát kell vezetni, az ügyviteli számlát és az ütközőkészlet-számlát.

ii) A Tanács ügyviteli kiadásait, ideértve az ügyvezető elnök, az igazgató, a titkár és az alkalmazotti állomány illetményeit is, az ügyviteli számla terhére kell kifizetni.

iii) Mindazokat a kiadásokat, amelyek kizárólag az ütközőkészlettel kapcsolatos ügyletek vagy műveletek miatt merülnek fel, ideértve a kölcsönmegállapodások, tárolás, jutalékok és biztosítás címén teljesített kifizetéseket is, az igazgató az ütközőkészlet-számla terhére számolja el.

iv) Az ütközőkészlet-számlának más természetű kiadások fedezésére való felhasználása felől az ügyvezető elnök határoz.

b) Nem viseli a Tanács az országokat képviselő küldöttek, sem a helyettesítőik és tanácsadóik költségeit.

17. cikk

Készpénz-hozzájárulások; fizetőeszköz

A résztvevő országok részéről az ügyviteli számla javára a 19. és 58. cikk szerinti pénzbefizetéseket, a hozzájáruló országok részéről az ütközőkészlet-számla javára a 21., 22. és 23. cikk szerinti pénzbefizetéseket, résztvevő országok javára az 58. cikk szerint az ügyviteli számla terhére történő pénzkifizetéseket és a hozzájáruló országok javára a 21., 22., 23. és 25. cikk szerint az ütközőkészlet-számla terhére történő pénzkifizetéseket font sterlingben kell, vagy az érintett ország választása szerint a font sterlingnek a fizetés napján érvényes devizaárfolyama szerint átszámítható bármely más olyan valutában teljesíteni, amely font sterlingre a londoni valutatőzsdén szabadon átváltható.

18. cikk

Számvizsgálás

a) A Tanács, a számvitel ellenőrzése céljából, számvizsgálókat nevez ki.

b) A Tanács, az egyes pénzügyi évek végét követően a lehető leghamarább közzéteszi az önállóan felülvizsgált kimutatást az ügyviteli számláról és az ütközőkészlet-számláról, azzal azonban, hogy az ütközőkészlet-számláról, a kimutatás legfeljebb három hónappal azon pénzügyi év végét követően tehető közzé, amelyre vonatkozik.

IX. fejezet

Az ügyviteli számla

19. cikk

A költségvetés

a) A jelen Egyezmény hatálybalépését követő első rendes ülésszaka folyamán a Tanács jóváhagyja a jelen Egyezmény hatálybalépésének napja és az első pénzügyi év vége közötti időszakra az ügyviteli számla javára teljesítendő befizetések és terhére teljesítendő kifizetések költségvetését. A továbbiakban minden pénzügyi évre jóváhagy egy hasonló költségvetést. Ha valamely pénzügyi év folyamán bármikor a felmerült vagy várhatóan felmerülő előre nem látott kiadások miatt az ügyviteli számla egyenlege feltehetőleg nem lesz elegendő a Tanács kiadásainak fedezésére, a Tanács a pénzügyi év hátralevő részére megfelelő kiegészítő költségvetést állapít meg.

b) A jelen cikk a) pontjában meghatározott költségvetés alapján a Tanács kiveti font sterlingben minden egyes ország hozzájárulási kvótáját, amelyet az ország, a kivetésről szóló értesítés vétele után, köteles befizetni. Azok az országok, amelyeknek a kivetés napján 21 vagy több szavazatuk van, a teljes költségvetés 1 százalékát, míg azok, amelyek szavazatainak száma 20 vagy kevesebb, a teljes költségvetés 1 százalékának háromtized részét fizetik. A költségvetési bevételekből a fenti befizetések után hiányzó hányadot úgy kell fedezni, hogy minden egyes szavazat után a teljes hiányzó összeg kétezred részét fizeti be.

c) Azt a résztvevő országot, amely az ügyviteli számla javára hozzájárulási kvótáját a kivetésről szóló értesítés napjától számított hat hónap leforgása alatt nem fizeti be, a Tanács megfoszthatja szavazati jogától. Ha egy ilyen ország a hozzájárulási kvótát a kivetésről szóló értesítés napjától számított 12 hónapon belül sem fizeti be, a Tanács az országot megfoszthatja bármely más, a jelen Egyezményen alapuló jogától; ha azonban az ilyen hátralékot befizették, a Tanács tartozik az érintett ország mindama jogait visszaállítani, amelyektől a jelen pont alapján megfosztotta.

X. fejezet

Az ütközőkészlet-számla

20. cikk

Az ütközőkészlet létesítése

a) Létesíteni kell egy olyan ütközőkészletet, amely részint a termelő országoknak a 21. cikk, részint a fogyasztó országoknak a 22. cikk szerinti hozzájárulásaiból áll.

b) Az ütközőkészlet eszközeit a tőkepiacon felvett kölcsönökkel vagy a 24. cikk szerinti intézkedések tétele útján ki lehet egészíteni.

c) A jelen cikk alkalmazása szempontjából a pénzben teljesített hozzájárulás összegét azzal az ónfém-mennyiséggel kell egyenlőnek tekinteni, amely azért az összegért lett volna vásárolható alsó áron azon a napon, amikor az összeget a 21. cikk szerint lehívták, illetve a 22. cikk szerint befizették.

21. cikk

Termelő országok hozzájárulásai

a) i) A termelő országok az ütközőkészlethez pénzben vagy ónfémben, avagy mindkét formában járulnak hozzá, a hozzájárulásnak összesen 20 000 tonna ónfémmel kell egyenlőnek lenni, amiből 7500 tonna a jelen Egyezmény hatálybalépésekor válik esedékessé;

ii) A Tanács határozza meg, hogy az alap- és a többi hozzájárulást milyen arányban kell készpénzben, illetőleg ónfémben teljesíteni;

iii) Az iv) alpont rendelkezéseinek a figyelembevételével az alaphozzájárulás befizetése a Tanácsnak a jelen Egyezmény szerinti első rendes ülésszaka kezdetekor esedékes.

iv) A termelő országok kötelesek az őket terhelő hozzájárulásból készpénzben teljesítendő részt a Tanács által meghatározott időpontban befizetni, míg az ónfémben teljesítendő részt a határozat napjától számított legkésőbb három hónapon belül beszolgáltatni.

v) Függetlenül az iii) pont rendelkezéseitől, a Tanács bármikor megállapíthatja, hogy a teljes hozzájárulásból még hátralevő hányadot egészben vagy részben milyen határidőig vagy határidőkig és milyen részletekben kell teljesíteni. Felhatalmazhatja azonban a Tanács az ügyvezető elnököt, hogy legalább tizennégy napos határidővel, részletek befizetésére szólítsa fel a termelő országokat.

vi) Ha az ütközőkészlet számláján kezelt összeg bármikor meghaladja az i) alpont szerinti alaphozzájárulások és a 22. cikk szerint esetleg befizetett kiegészítő hozzájárulások összegét, a Tanács a többlet visszafizetését rendelheti el úgy, hogy abból a termelő országok a jelen cikk szerint teljesített hozzájárulásaik arányában részesedjenek. A termelő ország kívánságára az őt megillető visszatérítés az ütközőkészletben visszatartható. Az i) alpont szerint teljesítendő összes hozzájárulásból fennmaradó részeket az ilyen visszatérítésekkel növelni kell, nem szabad azonban növelni azokat az engedélyezett, de igénybe nem vett visszatérítések összegével.

b) Az érdekelt hozzájáruló ország beleegyezésével a jelen cikk a) pontja szerint teljesítendő hozzájárulások történhetnek a Negyedik Ónegyezmény alapján létesített ütközőkészletből való átvezetéssel is.

c) A jelen cikk a) pontja szerinti hozzájárulásokat az egyes termelő államokra az A. Függelékben szereplő és a 13. cikk g) pontjában foglaltak szerint a Tanács első rendes ülésszaka alkalmával felülvizsgált és módosított százalékos arányok alapulvételével kell kivetni.

d) i) Ha a jelen Egyezmény hatálybalépésekor vagy azt követően valamely, az A. Függelékben megnevezett ország letétbe helyezi a megerősítő, jóváhagyó, elfogadó vagy csatlakozásról szóló okiratot, vagy kinyilatkoztatja megerősítési, jóváhagyási, elfogadási vagy csatlakozási szándékát, úgyszintén, ha valamelyik fogyasztó országot a 6. cikk értelmében a termelő országok kategóriájába sorolnak át, úgy az érintett ország hozzájárulását a Tanács az A. Függelékben megállapított százalékos aránya alapján határozza meg.

ii) Az i) alpont szerinti hozzájárulásokat az okirat letétbehelyezése napján, vagy a Tanács által a 6. cikk b) alpontja szerint megállapított napon kell teljesíteni.

iii Ilyen esetben a Tanács elrendelheti, hogy a többi termelő ország vagy a fogyasztó országok az i) alpont értelmében kapott hozzájárulás összegét egészükben meg nem haladó visszatérítést kapjanak. Ha a Tanács úgy határoz, hogy ezeket a visszatérítéseket vagy azoknak egy részét ónfémben kell teljesíteni, úgy a visszatérítéseket a szükségesnek tartott feltételekhez kötheti. Ha a termelő ország kívánja, az őt megillető visszatérítés az ütközőkészletben visszatartható.

e) i) Az a termelő ország, amely a jelen cikk szerinti hozzájárulás céljára exportszabályozási időszakban belföldön tárolt készleteiből ónt kíván exportálni, kérelmezheti a Tanácstól annak engedélyezését, hogy az ehhez szükséges mennyiséget a 34. cikk alapján részére esetleg meghatározott exportmennyiségen felül exportálhassa.

ii) A Tanács bármely ilyen jellegű kérelmet megfontolni tartozik és az általa szükségesnek ítélt feltételek mellett engedélyezheti. E feltételek teljesítése, és a Tanács által megkívánt oly értelmű bizonyíték szolgáltatása mellett, amely alapján az ütközőkészlet javára szállított ónfémmel együtt exportált fém vagy dúsítvány azonosítható, a 34. cikk b) és d) pontja, valamint a 36. cikk a) pontja az ilyen exportokra nem alkalmazható.

f) Az ónfémben teljesített hozzájárulásokat az igazgató a Londoni Fémtőzsde által hivatalosan elismert raktárakban, vagy a Tanács által megjelölt más helyen, vagy helyeken fogadhat el. Az ily módon leszállított ónnak a Londoni Fémtőzsde által nyilvántartásba vett és elismert bélyegzést kell viselnie.

22. cikk

Kiegészítő hozzájárulások

a) A fogyasztó országok a Tanács által megszabott feltételek mellett az ütközőkészlethez akár pénzben, akár ónfémben, akár vegyes formában hozzájárulhatnak legfeljebb 20 000 tonna ónfémmel egyenértékű összeg erejéig. Függetlenül a jelen pont alapján megszabandó feltételektől, a Tanács bármely olyan országnak, amely az ütközőkészlethez a jelen pont értelmében hozzájárult, akár részben, akár egészben visszatérítheti e hozzájárulását. Ha az ilyen visszatérítés részben vagy egészben ónfém formájában történik, a Tanács a visszatérítéssel egy időben olyan feltételeket szabhat, amilyeneket szükségesnek lát.

b) Bármely, az Egyesült Nemzetek 1975. évi Ónkonferenciájára meghívott ország hozzájárulhat pénzeszközökkel, ónfémmel vagy mindkettővel az ütközőkészlethez, ha ezzel a Tanács egyetért, és ha arra nézve a visszatérítés feltételeit is magában foglaló szabályozást alkottak. Az ilyen hozzájárulás a 21. cikk a) pontja, valamint a jelen cikkely a) pontja szerinti hozzájárulás kiegészítését képezi.

c) Az ügyvezető elnök a jelen cikk a) és b) pontja alapján teljesített hozzájárulásokról értesíti a résztvevő országokat, ugyanígy értesíti a jelen cikk b) pontja alapján hozzájáruló nem résztvevő országokat is az ilyen hozzájárulások teljesítéséről.

d) A jelen Egyezmény hatályba lépésétől számított 30 naptári hónap elteltével a Tanács a jelen cikk a) és b) pontja szerinti hozzájárulásokra nézve felülvizsgálja az eredményeket és elhatározhatja, hogy e határozathozatal napjától számított 6 hónapon belül tárgyaló konferenciát tartanak, amely a jelen Egyezményt egy Jegyzőkönyv vagy más alkalmas nemzetközi okirat útján módosítja. Ilyen értelmű határozat hozatala esetén a Tanács az Egyesült Nemzetek főtitkárát kéri fel a tárgyaló konferencia egybehívására.

23. cikk

A hozzájárulásokkal kapcsolatos bírságok

a) A Tanács bírságokat állapít meg, amelyeket a 21. cikk a) pontjának v) alpontjába foglalt kötelezettségeiket nem teljesítő országokkal szemben kell kiszabni.

b) Azt a termelő országot, amely nem teljesíti a 21. cikk szerint reá háramló kötelezettségeit, a Tanács megfoszthatja a jelen Egyezmény szerinti jogainak és kedvezményeinek némelyikétől vagy mindegyikétől, ugyanakkor felhívhatja a többi termelő országot, hogy a hiányt pénzben, ónfémben, avagy mindkettőben fizessék be.

c) Ha a hiány egy részét ónfémben kell fedezni, a hiányt fedező termelő országok számára a 34. cikk alapján esetleg megszabott megengedett exportmennyiségen túl engedélyezni kell a tőlük kért mennyiség exportálását is. A Tanács által megkívánt oly értelmű igazolás szolgáltatása mellett, amely alapján az ütközőkészlet javára szállított ónfémmel együtt exportált fém vagy dúsítvány azonosítható, az ilyen exportokra a 34. cikk b) és d) pontját, valamint a 36. cikk a) pontját alkalmazni nem lehet.

d) A Tanács bármikor és az általa meghatározandó feltételek mellett

i) kinyilatkoztathatja, hogy a mulasztás orvoslása megtörtént;

ii) visszaállíthatja az érintett ország jogait és kedvezményeit;

iii) visszatérítheti a többi termelő ország által a jelen cikk b) pontja alapján teljesített hozzájárulásokat olyan kamattal, amelynek kamatlábát a Tanács az általánosan érvényes nemzetközi kamatláb figyelembevételével állapítja meg, azzal azonban, hogy a kiegészítő hozzájárulás ónfémben teljesített hányada után a kamatot az ónfémre a Tanácsnak a jelen cikk b) pontja szerint hozott határozata napján valamely a Tanács által elismert piacon érvényben volt ár alapul vételével kell számítani. Ha a visszatérítés részben vagy egészben ónfém formájában történik, a Tanács a visszatérítéssel egyidőben olyan feltételeket szabhat, amilyeneket szükségesnek lát.

24. cikk

Kölcsön felvétele az ütközőkészlet számára

a) A Tanács az ütközőkészlet céljára, az abban őrzött ónkészletről szóló közraktári jegyek biztosítékul történő lekötése mellett, szükségesnek ítélt összeget vagy összegeket kölcsönként felvehet, amennyiben a kölcsön legmagasabb összegét, valamint határidejét és egyéb feltételeit a fogyasztó országok az általuk leadott szavazatok többségével és a termelő országok az általuk leadott szavazatok egészével elfogadták.

b) A Tanács, kétharmados megosztott többséggel, bármilyen más célszerűnek ítélt intézkedést megtehet avégből, hogy az ütközőkészlet céljára kölcsönt vegyen fel vagy annak eszközeit gyarapítsa.

c) A jelen cikk d) pontjában foglaltak hatályát nem érintve a fenti kölcsönökkel és egyéb intézkedésekkel kapcsolatos minden költséget az ütközőkészlet-számla terhére kell elszámolni, a Tanács azonban úgy is határozhat, hogy résztvevő, de az ütközőkészlethez hozzá nem járuló országok is részt vállalhatnak ezekből a költségekből. Az ügyvezető elnöknek rendszeresen jelentést kell tennie a Tanácsnak a jelen pont szerinti rendelkezések végrehajtásáról. A jelen pont végrehajtását a 22. cikk d) pontjának rendelkezéseivel összefüggésben kell értékelni.

d) A jelen cikk alapján bármely résztvevő ország számára csak úgy lehet kötelezettséget megállapítani, ha ahhoz ez az ország beleegyezését adja.

e) Ha a Tanács valamilyen pénzügyi eszközhöz jut, úgy, kétharmados megosztott többséggel, elhatározhatja a 21. cikk a) pontjában és a 22. cikk a) pontjában megállapított mennyiségek módosítását.

XI. fejezet

Az ütközőkészlet felszámolása

25. cikk

Felszámolási eljárás

a) A jelen Egyezmény megszűnésével egyidejűleg véget kell vetni minden olyan ütközőkészlet-műveletnek is, amelyről a 28., 29., 30., 31. cikk, valamint a 26. cikk b) pontja rendelkezik. Az Egyezmény megszűntét követően az igazgató további ónfém-vásárlást nem foganatosíthat és ónfémet csak a jelen cikk b), c) és i) pontjaiban meghatározott körülmények között értékesíthet.

b) Amennyiben a Tanács a jelen cikkben foglaltak helyett más intézkedéseket nem hoz, az igazgató az ütközőkészlet felszámolása során a jelen cikk c), d), e), f), g), h), i) és j) pontjaiban előírt lépések szerint jár el.

c) Az igazgató a jelen Egyezmény megszűnését követően a lehető leghamarább felbecsüli az ütközőkészletnek a jelen cikk szerinti felszámolása miatt várhatóan felmerülő költségeket és az ütközőkészlet-számlán maradó egyenlegből olyan összeget tartalékol, amely megítélése szerint e költségek fedezetére elégséges. Ha az ütközőkészlet-számla egyenlege a szóban forgó költségek fedezésére nem lenne elegendő, az igazgató tartozik a szükséges többletösszeg biztosításához elegendő ónfémet értékesíteni.

d) A jelen Egyezmény rendelkezései feltételei szerint és azokkal összhangban minden az ütközőkészlethez hozzájáruló országok részesedését vissza kell téríteni.

e) i) Az egyes hozzájáruló országok részesedését a jelen cikk f) pontjában foglaltak szerint kell megállapítani.

ii) Valamennyi hozzájáruló ország kérésére a Tanács a jelen cikk f) pontját felülvizsgálja.

f) Az egyes hozzájáruló országoknak az ütközőkészletből való részesedését az igazgató a következő eljárással állapítja meg:

i) Az egyes hozzájáruló országoknak az ütközőkészlethez teljesített hozzájárulását, kivéve a 22. cikk értelmében teljesített hozzájárulást vagy rész-hozzájárulást, és amelyet a 22. cikk rendelkezései szerint visszatérítettek, fel kell értékelni; e célból minden olyan hozzájárulást vagy rész-hozzájárulást, amelyet bármelyik hozzájáruló ország ónfémben teljesített, a behívás napján érvényben volt alsó árhatáron kell számításba venni és az összeget az érdekelt ország által készpénzben teljesített összes hozzájárulásokhoz hozzá kell adni.

ii) Az összes ónfémet, amelyet az igazgató a jelen egyezmény megszűnésének napján kezel, az azon a napon, a Tanács által megjelölendő, elismert piacon az ónfémre érvényben levő reális ár alapul vételével kell felértékelni és egy ezzel egyenértékű összeget kell hozzáadni ahhoz a készpénz összeghez, amelyet az igazgató azon a napon, a c) pont szerinti összeg tartalékolása után, kezel.

iii) Ha az ii) alpont szerint megállapított főösszeg nagyobb, mint a valamennyi hozzájáruló ország által az ütközőkészlet javára teljesített hozzájárulásoknak az i) alpontnak megfelelően számított teljes összege, úgy a felesleget fel kell osztani a hozzájáruló országok között az egyes hozzájáruló országok által az ütközőkészlethez teljesített hozzájárulásnak azon napok számával megszorzott értéke arányában, ahány napig a kérdéses hozzájárulások az igazgatónak a jelen Egyezmény megszűnéséig kezelésében álltak. Ebből a célból az ónfém formájában teljesített hozzájárulást az i) alpont rendelkezései szerint kell értékelni és minden egyes hozzájárulást, akár fém, akár pénz formájában is teljesítették, meg kell szorozni azon napok számával, amelyeken át az az igazgató kezelésében állt. Ama napok számának meghatározásánál, ameddig a hozzájárulás az igazgató kezelésében állt, nem lehet számításba venni sem azt a napot, amelyen az az igazgató kezelésébe került, sem azt, amelyen az Egyezmény megszűnik. Az ekként az egyes hozzájáruló országoknak jutott többlet összeget hozzá kell adni az érintett ország hozzájárulásai teljes összegéhez, amit az i) alpontnak megfelelően állapítottak meg. Az ilyen többlet felosztásának számításánál az esetleges zárolt hozzájárulást, a zárolás időtartamára, nem lehet úgy tekinteni, mint ami az igazgató kezelésében állt.

iv) Ha az ii) alpont szerint megállapított időösszeg kisebb, mint a valamennyi hozzájáruló ország által az ütközőkészlet javára teljesített hozzájárulások összege, úgy a hiányt a hozzájáruló országok között összes hozzájárulásaik arányában kell megosztani. Az ekként minden egyes hozzájáruló országra ráterhelt hiány összegét az érintett ország hozzájárulásainak egészéből le kell vonni, ezeket a hozzájárulásokat az i) alpontban meghatározott módon kell számítani.

v) Az előzőekben körülírt számítások eredményét kell minden egyes hozzájáruló országnak az ütközőkészletből való részesedéseként tekinteni.

g) A jelen cikk c) pontjában foglalt rendelkezés figyelembevételével az egyes hozzájáruló országokat az f) alpont szerint felosztásra váró pénzből és ónfémből megillető részesedést az illető ország javára kell írni, azzal azonban, hogy ha valamelyik hozzájáruló ország részben vagy egészben elvesztette jogait a 19., 23., 36., 45., 46. vagy 56. cikk értelmében az ütközőkészlet felszámolási eljárásban való részvételre, úgy ennek mértékében ki kell zárni a részesedése visszatérítéséből; az így keletkező többletet a többi hozzájáruló ország között kell felosztani az ütközőkészletben való részesedésük arányában.

h) A jelen cikk d), e) és g) pontjai alapján jóváírt ónfém és készpénz közötti aránynak minden hozzájáruló ország esetében azonosnak kell lennie.

i) Minden egyes hozzájáruló ország részére vissza kell fizetni az f) pontban szabályozott eljárás eredményeként javára írt készpénzt, mégpedig

i) vagy az ekként az egyes hozzájáruló országok javára írt ónfémet kell átadni olyan részletekben és olyan időszakon át, amit a Tanács célszerűnek ítél, ez az időszak azonban huszonnégy hónapnál hosszabb nem lehet;

ii) vagy a hozzájáruló ország kívánságára ezek a részletek eladhatók és az eladás nettó bevétele fizethető ki az érdekelt országnak.

j) Ha a jelen cikk i) pontja értelmében az ónfémet maradéktalanul értékesítették, az igazgató felosztja a hozzájáruló országok között a jelen cikk c) pontja értelmében tartalékolt összeg esetleges maradványát az egyes országokat a jelen cikk e) és f) pontjai alapján megillető hányadok arányában.

26. cikk

Felszámolás és export-szabályozás

a) A Tanács, amikor a 32. cikk rendelkezéseinek megfelelően bármely szabályozási időszakra megállapítja a teljes megengedhető exportmennyiséget, egyszersmind az 57. cikk c) pontjában a jelen Egyezmény megújítására vonatkozóan meghatározott szempontok szerint határoz abban a kérdésben, hogy szükséges-e az ütközőkészletben az adott időpontban őrzött ónfém-mennyiség csökkentése. Ilyen esetben a Tanács a teljes megengedhető exportmennyiséget olyan értékben határozhatja meg, amely alacsonyabb, mint amelyet egyébként az illető időszakra teljes megengedhető export-mennyiségül meghatározott volna.

b) A Tanácstól kapott utasítások keretein belül az igazgató bármilyen, de az alsó árhatárnál nem alacsonyabb áron, eladhat az ütközőkészletből annyi ónfémet, amennyivel a Tanács a teljes megengedhető exportmennyiséget a jelen cikk a) pontja alapján csökkentette.

Gazdasági rendelkezések

XII. fejezet

Alsó és felső árhatár

27. cikk

Alsó és felső árhatár

a) A jelen Egyezmény céljára alsó és felső árhatárokat kell megállapítani az ónfémre, amelyet malaysiai ringgit-ben vagy más, a Tanács által meghatározandó pénznemben kell kifejezni. Az alsó és felső árhatár közötti árrést három szektorra kell osztani.

b) A kiinduló alsó és felső árhatár, úgyszintén az árrésen belüli szektorok megegyeznek a Negyedik Ónegyezményben, annak megszűnése napján, szereplőkkel.

c) A Tanács bármelyik ülésszakán határozhat a jelen cikk a) pontjában körülírt bármelyik szektor mértékéről.

d) i) A Tanács, a jelen Egyezmény hatálybalépését követően tartott első rendes ülésszakán, és – folyamatos vizsgálatok alapján – ezt követően bármikor avagy a 31. cikk rendelkezéseivel összhangban mérlegeli, hogy az alsó és felső árhatár a jelen Egyezmény céljai megvalósításához megfelelő-e és módosíthatja bármelyiket vagy mindkettőt. Ha a Tanács a jelen Egyezmény hatálybalépését követően tartott első rendes ülésszakán nem határoz meg új alsó és felső árhatárokat, úgy mind az alsó és felső árhatár, mind pedig az árrésen belüli szektorok szerinti felosztás változatlanul az marad, mint amely a Negyedik Ónegyezmény megszűnése napján érvényben volt.

ii) Az ármegállapítás alkalmával a Tanács figyelembe veszi az óntermelés rövid és középtávú irányzatait, a termelői költségeket és az óntermelés, illetve fogyasztás szintjét, továbbá a meglevő bányászati kapacitásokat, azt, hogy az érvényben levő árak alkalmasak-e a bányatermelési kapacitás jövőbeni fenntartásához, továbbá más, az ón árának alakulására befolyást gyakorló tényezőket.

e) A módosított alsó és felső árhatárt, nem különben a 31. cikk értelmében esetleg ideiglenes vagy módosított árat, úgyszintén a módosított árrés-felosztást a Tanács a lehető leghamarább közzéteszi.

XIII. fejezet

Az ütközőkészlet-műveletek ellátása

28. cikk

Ütközőkészlet-műveletek

a) Az igazgató a 12. cikk rendelkezéseinek megfelelően, a jelen Egyezmény szabályozásaival általános összhangban és a Tanács utasításainak keretein belül felelős az ügyvezető elnöknek az ütközőkészlet műveleteiért.

b) A jelen cikk alkalmazásában az ón piaci ára az ónnak a Tanács által ismert piacon a Negyedik Ónegyezmény megszűnése napján érvényben volt ára, illetve bármely más ár, amelyet a Tanács bármikor az ón piaci árának nyilvánít.

c) Ha az ón piaci ára

i) a felső árhatárral megegyezik vagy annál magasabb, úgy az igazgató, hacsak a Tanácstól más utasítást nem kap, de mindenkor a 29. és 31. cikk rendelkezéseivel összhangban, a kezelésében álló mennyiségből az elismert piacokon annyi ónt kínál eladásra piaci áron mindaddig, amíg csak az ón piaci ára a felső árhatár alá nem esik, illetve amíg a kezelésében álló ónkészlet ki nem merül;

ii) az alsó és felső árhatár közötti árrés felső szektorában vagy az igazgató az elismert piacokon piaci áron működhet, ha a piaci ár túlságosan gyors emelkedésének megakadályozása ezt szükségessé teszi, feltéve, hogy nettó eladóként tevékenykedik;

iii) az alsó és felső árhatár közötti árrés középső szektorában van, úgy az igazgató csak a Tanács külön felhatalmazásával működhet;

iv) az alsó és felső árhatár közötti árrés alsó szektorában van, az igazgató az elismert piacokon piaci áron működhet, ha a piaci ár túlságosan gyors esésének megakadályozása ezt szükségessé teszi, feltéve, hogy nettó vevőként tevékenykedik; vagy

v) az alsó árhatárral megegyezik, vagy annál alacsonyabb, úgy az igazgató, hacsak a Tanácstól más utasítást nem kap, de mindenkor a 29. és 31. cikk rendelkezéseivel összhangban, a rendelkezésre álló pénzeszközök terhére vételi ajánlatot tesz ónra alsó árhatáron az elismert piacokon mindaddig, amíg csak az ón ára az alsó árhatár fölé nem emelkedik, illetve amíg a kezelésében álló pénzeszközök ki nem merültek.

d) A jelen cikk alkalmazásában elismert piacok a Penang Straits-i Ónpiac, a Londoni Fémtőzsde és ezeken kívül vagy ezek mellett bármely olyan más piac, amelyet a Tanács időről időre az ütközőkészlet működése szempontjából elismert piacnak minősít.

e) Az igazgató a jelen cikk c) pontjának rendelkezése szerint határidős ügyletekbe csak úgy bocsátkozhat, ha azok a jelen Egyezmény megszűnését vagy valamely az Egyezmény megszűnése utáni, a Tanács által kijelölt időpontot megelőzően lebonyolódnak.

29. cikk

Ütközőkészlet-műveletek korlátozása vagy
felfüggesztése

a) Tekintet nélkül a 28. cikk c) pontjának ii) és iv) alpontjaiban foglalt rendelkezésekre, a Tanács korlátozhatja vagy felfüggesztheti a határidős ügyleteket, ha ezt a jelen Egyezmény célkitűzéseinek megvalósulása érdekében szükségesnek ítéli.

b) Tekintet nélkül a 28. cikk c) pontjának i) és iv) alpontjaiban foglalt rendelkezésekre, a Tanács, ha éppen ülésezik, korlátozhatja vagy felfüggesztheti az ütközőkészlet-műveleteket, amennyiben megítélése szerint az említett alpontok alapján az igazgatóra háramló kötelezettségek teljesítése nem szolgálja a jelen Egyezmény célkitűzéseinek megvalósulását.

c) Ha a Tanács nem ülésezik, a b) pont szerinti hatáskört a műveletek korlátozására vagy felfüggesztésére az ügyvezető elnök gyakorolja.

d) A jelen cikk a) pontja szerint elrendelt korlátozást vagy felfüggesztést az ügyvezető elnök bármikor hatálytalaníthatja.

e) Az ügyvezető elnök rögtön azután, hogy a jelen cikk c) alpontja szerint az ütközőkészlet műveleteit korlátozta vagy felfüggesztette, köteles a Tanács ülésszakát összehívni és határozatát jóváhagyásra előterjeszteni. Az ülésszakot a korlátozó vagy felfüggesztő intézkedés napjától számított tizennégy napon belül meg kell tartani.

f) A Tanács a jelen cikk c) pontja szerinti korlátozást vagy felfüggesztést jóváhagyhatja vagy érvénytelenítheti. Ha a Tanács nem hoz határozatot, az ütközőkészlet-műveleteket ismét meg kell kezdeni, illetve korlátozás nélkül folytatni kell a 28. cikk rendelkezéseinek megfelelően.

g) Mindaddig, amíg az ütközőkészlet-műveleteknek a jelen cikk alapján elrendelt korlátozása vagy felfüggesztése érvényben van, a Tanács ezt a határozatot legfeljebb hathetes időközben felülvizsgálja. Ha valamely, ilyen célból tartott ülésszakon a Tanács nem a korlátozás vagy felfüggesztés fenntartása mellett dönt, úgy az ütközőkészlet- műveleteket ismét meg kell kezdeni.

30. cikk

Egyéb ütközőkészlet-műveletek

a) A Tanács felhatalmazhatja az igazgatót, hogy egy állami, nem-kereskedelmi készletből ónt vásároljon, avagy ilyen készlet részére, vagy számlájára ónt adjon el. Felhatalmazhatja a Tanács az igazgatót arra is, hogy a Negyedik Ónegyezmény ütközőkészletéhez hozzájáruló országoktól, ezeknek az említett Egyezmény szerinti ütközőkészlet felszámolásakori részesedéséből, ónt vásároljon. A 28. cikk c) pontjának rendelkezései nem terjednek ki az olyan ónvásárlásokra vagy- eladásokra, amelyekre a jelen cikk alapján adott a Tanács felhatalmazást.

b) Függetlenül a 28. és 29. cikk rendelkezéseitől, a Tanács felhatalmazhatja az igazgatót, hogy a műveleti költségek fedezésére, amennyiben pénzeszközei erre nem elegendőek, olyan mennyiségű ónt bocsásson áruba napi áron, amely fedezi kiadásait.

31. cikk

Az ütközőkészlet és a devizaárfolyamok
változásai

a) Az ügyvezető elnök saját kezdeményezésére, vagy bármelyik résztvevő ország kívánságára haladéktalanul összehívhatja a Tanács ülésszakát az alsó és felső árhatár felülvizsgálására, ha akár az ügyvezető elnök, akár a résztvevő ország megítélése szerint a devizaárfolyamok változása folytán ez a felülvizsgálat szükségessé vált. A jelen pont alapján a Tanácsot hét napnál rövidebb határidővel is összehívhatja.

b) Az ügyvezető elnök a jelen cikk a) pontjában megjelölt körülmények esetén és az ugyanezen pont alapján összehívott ülésszak megkezdése előtt is korlátozhatja vagy felfüggesztheti átmenetileg az ütközőkészlet-műveleteket, amennyiben az a korlátozás vagy felfüggesztés megítélése szerint elengedhetetlen annak megakadályozására, hogy az igazgató olyan óneladásokat vagy -vásárlásokat foganatosítson, amelyek a jelen Egyezmény céljainak megvalósulását veszélyeztethetnék.

c) Az ütközőkészlet-műveleteknek a jelen cikk alapján elrendelt korlátozását vagy felfüggesztését a Tanács jóváhagyhatja, módosíthatja vagy hatálytalaníthatja. Ha a Tanács nem hoz határozatot, az ideiglenesen korlátozott vagy felfüggesztett ütközőkészlet-műveleteket rendes mederben kell tovább folytatni.

d) Harminc napon belül az ütközőkészlet-műveleteknek a jelen cikk szerinti korlátozását vagy felfüggesztését jóváhagyó, módosító vagy hatálytalanító határozatát követően a Tanács mérlegeli az ideiglenes alsó és felső árhatár meghatározásának kérdését és ezeket az árakat meghatározhatja. Ha a Tanács a jelen cikk alapján ideiglenes alsó és felső árhatárt nem állapít meg, az érvényes alsó és felső árhatár, a jelen cikk f) pontjában foglalt rendelkezés figyelembevételével, hatályban marad.

e) Kilencven napon belül az ideiglenes alsó és felső árhatár megállapításától számítva a Tanács ezeket az árakat felülvizsgálja és új alsó és felső árhatárt állapít meg a jelen cikk alapján, úgy az ideiglenes legalacsonyabb és legmagasabb ár érvényben marad.

f) Ha a Tanács nem állapít meg a jelen cikk d) pontja szerint ideiglenes alsó és felső árhatárt, úgy a későbbi ülésszakok bármelyikén meghatározhatja az alsó és felső árhatárt.

g) Az ütközőkészlet-műveleteknek a 28. cikk rendelkezéseinek megfelelően történő újramegindítását a jelen cikk d), e) vagy f) pontjaival összhangban megállapított alsó és felső árhatár alapján kell elvégezni.

XIV. fejezet

Exportszabályozás

32. cikk

Az exportszabályozás elrendelése

a) A Tanács a jelen cikk rendelkezéseinek megfelelően időről időre meghatározhatja a termelő országokból exportálható ón mennyiségét és szabályozási időszakot hirdethet ki, ugyanebben a határozatában egyszersmind összes megengedhető export-mennyiséget állapíthat meg erre az időszakra. A megengedhető exportmennyiség megállapításánál a Tanács mérlegeli a 9. cikk a) pontja szerinti, az óntermelésre és- fogyasztásra vonatkozó becsléseket, számításba veszi az ütközőkészletben kezelt ónfém és pénzeszközök mennyiségét, egyéb ónkészletek mennyiségét, hozzáférhetőségét és várható alakulását, az ónforgalmat, az ónfém az idő szerinti árát, valamint az egyéb befolyásoló tényezőket.

b) A Tanács feladata továbbá a kínálatnak a kereslethez oly módon való igazítása, hogy az ónfém ára az alsó és felső árhatár között maradjon. Törekszik a Tanács arra is, hogy az ütközőkészletben kellő mennyiségű ónfémet és pénzeszközöket tartson rendelkezésekre, amellyel a kínálat és kereslet közötti esetleg felmerülő egyenlőtlenségeket ki tudja egyenlíteni.

c) A jelen Egyezmény szerinti exportkorlátozás minden szabályozási időszakban a Tanács határozatától függ; semmiféle ilyen korlátozás nem érvényes egyetlen időszakban sem, ha a Tanács nem nyilvánította azt szabályozási időszaknak és nem állapított meg arra összes megengedhető exportmennyiséget.

d) A Tanács szabályozási időszakokat és összes megengedhető exportmennyiségeket állapíthat meg függetlenül az ütközőkészlet-műveleteknek a 29. és 31. cikk szerinti korlátozásától vagy felfüggesztésétől.

e) A Tanács a jelen cikk a) pontja értelmében korábban meghatározott összes megengedhető exportmennyiséget az érintett szabályozási időszak folyamán felemelheti, de nem csökkentheti.

f) Ha a Tanács a jelen cikk a) pontja alapján szabályozási időszakot hirdetett ki és arra nézve összes megengedhető export-mennyiséget állapított meg, úgy egyidejűleg felhívhat bármely olyan országot, amely a területén vagy territóriumain levő bányákból ónt termel ki, hogy saját termelésű ón exportjára olyan megszorítást léptessen életbe, amilyen felől a Tanács az országgal megállapodik. A Tanács tárgyalásokat folytathat ónfogyasztó országokkal is annak érdekében, hogy a nemzetközi piacokra jutó ónkínálat szabályozásának hatékonyságát növelje.

33. cikk

Szabályozási időszakok

a) A szabályozási időszakoknak egybe kell esniök a negyedévekkel, azzal azonban, hogy amikor exportkorlátozást a jelen Egyezmény hatálya során első ízben vezetnek be, vagy újra bevezetik egy olyan időszakot követően, amelyben exportkorlátozást nem alkalmaztak, a Tanács szabályozási időszakká nyilváníthat bármely olyan, öt hónapnál nem hosszabb és két hónapnál nem rövidebb időszakot, amely március 31-én, június 30-án, szeptember 30-án vagy december 31-én ér véget.

b) Szabályozási időszakot a Tanács csak akkor hirdethet ki, ha megállapítása szerint az időszak kezdetén várhatólag legalább 10 000 tonna lesz az ütközőkészlet ónfémállománya, kivéve, hogy

i) ha a szabályozási időszakot első ízben hirdetik ki egy olyan időszakot követően, amelyben semmiféle exportmegszorítás nem volt hatályban, a jelen pont szerinti mennyiség 5000 tonna; és

ii) a Tanács, kétharmados megosztott többséggel, bármely szabályozási időszakra nézve módosíthatja az előírt 10 000, illetve 5000 tonnás mennyiséget avégből, hogy az ütközőkészlet azon időpontbani kapacitását figyelembe vegye.

c) A valamely időszakra hatályba léptetett összes megengedhető exportmennyiség nem válik hatálytalanná ezen időszak folyamán pusztán azért, mert az ütközőkészlet ónfémállománya a jelen cikk b) pontjában előírt minimális vagy az ugyanazon pont alapján helyette megszabott más mennyiség alá csökkent.

d) A már kihirdetett szabályozási időszakot a Tanács még annak kezdete előtt hatálytalaníthatja, vagy annak folyamán bármikor befejezettnek nyilváníthatja; az ekként hatálytalanított vagy befejezettnek nyilvánított időszak nem minősül szabályozási időszaknak sem a 32. cikk f) pontjának, sem a 36. cikk a) pontja ii) vagy iii) vagy iv) pontjának alkalmazásában.

e) Ha a Negyedik Ónegyezmény alapján, annak utolsó negyedévére összes megengedhető exportmennyiséget állapítottak meg és az a Negyedik Ónegyezmény megszűnése napján még érvényben van, úgy a jelen cikk más rendelkezéseitől függetlenül

i) úgy kell vélelmezni, mintha a jelen Egyezmény alapján, ennek hatálybalépése napján kezdődő hatállyal, szabályozási időszakot hirdettek volna ki; és

ii) az ilyen szabályozási időszakra az összes megengedhető exportmennyiség ugyanolyan ütemezésű, mint ahogyan azt a Negyedik Ónegyezmény, utolsó negyedévére vonatkozóan, előírta, mindaddig, amíg a Tanács azt a jelen cikk rendelkezései szerint felül nem vizsgálja;

azzal azonban, hogy ha a Tanácsnak a jelen Egyezmény alapján tartott első ülésszaka időpontjában az ütközőkészlet állománya 10 000 tonnánál kevesebb, úgy a Tanács, első ülésszaka során, mérlegeli a helyzetet, és ha nem hoz határozatot az exportkorlátozás fenntartására, úgy a kérdéses időszak a továbbiakban nem számít szabályozási időszaknak.

34. cikk

Az összes megengedhető export-mennyiség
felosztása

a) A bármely szabályozási időszakra megállapított összes megengedhető exportmennyiséget a termelő országok között azon termelési vagy kiviteli számadataik arányában kell felosztani, amelyek a szabályozási időszakot megelőző legutolsó négy egymást követő szabályozási időszakká nem nyilvánított negyedévre vonatkoznak. Az összes megengedhető exportmennyiség jelen pont szerinti megosztásánál a Tanács megfelelően mérlegeli az F. Függelék 6. Szabályában felsorolt, vagy valamelyik termelő ország által az F. Függelék 9. Szabálya alapján felhozott, kivételesnek minősített körülményt és a többi termelő ország beleegyezésével ezen országra nézve más, a Tanács által meghatározandó periódusra vonatkozó termelési, illetve kiviteli számadatokat vehet alapul.

b) i) Függetlenül a jelen cikk a) pontjában foglalt rendelkezésektől, a Tanács bármelyik termelő ország egyetértésével csökkentheti ennek az országnak az összes megengedhető exportmennyiségben való részesedését és az így előálló maradékot a többi termelő ország között, azok százalékos arányainak alapul vételével, vagy ha a körülmények úgy kívánják, bármelyik más módszerrel megoszthatja.

ii) A bármely termelő ország részére bármelyik szabályozási időszakra az i) alpont alapján megállapított ónmennyiséget a jelen cikk alkalmazásában érintett ország azon szabályozási időszakra érvényes megengedhető exportmennyiségének kell tekinteni.

c) Minden egyes termelő ország tartozik megtenni minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a jelen cikk rendelkezéseinek megtartása és érvényre juttatása érdekében tényleges exportja minden egyes szabályozási időszakban a lehető legkisebb eltéréssel megegyezzék a reá megállapított megengedhető exportmennyiséggel.

d) i) Az a termelő ország, amely úgy ítéli meg, hogy valamelyik szabályozási időszak során az arra nézve számára megengedhető exportmennyiséget nem képes exportálni, köteles a Tanácsot erről a lehető leghamarább, de a megengedhető exportmennyiség hatálybalépését követően két naptári hónapnál nem később értesíteni.

ii) Ha a Tanács a fentiek szerinti értesítést kap, vagy ha úgy ítéli meg, hogy bármely termelő ország valamelyik szabályozási időszak során az arra nézve számára megállapított megengedhető exportmennyiséget nem képes exportálni, megteheti mindazon lépéseket, amelyek megítélése szerint biztosítják, hogy szükséges összes megengedhető exportmennyiséget ténylegesen exportálni fogják.

e) A jelen cikk végrehajtásában a Tanács úgy rendelkezhetik, hogy valamely termelő ország ónexportjába be kell számítani az annak bányászati termeléséből származó bármiféle termék óntartalmát is.

35. cikk

Az export helye

Az ón exportálását megtörténtnek kell tekinteni, ha a C. Függelékben felsorolt valamelyik ország esetében az ott az annak neve mellett feltüntetett alakiságokat lebonyolították, azzal azonban, hogy

i) a Tanács időről időre, az érdekelt ország beleegyezésével, felülvizsgálhatja a C. Függeléket, a módosítás pedig olybá tekintendő, mintha eredetileg is a Függelékben szerepelt volna; és

ii) ha valamelyik termelő országból olyan módszerekkel kell ónt kivinni, amelyről a C. Függelék nem intézkedik, úgy a Tanács határoz afelől, hogy ez az ón a jelen Egyezmény végrehajtásában exportált ónnak tekintendő-e, és ha igen, úgy az export mely időpontban megtörténtnek vélelmezendő.

36. cikk

Az exportszabályozással összefüggő bírságok

a) i) Minden termelő ország nettó ónexportjának az ország számára az adott szabályozási időszakra megállapított megengedhető exportmennyiségre kell szorítkoznia, hacsak a jelen Egyezmény másként nem rendelkezik.

ii) Ha valamely termelő ország nettó ónexportja bármely szabályozási időszakban, az i) alpont figyelmen kívül hagyásával, az azon időszakra számára megállapított megengedhető exportmennyiséget több mint öt százalékkal meghaladja, úgy a Tanács kötelezheti ezt az országot, hogy legfeljebb olyan mérvű kiegészítő hozzájárulást teljesítsen az ütközőkészlet javára, mint amennyivel a megengedhető exportmennyiséget túllépte. Ezt a hozzájárulást a Tanács által meghatározandó időpontig vagy időpontokig és vagy ónfémben vagy készpénzben, vagy az előírt arányban mindkettőben vegyesen kell teljesíteni. A hozzájárulás esetleg pénzben teljesítendő részének összegét a határozathozatal napján érvényes legalacsonyabb áron kell kiszámítani. A hozzájárulásnak esetleg ónfémben teljesítendő részét bele kell számítani az érintett országnak azon szabályozási időszakra megállapított megengedhető export mennyiségébe, amelyben a hozzájárulás esedékes.

iii) Ha valamely termelő ország nettó ónexportja bármely négy korábbi egymást követő szabályozási időszakban, ideértve adott esetben az ii) alpontban körülírt szabályozási időszakot is, több mint egy százalékkal meghaladja az ezen időszakokra számára megállapított összesen megengedhető exportmennyiséget, úgy ennek az országnak a négy következő egymás utáni szabályozási időszakra megengedhető exportmennyiségét az így többletként exportált teljes mennyiség egy negyedével, vagy a Tanács határozatával ennél nagyobb, de a felét meg nem haladó hányadával lehet csökkenteni. Ez a csökkentés az azon szabályozási időszakra következő szabályozási időszakban és attól számítva lesz hatályos, amelyben a Tanács a határozatot hozta.

iv) Ha valamely négy olyan egymást követő szabályozási időszak után, amelyek során egy ország összesített nettó ónexportja meghaladta annak a iii) alpont szerinti megengedhető exportmennyiségét, ugyanezen ország összesített nettó ónexportja bármely rá következő négy olyan szabályozási időszak folyamán, amelyek a iii) alpont szerinti szabályozási időszakot nem ölelhetnek fel, meghaladják az ezen négy szabályozási időszakra megállapított összesített megengedhető exportmennyiséget, úgy a Tanács, azon felül, hogy az ország megengedhető exportmennyiségét a iii) alpontnak megfelelően csökkenti, kinyilatkoztathatja, hogy az ország az ütközőkészlet felszámolásakori részesedési jogainak egy részét elveszti; ez a rész az első alkalommal legfeljebb azok feléig terjedhet. A Tanács bármikor helyreállíthatja az ország ezen jogainak így zárolt hányadát az általa meghatározandó feltételekkel és határidővel.

v) Annak a termelő országnak, amely a részére megállapított megengedhető exportmennyiséget és a jelen cikk más rendelkezései értelmében megengedett mennyiséget meghaladóan exportált ónt, eredményes lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy a jelen Egyezmény ilyen megsértését az első adandó alkalommal orvosolja. A Tanács, amikor a jelen pont alapján történő beavatkozás felől határoz, számításba veszi e lépések megtételének elmulasztását vagy késedelmességét is.

b) A jelen cikk a) pontjának ii), iii) és iv) alpontja végrehajtásában azokat a szabályozási időszakokat, amelyekre összes megengedhető exportmennyiségeket határoztak meg, azokat a mennyiségeket, amelyeket az ilyen exportmennyiségeken felül exportáltak és azokat a bírságokat, amelyeket a Negyedik Ónegyezmény 33. cikke alapján szabtak ki, a jelen Egyezmény hatálybalépésétől fogva úgy kell tekinteni, mintha azokat a jelen cikk alapján határozták volna meg, exportálták volna vagy szabták volna ki.

37. cikk

Különleges exportok

a) A tanács egy kihirdetett szabályozási időszak során bármikor engedélyezheti, kétharmados megosztott többséggel, a 34. cikk a) pontjában meghatározott megengedhető exportmennyiségen felül egy pontosan megállapított ónmennyiség kivitelét (a továbbiakban: különleges export), azzal a feltétellel, hogy

i) megítélése szerint a javasolt különleges export egy állami tartalékkészlet részét hivatott szolgálni,

ii) megítélése szerint a javasolt különleges exportot a jelen Egyezmény szerint valószínűleg nem fogják kereskedelmi vagy ipari célokra hasznosítani.

b) A Tanács kétharmados megosztott többséggel a különleges exportot bármilyen, általa szükségesnek ítélt feltételhez kötheti.

c) Ha a 39. cikk rendelkezéseit és a Tanács által a jelen cikk b) pontja alapján támasztott feltételeket teljesítették, nem lehet különleges exportot számításba venni, amikor a 34. cikk b) és d) pontja, valamint a 36. cikk b) pontja alkalmazásának van helye.

d) A Tanács kétharmados megosztott többséggel bármikor módosíthatja a jelen cikk a) pontját, azzal azonban, hogy a módosítás nem lehet sérelmes a valamely ország által a már kapott engedély alapján és a jelen cikk b) pontja szerint támasztott feltételekkel összhangban már tett intézkedések szempontjából.

38. cikk

Különleges letétek

a) A Tanács hozzájárulásával bármelyik termelő ország bármikor különleges ónfémletéteket helyezhet el az igazgatónál. A különleges letét nem tartozik az ütközőkészlethez és azzal az igazgató nem rendelkezhetik.

b) Annak a termelő országnak, amely a Tanácsot tájékoztatta arról, hogy belföldi eredetű ónfémből különleges letétet kíván létesíteni, a Tanács által megkívánt, a különleges letétbe helyezendő ónfém vagy ónfémmé feldolgozható dúsítvány azonosítására alkalmas igazolás szolgáltatása mellett engedélyezhető, hogy ezt a fémet vagy dúsítványt a részére már a 34. cikk alapján megállapított megengedhető exportmennyiségen felül kivigye; az ilyen exportokra, amennyiben a termelő ország eleget tesz a 39. cikk előírásainak, nem alkalmazható a 34. cikk b) és d) pontja, valamint a 36. cikk a) pontja.

c) Különleges letétet az igazgató csak a számára megfelelő helyen vagy helyeken köteles elfogadni.

d) Az ügyvezető elnök köteles a résztvevő országokat az ilyen különleges letét vételéről tájékoztatni, de legkorábban három hónappal az átvételt követően.

e) Az a termelő ország, amely különleges ónfémletétet helyezett el, azt részben vagy egészben visszavonhatja avégből, hogy abból fedezze bármely szabályozási időszakban a számára, megállapított megengedhető export-mennyiséget. Ilyen esetben a különleges letétből visszavont mennyiség úgy minősül, mintha azt a 33. cikk szerinti célra azon szabályozási időszakban exportálták volna, amelyben a felvétel történt.

f) Bármely negyedévben, amelyet nem nyilvánítottak szabályozási időszaknak, a bármely különleges letét az azt elhelyező ország rendelkezésére áll, kizárólag a 39. cikk h) pontja szerinti feltétellel.

g) A különleges letét miatt felmerülő mindennemű költséget az azt elhelyező ország viseli, ilyen címen a Tanácsot semmiféle költség nem terhelheti.

39. cikk

Készletek a termelő országokban

a) i) Bármely termelő ország olyan ónkészletei, amelyek a C. Függelékben az országra megállapított meghatározások szerint nem kerültek exportra, a szabályozási időszakok során soha nem haladhatják meg az országra a D. Függelékben megállapított mennyiséget.

ii) Ezekbe a készletekbe nem számítható be a kitermelő hely és az exportnak a C. Függelék szerinti helye között úton levő ón.

iii) A Tanács a D. Függeléket felülvizsgálhatja, ha ennek során azonban a D. Függelékben bármelyik ország neve mellett feltüntetett mennyiséget növeli, a többletre nézve feltételeket állapít meg, beleértve az időszakra és a későbbi exportra vonatkozó feltételeket is.

b) A Negyedik Ónegyezmény 36. cikk a) pontja alapján engedélyezett és az azon Egyezmény lejártakor még érvényben levő növelések, úgyszintén az azokkal kapcsolatosan megszabott feltételek a jelen Egyezmény alapján engedélyezetteknek, illetve megszabottaknak tekintendők, hacsak a Tanács a jelen Egyezmény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül másként nem határoz.

c) A 38. cikk alapján elhelyezett különleges letéteket azokból a készletekből, amelyek a jelen cikk szerint a szabályozási időszak folyamán az érdekelt termelő országban készletben tarthatók, levonásba kell helyezni.

d) i) Amennyiben egy az E. Függelékben megnevezett országban a Függelék szerinti egyéb bányatermék kinyerésénél óhatatlanul ónércet is kinyernek természetes előfordulási helyéről és ennek következtében a jelen cikk a) pontjában előírt készletmegszorítás ezen egyéb bányatermék kinyerését is ésszerűtlen mérvben korlátozná, úgy az érdekelt ország óndúsítványból további készleteket is tárolhat, olyan mennyiségben, amelyet az ország kormányának tanúsítványa szerint kizárólagosan ezen egyéb bányatermékek kinyerésével szerves összefüggésben termelnek ki és amelyet az országban visszatartanak; azzal azonban, hogy az ilyen további készletek mindenkor legfeljebb az egyéb bányatermékeknek az E. Függelékben megállapított hányadát tehetik ki.

ii) A Tanács hozzájárulásának esetét leszámítva az ilyen járulékos készletek exportálása nem kezdhető meg az ütközőkészletben levő egész ónfémmennyiség felszámolásáig és azt követően az exportálás üteme negyedévenként nem haladhatja meg az egy negyvened részt, vagy ha ez nagyobb mennyiség, úgy a kettőszázötven tonnát.

e) A D. vagy az E. Függelékben felsorolt országok a Tanácssal egyetértésben szabályozhatják a jelen cikk szerint engedélyezett további készletek kezelését, megóvását és ellenőrzését.

f) A Tanács az érdekelt termelő országgal egyetértésben módosíthatja a D. és E. Függeléket.

g) Minden termelő ország tartozik a Tanácsnak, az utóbbi által megállapítandó időközökben, kimutatással szolgálni a területén található olyan ónkészletekről, amelyeket a rá érvényes, a C. Függelékben foglalt meghatározás értelmében nem exportált. Ebben a kimutatásban a bánya és kivitelnek a C. Függelék szerinti helye között úton levő ónt szerepeltetni nem szabad. A kimutatásban külön kell szerepeltetni a jelen cikk d) pontja alapján tárolt készleteket.

h) Az az ország, amely a 38. cikk alapján különleges letéteket helyezett el vagy jogosult a jelen cikk a) pontjának rendelkezései értelmében a mennyiségeket növelni, köteles a Tanácsot legkésőbb tizenkét hónappal a jelen Egyezmény megszűnése előtt tájékoztatni arról, hogy mik a tervei a különleges letétekkel, illetve a növelt mennyiség egészével vagy részével, figyelmen kívül hagyva azonban a jelen cikk d) pontjában szabályozott további készleteket, egyszersmind köteles a Tanáccsal megkonzultálni annak legkedvezőbb módját, hogy ezeket az exportokat az ónpiac elkerülhető megzavarása nélkül és a 26. cikkben az ütközőkészlet felszámolására előírtakkal összhangban bonyolíthassa le. Az érintett termelő országnak kellően mérlegelnie kell a Tanács ajánlásait.

XV. fejezet

Ónszűke

40. cikk

Beavatkozás ónhiány esetén

a) Ha a Tanács, amikor az ón ára a felső szektorba esik vagy azt meghaladja, arra a megállapításra jut, hogy az ónkínálatban súlyos hiány állt elő vagy fog várhatóan előállni

i) a 32. cikk a) pontja és a 33. cikk d) pontja alapján megszüntethet bármilyen esetleg érvényben levő exportszabályozást és ajánlásokat tehet a készletek legmagasabb szintjére nézve; és

ii) ajánlja a résztvevő országoknak, hogy tegyenek meg minden lehetséges intézkedést azon ónmennyiség lehető leggyorsabb növelésére, amelyet hozzáférhetővé tudnak tenni.

b) A Tanács határozza meg, hogy a jelen cikk szerinti intézkedések mely időtartamig maradnak hatályban; az időtartamot negyedévekben kell számítani úgy, hogy amikor ezeket az intézkedéseket a jelen Egyezmény alapján első ízben alkalmazzák, vagy újra alkalmazzák egy olyan időszakot követően, amelyben elismert ónhiány nem állt fenn, a Tanács az intézkedések alkalmazási időszakaként bármely olyan időszakot meghatározhat, amely öt hónapnál nem hosszabb és egy hónapnál nem rövidebb és március 31-én, június 30-án, szeptember 30-án vagy december 31-én ér véget.

c) A Tanács a jelen cikk alapján hozott intézkedéseket hatálybalépésük előtt visszavonhatja, hatályukat menet közben megszüntetheti vagy érvényüket negyedévről negyedévre meghosszabbíthatja.

d) A Tanács a termelésnek és fogyasztásnak a 9. cikk a) pontja alapján végzett felbecslései alapján, és számításba véve az ütközőkészletben őrzött ónfém és pénzeszközök mennyiségét, nemkülönben más jelentős tényezőket, így különösen a termelőkapacitások kihasználtságát, egyéb ónkészletek hozzáférhetőségét és a napi árak alakulásának irányzatát, elvégezteti az ahhoz szükséges vizsgálatokat, hogy felmérhesse a kérdéses időszakra és rá következő meghatározandó további időszakokra a teljes ónkeresletet és a rendelkezésre álló mennyiséget.

e) A Tanács, kétharmados megosztott többséggel, felhívhatja a résztvevő országokat, hogy vele olyan megállapodásokat kössenek, amelyek a fogyasztó országok között a rendelkezésre álló ónkínálat igazságos elosztását biztosítják.

f) A Tanács a termelő országoknak a célszerű intézkedéseket illetően ajánlásokat tehet, annak biztosítására, hogy az ónellátásban az elsőbbséget olyan fogyasztó országoknak adják, amelyek a jelen Egyezmény résztvevői, ezek az ajánlások más nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal nem lehetnek ellentétesek.

g) A Tanács mindaddig, amíg a jelen cikk hatályban van, minden ülésszakán megvizsgálja az előző ülésszak óta az ezen cikk alapján hozott intézkedések eredményeit.

Egyéb rendelkezések

XVI. fejezet

Vegyes szabályozások

41. cikk

A tagok általános kötelezettségei

a) A résztvevő országok a jelen Egyezmény érvényességének tartama alatt legjobb tudásuk szerint mindent megtesznek és együttműködnek az Egyezmény célkitűzéseinek megvalósítása érdekében.

b) A résztvevő államok a Tanácsnak a jelen Egyezmény alapján hozott minden határozatait magukra nézve kötelezőeknek ismerik el.

c) A jelen cikk a) pontjának általános célkitűzései mellett a résztvevő országok különösen vállalják, hogy

i) mindaddig, amíg elegendő mennyiségű ón áll rendelkezésre szükségleteik maradéktalan kielégítésére, nem tiltják vagy szorítják meg az ónnak bizonyos célokra való használatát, kivéve ha a körülmények olyanok, hogy az ilyen tilalom vagy megszorítás nem összeférhetetlen más nemzetközi kereskedelmi egyezményekkel;

ii) olyan körülményeket teremtenek, amelyek elősegítik az óntermelés átadását kevésbé hatékony vállalkozások kezéből jobb hatásfoknak kezébe; és

iii) ösztönzik a természetes ónforrások megóvását azzal, hogy megakadályozzák letétek idő előtti felvételét.

42. cikk

Méltányos munkafeltételek

A résztvevő államok kinyilatkoztatják, hogy az életszínvonal csökkenésének és a világkereskedelemben méltánytalan versenyfeltételek kialakulásának megakadályozása végett arra törekszenek, hogy az óniparban méltányos munkafeltételeket teremtsenek.

43. cikk

Ón eladása nem-kereskedelmi tartalékkészletekből

a) Az a résztvevő ország, amely nem-kereskedelmi tartalékkészletekből ónt kíván értékesíteni, megfelelő értesítés után konzultálni köteles a Tanáccsal értékesítési terveiről.

b) Amikor egy résztvevő ország bejelenti azt a szándékát, hogy nem-kereskedelmi tartalékkészletekből ónt adjon el, a Tanács ezzel az országgal a tervről haladéktalanul hivatalos tanácskozásokat kezd a jelen cikk d) pontja rendelkezéseinek megfelelő teljesítése érdekében.

c) A Tanács időről időre megvizsgálja az ilyen értékesítések alakulását és az értékesítő résztvevő országnak ajánlásokat tehet. Az érintett résztvevő országnak a Tanács ajánlásait kellő módon figyelembe kell vennie.

d) Nem-kereskedelmi tartalékkészletekből történő értékesítéskor kellő figyelemmel kell lenni arra, hogy az óntermelők, feldolgozók és fogyasztók szokásos piacait ne ingassák meg, és hogy az ilyen értékesítések ne hozzanak magukkal hátrányos következményeket sem új lelőhelyek feltárása és kifejlesztése célját szolgáló tőkebefektetések terén, sem a termelő országokban az ónbányászat egészséges alakulása és fejlődése szempontjából. Az értékesítéseket olyan mennyiségekben és olyan időszakokra elosztva kell lebonyolítani, hogy a termelő országok óniparában a termelésnek és a foglalkoztatottságnak ártalmára ne legyenek és ne okozzanak nehézségeket a résztvevő termelő országok nemzetgazdasága számára.

44. cikk

Nemzetbiztonság

a) A jelen Egyezmény egyetlen rendelkezése sem

i) eredményezi valamely résztvevő ország olyan kötelezettségét, hogy tájékoztatással szolgáljon, ha megítélése szerint a tájékoztatás saját alapvető biztonsági érdekeit veszélyeztetné;

ii) akadályozhatja valamely résztvevő országot abban, hogy akár egymagában, akár más országokkal együtt megtegyen bármiféle olyan intézkedést, amelyet saját alapvető biztonsági érdekeinek védelme szempontjából szükségeseknek ítél, amennyiben az intézkedés a fegyverforgalmat, a hadifelszereléseket vagy berendezéseket, avagy olyan áruk, vagy anyagok kereskedelmét illeti, amelyek közvetve vagy közvetlenül bármely ország számára valamely katonai létesítmény megteremtését szolgálják, illetve, ha az intézkedésre háború idején, vagy a nemzetközi kapcsolatok másféle megromlása idején kerül sor;

iii) akadályozhatja egyetlen résztvevő országot sem abban, hogy bármiféle kormányközi egyezményt, vagy egy ország nevében más megállapodást kössön, vagy tartson életben a jelen pontban meghatározott céllal, ha annak célja a kérdéses egyezményekben résztvevő egy vagy több ország alapvető nemzetbiztonsági érdekeinek szolgálata; vagy

iv) akadályozhatja egyetlen résztvevő országot sem abban, hogy megtegyen bármiféle intézkedést az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szerinti kötelezettségei alapján a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében.

b) A résztvevő országok tartoznak az ügyvezető elnököt a lehető leghamarább értesíteni bármely intézkedésről, amelyet az ónnal kapcsolatban a jelen cikk a) pontjának ii) vagy iv) alpontjai alapján tesznek, az ügyvezető elnök pedig erről köteles a többi résztvevő országot tájékoztatni.

c) Az a résztvevő ország, amely úgy ítéli meg, hogy a jelen Egyezmény szerinti gazdasági érdekeit valamely más résztvevő ország vagy országok által a jelen cikk a) pontja alapján tett intézkedései komolyan sértik, kivéve a háború idején tett intézkedéseket, a Tanácsnál panasszal élhet.

d) Ilyen panasz vételekor a Tanács megvizsgálja a tényeket és a valamennyi fogyasztó országot illető összes szavazatok többségével és a valamennyi termelő országot illető összes szavazatok többségével határoz, hogy a panaszt tevő ország panasza megalapozott-e és igenlő esetben engedélyezi a panaszos ország számára a jelen Egyezménytől való visszalépést.

XVII. fejezet

Panaszok és viták

45. cikk

Panaszok

a) Bármely olyan panaszt, amely szerint valamely résztvevő ország a jelen Egyezményt megsértette oly módon, hogy arra a jelen Egyezmény egyetlen rendelkezése sem biztosít orvoslást, panaszttevő ország kívánságára döntés végett a Tanács elé kell terjeszteni.

b) Ha a jelen Egyezmény más rendelkezést nem tartalmaz, bármely résztvevő ország csak akkor minősíthető úgy, hogy a jelen Egyezményt megsértette, amennyiben ilyen értelmű határozatot hoztak. Az ilyen határozatnak a megsértés jellegét és mértékét is meg kell állapítania.

c) Ha a Tanács a jelen cikk alapján azt állapítja meg, hogy valamely résztvevő ország a jelen Egyezményt megsértette úgy, amennyiben a jelen Egyezmény más szankcióra lehetőséget nem ad, megfoszthatja az érdekelt országot szavazati és egyéb jogaitól mindaddig, amíg a sérelmet nem orvosolta, vagy kötelezettségeit másként nem teljesítette.

d) A jelen cikk végrehajtásában a „jelen Egyezmény megsértése” kifejezés jelenti a Tanács által szabott bármiféle feltétel megsértését, vagy bármiféle olyan kötelezettség teljesítésének elmulasztását, amely a résztvevő országot a jelen Egyezmény alapján terheli.

46. cikk

Viták

a) A jelen Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása körüli olyan nézeteltéréseket, amelyeket tárgyalások útján nem sikerült rendezni, bármely résztvevő ország kívánságára döntés végett a Tanács elé kell terjeszteni.

b) A jelen cikk alapján a Tanács elé terjesztett nézeteltérés esetében a résztvevő országok többsége, avagy a Tanácsban a szavazatok legalább egyharmadával rendelkező résztvevő országok felkérhetik a Tanácsot, hogy részletes megvitatás után, mielőtt a vitatott kérdésekben döntést hozna, kérje ki a jelen cikk c) pontja szerinti tanácsadó testület véleményét.

c) i) A testület, amennyiben a Tanács a leadott szavazatok alapján egyhangúlag másként nem határoz, áll: két, a termelő országok által kijelölt személyből, akik közül az egyik széles körű tapasztalatokkal rendelkezik a vitatott kérdésben, a másik pedig jogi tekintéllyel és tapasztalattal bír; két hasonló, a fogyasztó országok által kijelölt személyből; és egy elnökből, akit az előbbiekben megnevezett négy személy egyhangúlag választ, vagy akit egyetértésük hiányában az ügyvezető elnök jelöl ki.

ii) A tanácsadó testületbe jelölt személyek saját elgondolásaik szerint járnak el, utasítást egyetlen kormányzattól sem fogadhatnak el.

iii) A tanácsadó testület működésével kapcsolatos költségeket a Tanács fedezi.

d) A tanácsadó testület véleményét, indokolással együtt, a Tanács elé terjeszti, amely minden rendelkezésre álló információ mérlegelése után a vitát eldönti.

XVIII. fejezet

Záró rendelkezések

47. cikk

Aláírás

A jelen Egyezmény az Egyesült Nemzetek székhelyén aláírásra 1975. július 1-jével kezdődően 1976. április 30-ig bezárólag áll nyitva a Negyedik Ónegyezmény résztvevői, valamint az Egyesült Nemzetek 1975. évi Ónkonferenciájára meghívott kormányok számára.

48. cikk

Megerősítés, jóváhagyás, elfogadás

A jelen Egyezményt az aláíró kormányoknak saját alkotmányos eljárásaiknak megfelelően, meg kell erősíteniük, jóvá kell hagyniok, vagy el kell fogadniok. Az az aláíró kormány, amely a jelen Egyezményt megerősíteni, jóváhagyni, vagy elfogadni szándékozik, a szándékáról értesítést küldhet. A megerősítő, jóváhagyó vagy elfogadó okiratokat, illetve a megerősítési, jóváhagyási vagy elfogadási szándékot közlő értesítéseket az Egyesült Nemzetek főtitkáránál kell letétbe helyezni.

49. cikk

Végleges hatálybalépés

a) A jelen Egyezmény olyan kormányok tekintetében, amelyek megerősítő, jóváhagyó, elfogadó vagy csatlakozó okiratot helyeztek letétbe, véglegesen hatályba lép 1975. június 30-a után nyomban, mihelyt hasonló okiratok letétbe helyezése legalább hat, az A. Függelék szerint összesen legalább 950 szavazattal rendelkező termelő ország és legalább kilenc, a B. Függelék szerint összesen legalább 300 szavazattal rendelkező fogyasztó ország részéről megtörtént.

b) Bármely olyan kormányra nézve, amely megerősítő, jóváhagyó, elfogadó vagy csatlakozó okiratot a jelen Egyezmény végleges hatálybalépését követően helyez letétbe, az Egyezmény véglegesen ezen okirat letétbe helyezése napján lép hatályba.

c) Ha a jelen Egyezmény az 50. cikk a) pontja alapján ideiglenesen hatályba lépett, úgy az, mihelyt megerősítő, jóváhagyó, elfogadó, vagy csatlakozó okiratok letétele a jelen cikk a) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő országokat képviselő kormányok részéről megtörtént, az Egyezmény a kormányok tekintetében véglegesen hatályba lép.

50. cikk

Ideiglenes hatálybalépés

a) i) Ha a jelen Egyezmény 1976. július 1-jével, vagy ha a Negyedik Ónegyezményt meghosszabbítják, úgy annak lejáratát követő napon nem lép véglegesen hatályba, úgy hatályba lép ideiglenesen azon kormányok számára, amelyek megerősítő, jóváhagyó, elfogadó, vagy csatlakozó okiratot vagy ilyen szándékukat közlő értesítést helyeztek letétbe, amennyiben ilyen okiratot vagy értesítést legalább hat, az A. Függelék szerint összesen legalább 950 szavazattal rendelkező termelő országot és legalább kilenc, a B. Függelék szerint összesen legalább 300 szavazattal rendelkező fogyasztó országot képviselő kormány letétbe helyezett.

ii) Az olyan kormányok tekintetében, amelyek a jelen Egyezmény ideiglenes hatályban léte során megerősítő, jóváhagyó, elfogadó, vagy csatlakozó okiratot, vagy csatlakozási szándékot közlő értesítést helyeztek letétbe, a jelen Egyezmény ideiglenesen hatályba lép az említett okirat vagy értesítés letétbe helyezése napján.

b) Ha a Negyedik Ónegyezmény lejártát követő hat hónapon belül a jelen Egyezmény ideiglenesen hatályba lépett ugyan, de a 49. cikkben foglaltak szerint véglegesen nem, úgy az ügyvezető elnök lehető leghamarább összehívja a Tanács ülésszakát a helyzet mérlegelésére. Ha mindazonáltal a hatálybalépés továbbra is csupán ideiglenes marad, úgy a jelen Egyezmény az ideiglenes hatálybalépést követően legkésőbb egy évvel megszűnik.

51. cikk

Értesítések érvénytartama

Ha a jelen Egyezmény a 49. cikk a) vagy c) pontja értelmében véglegesen hatályba lépett, úgy az a kormány, amely kinyilvánította megerősítési, jóváhagyási, elfogadási vagy csatlakozási szándékát, de nem helyezte letétbe a végleges hatálybalépés napjától számított kilencven napon belül a megerősítő, jóváhagyó, elfogadó vagy csatlakozó okiratot, megszűnik a jelen Egyezmény résztvevőjének lenni, azzal azonban, hogy

i) a Tanács, az érintett kormány kívánságára, a fenti időtartamot meghosszabbíthatja; és

ii) az érdekelt kormány a jelen Egyezményben való részvételét az említett időszak vagy esetleges meghosszabbításának lejárta előtt megszüntetheti az Egyesült Nemzetek főtitkárához harminc nappal korábban megküldött bejelentésével.

52. cikk

Csatlakozás

a) Bármely olyan kormány, amely az Egyesült Nemzetek 1975. évi Ónkonferenciájára meghívást kapott, úgyszintén a Negyedik Ónegyezmény bármelyik tagja csatlakozhatik a jelen Egyezményhez, a Tanács által megállapítandó feltételek mellett. Az érintett kormány csatlakozó okiratában kijelenti, hogy mindezen feltételeket elfogadja.

b) A Tanács által megállapított feltételeknek egyenlő elbánást kell biztosítaniok a szavazati jogok és a pénzügyi kötelezettségek terén a csatlakozni kívánó, illetve a jelen Egyezményben már résztvevő országok számára.

c) Ha a jelen Egyezményhez egy termelő ország csatlakozik, úgy a Tanács

i) az érdekelt ország egyetértésével megállapítja az ország részére a D. és E. Függelékbe felveendő mennyiségeket és részarányokat; és

ii) meghatározza a C. Függelékben az érdekelt ország neve mellé az exportszabályozás szempontjából felveendő körülményeket. Az így megállapított mennyiség, részarány és meghatározás ugyanolyan hatállyal bír, mintha eredetileg az említett Függelékben is szerepelt volna.

d) A jelen cikk a) pontja szerinti, csatlakozni kívánó ország e szándékáról értesítést küldhet.

e) A Negyedik Ónegyezmény Tanácsa a jelen Egyezmény hatálybalépéséig megállapíthatja a jelen cikk a) pontjában említett feltételeket, amelyeket a jelen Egyezmény Tanácsának és az érdekelt kormánynak vagy kormányoknak jóvá kell hagyniok.

f) A csatlakozás az Egyesült Nemzetek főtitkáránál egy csatlakozó okirat letétbe helyezése révén történik.

53. cikk

Önálló részvétel

Bármely kormány, a megerősítő, jóváhagyó, elfogadó vagy csatlakozó okirat letétbe helyezésekor, illetve a megerősítési, jóváhagyási, elfogadási vagy csatlakozási szándék kinyilvánításakor, avagy azt követően bármikor javasolhatja bármely olyan terület vagy területek bármely olyan egységének termelő vagy fogyasztó országként való önálló részvételét, amely az ón termelésében vagy fogyasztásában érdekelt, amelynek nemzetközi kapcsolataiért e kormány felelős és amelyre a jelen Egyezmény alkalmazható vagy hatálybalépése után alkalmazható lesz. Az ilyen önálló részvételhez a Tanács egyetértése szükséges és azt a Tanács feltételekhez kötheti.

54. cikk

Kormányközi szervezetek

a) Valahányszor a 47., 48., 49., 50., 51. és 52. cikkekben kormányra történik utalás, azon egyszersmind értendő bármely olyan kormányközi szervezet is, amely nemzetközi egyezmények, különösen áruegyezmények megtárgyalásáért, megkötéséért és alkalmazásáért felelős.

b) Az ilyen szervezet saját szavazatokkal nem rendelkezik, a hatáskörébe tartozó kérdésekben történő szavazás alkalmával azonban jogosult tagállami szavazatainak leadására és azokat kollektívan tartozik leadni. Ilyen esetben a kérdéses szervezet tagállamai saját szavazati jogaikat nem gyakorolhatják.

55. cikk

Módosítás

a) A Tanács a valamennyi termelő ország által leadott szavazatok kétharmados többségével és valamennyi fogyasztó ország által leadott szavazatok kétharmados többségével a résztvevő országoknak ajánlásokat tehet a jelen Egyezmény módosítására. Ajánlásában a Tanács meghatározza azt a határidőt, ameddig minden egyes résztvevő országnak közölnie kell az Egyesült Nemzetek főtitkárával, hogy a módosítást megerősíti, jóváhagyja, elfogadja-e vagy sem.

b) A Tanács a jelen cikk a) pontja szerinti megerősítésre, jóváhagyásra, vagy elfogadásra vonatkozó bejelentés határidejét meghosszabbíthatja.

c) Ha egy módosítást a jelen cikk a) pontja szerint megállapított vagy b) pontja szerint meghosszabbított határidőig valamennyi résztvevő ország megerősít, jóváhagy vagy elfogad, úgy az nyomban hatályba lép, amint az Egyesült Nemzetek főtitkára az utolsó megerősítési, jóváhagyási vagy elfogadási értesítést megkapta.

d) Ha a jelen cikk a) pontja szerint megállapított vagy b) pontja szerint meghosszabbított határidőig egy módosítást nem erősítenek meg, hagynak jóvá vagy fogadnak el a termelő országok valamennyi szavazatával, valamint a fogyasztó országok valamennyi szavazatának kétharmad részével rendelkező résztvevő országok, úgy a módosítás nem lép hatályba.

e) Ha a jelen cikk a) pontja szerint megállapított vagy b) pontja szerint meghosszabbított határidő lejártáig egy módosítást a termelő országok valamennyi szavazatával, valamint a valamennyi fogyasztó ország összes szavazatainak kétharmadával rendelkező résztvevő országok nem erősítenek meg, hagynak jóvá vagy fogadnak el, úgy

i) a módosítás azon résztvevő országok tekintetében, amelyek megerősítő, jóváhagyó vagy elfogadó értesítést küldtek, hatályba lép az azt követő három hónap elteltével, hogy az Egyesült Nemzetek főtitkára kézhez vette az utolsó olyan megerősítést, jóváhagyást vagy elfogadást, amely szükséges volt ahhoz, hogy valamennyi termelő ország minden szavazata és valamennyi fogyasztó ország összes szavazatainak kétharmada leadottnak legyen tekinthető; és

ii) az olyan ország, amely egy módosítást hatálybalépése napjáig nem erősít meg, hagy jóvá vagy fogad el, a hatálybalépés napjától fogva megszűnik a jelen Egyezmény résztvevőjének lenni, kivéve, ha a résztvevő ország a Tanácsot, a módosítás hatálybalépését követő első ülésszakán meggyőzi arról, hogy a megerősítést, jóváhagyást vagy elfogadást kellő időben alkotmányos nehézségek miatt nem tudta foganatosítani, a Tanács pedig úgy határoz, hogy az ilyen résztvevő ország részére a megerősítésre, jóváhagyásra vagy elfogadásra megállapított időszakot e nehézségek megszűnéséig meghosszabbítja.

f) Ha egy fogyasztó ország úgy ítéli meg, hogy érdekeit egy módosítás hátrányosan érinti, úgy annak hatálybalépése előtt értesítheti az Egyesült Nemzetek főtitkárát a jelen Egyezménytől való visszalépéséről. A visszalépés a módosítás tényleges hatálybalépése napján válik hatályossá. A Tanács méltányosnak ítélt feltételek mellett, bármikor hozzájárulhat, hogy az érdekelt ország visszalépési értesítését visszavonja.

g) A jelen cikk bármiféle módosítása csak akkor hatályos, ha azt valamennyi résztvevő ország megerősítette, jóváhagyta vagy elfogadta.

h) A jelen cikk rendelkezései nem érintik a jelen Egyezményben az annak Függelékei felülvizsgálására biztosított hatásköröket, sem bármely olyan cikkének hatályát, amelyek a jelen Egyezmény módosítására különleges eljárást írnak elő.

56. cikk

Visszalépés

A jelen Egyezménytől annak érvényessége folyamán visszalépő résztvevő ország nem jogosult az ütközőkészlet felszámolásakor a 25. cikk szerinti részesedésre, sem pedig, a jelen Egyezmény megszűnésekor, a Tanács vagyonából az 57. cikk szerinti részesedésre, kivéve, ha a visszalépés

i) a 44. cikk d) pontja vagy az 55. cikk f) pontja rendelkezéseivel összhangban van,

vagy

ii) egy az Egyesült Nemzetek főtitkáránál legalább tizenkét hónappal korábban, leghamarább azonban a jelen Egyezmény hatálybalépését követően egy évvel tett bejelentéssel történik.

57. cikk

Érvényességi időtartam, meghosszabbítás, megszűnés

a) A jelen Egyezmény tartama, leszámítva a jelen cikkben vagy az 50. cikk b) pontjában foglalt ellentétes rendelkezéseket, a hatálybalépéstől számított öt év.

b) A valamennyi termelő országot megillető összes szavazatok kétharmados többségével és a valamennyi fogyasztó országot megillető összes szavazatok kétharmados többségével a Tanács a jelen Egyezmény tartamát egy vagy több, összesen 12 hónapot meg nem haladó időszakkal meghosszabbíthatja.

c) A résztvevő országokhoz legkésőbb a jelen Egyezmény hatálybalépését követő négy év elteltével intézett ajánlásában a Tanács tájékoztatja azokat, hogy a jelen Egyezmény megújítása kívánatos és célszerű-e, és ha igen, milyen formában; ugyanakkor azt is jelzi, hogy a jelen Egyezmény megszűnésekor várhatólag milyen lesz az arány az ón kínálata és kereslete között.

d) i) Bármely résztvevő ország bármikor írásban értesítheti az ügyvezető elnököt arról, hogy a Tanács legközelebbi ülésszakán a jelen Egyezmény megszüntetését kívánja javasolni.

ii) Ha a Tanács, valamennyi termelő ország és valamennyi fogyasztó ország összes szavazatainak kétharmados többségével, elfogadja a megszüntetésére tett javaslatot, úgy ajánlja a résztvevő országoknak a jelen Egyezmény megszüntetését.

iii) Ha valamennyi termelő ország összes szavazatainak kétharmad részével és valamennyi fogyasztó ország szavazatainak kétharmad részével rendelkező résztvevő országok bejelentik a Tanácsnak, hogy ezt az ajánlást elfogadják, úgy a jelen Egyezmény a Tanács által megállapítandó napon megszűnik; ez a nap azonban legfeljebb hat hónappal lehet azt követően, hogy a Tanács az említett résztvevő országoktól az utolsó bejelentést megkapta.

58. cikk

Eljárás a megszüntetéskor

a) A Tanács mindaddig folytatja tevékenységét, amíg az a jelen cikk b) pontjának végrehajtásához az ütközőkészlet és a 39. cikk alapján más termelő országokban levő készletek felszámolásának felügyeletéhez, valamint a jelen Egyezmény alapján a Tanács által, illetve a Negyedik Ónegyezmény által támasztott feltételek szabályszerű teljesítésének felügyeletéhez szükséges; a Tanácsot megilletik mindazon a jelen Egyezménnyel neki juttatott hatáskörök és funkciók, amelyek az említett célokra szükségesek.

b) A jelen Egyezmény megszűnésekor:

i) az ütközőkészletet a 25. cikk rendelkezései szerint fel kell számolni;

ii) a Tanács teljesíti mindama kötelezettségeit, amelyeket alkalmazotti állományával szemben vállalt és szükség esetén megteszi a lépéseket annak biztosítása végett, hogy akár az ügyviteli számlának egy a 19. cikk szerinti újabb felbecslése alapján, az ezen kötelezettségek teljesítéséhez nélkülözhetetlen pénzeszközöket biztosítsa;

iii) miután a Tanács valamennyi, nem az ütközőkészlet-számlával kapcsolatban vállalt kötelezettségének eleget tett, a fennmaradó eszközök felől a jelen cikkben szabályozott módon kell rendelkezni;

iv ha a Tanács tevékenységét tovább folytatja, úgy irattárát, statisztikai anyagait és egyéb okmányait megőrzi;

v) ha a Tanács nem folytatja tevékenységét, hanem utódjaként egy testületet hoznak létre, úgy a Tanács ennek az utód-testületnek adja át irattárát, statisztikai anyagait és egyéb okmányait, egyszersmind, kétharmados megosztott többséggel, a maradék eszközöket is vagy az utód-testületre ruházza, vagy belátása szerint más célra fordítja;

vi) ha a Tanács nem folytatja tevékenységét és utódtestületet sem állítanak fel, úgy irattárát, statisztikai anyagait és egyéb okmányait az Egyesült Nemzetek főtitkárának vagy általa megjelölendő más nemzetközi szervnek, illetve ilyen szerv megjelölésének hiányában saját belátása szerint megválasztott szervnek adja át, míg a fennmaradó, nem pénzjellegű eszközöket eladja vagy elhatározása szerint másként értékesíti;

vii) a nem pénzjellegű eszközök értékesítéséből származó, valamint más maradék pénzeszközöket fel kell osztani oly módon, hogy minden résztvevő ország azon hozzájárulásai teljes összegének arányában részesedjék azokból, amelyeket a 19. cikk értelmében létesített ütközőkészletszámla javára teljesített.

59. cikk

Az Egyezmény hiteles szövegei

A jelen Egyezmény angol, francia, kínai, orosz és spanyol nyelven készült szövegei egyaránt hitelesek; azok eredeti példányait az Egyesült Nemzetek főtitkáránál kell letétbe helyezni.

MINEK HITELÉÜL az alulírottak, illetékes kormányaik vagy egyéb hatóságaik által e célra kellően felhatalmazva, a jelen Egyezményt a neveik mellett feltüntetett napokon aláírták.

A. Függelék

A termelő országok százalékos arányai
és szavazatai

Ország	Százalékos arány	Szavazatok alap	Szavazatok kiegész.	Szavazatok összes
Ausztrália	4,37	5	42	47
Bolívia	18,06	5	174	179
Indonézia	13,71	5	33	138
Malaysia	43,60	5	421	426
Nigériai Államszöv.	4,17	5	40	45
Thaiföld	12,55	5	121	126
Zaire Köztársaság	3,54	5	34	39
Összesen:	100,00	35	965	1000

Jegyzet. – A jelen Függelékben felsorolt országok, százalékos arányok és szavazatok ugyanazok, mint amelyeket az Egyesült Nemzetek 1975. évi Ónkonferenciáján, ahol az Ötödik Nemzetközi Ónegyezményt megszövegezték, megállapítottak. Az országok felsorolása, úgyszintén a feltüntetett számadatok a jelen Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően időről időre megváltoztathatók.

B. Függelék

A fogyasztó országok százalékos arányai
és szavazatai

Ország	Százalékos arány	Szavazatok alap	Szavazatok kiegész.	Szavazatok összes
Ausztria	0,31	5	3	8
Belgium/Luxemburg	1,95	5	17	22
Bulgária	0,48	5	4	9
Kanada	2,91	5	25	30
Kuba	0,05	5	1	6
Csehszlovákia	1,91	5	16	21
Dánia	0,30	5	3	8
Dominikai Köztársaság	0,03	5	0	5
Franciaország	6,09	5	52	57
Német Demokr. Közt.	0,53	5	5	10
Német Szövetségi Közt.	8,16	5	70	75
Magyarország	0,68	5	6	11
India	1,88	5	16	21
Írország	0,04	5	1	6
Japán	18,55	5	160	165
Koreai Köztársaság	0,38	5	3	8
Hollandia	2,50	5	21	26
Nicaragua	0,03	5	0	5
Lengyelország	2,39	5	20	25
Románia	1,62	5	14	19
Spanyolország	1,99	5	17	22
Svájc	0,41	5	3	8
Törökország	0,72	5	6	11
Egyesült Királyság	8,10	5	70	75
Amerikai Egyesült Áll.	29,56	5	254	259
Szovjet Szoc. Köztárs.	3,21	5	28	33
Jugoszlávia	0,85	5	7	12
Összesen:	100,00	145	860	1000

C. Függelék

I. Rész

Azok a körülmények amelyek megvalósulása
esetén az ón, exportszabályozás szempontjából,
exportáltnak minősül

Ausztrália

Exportáltnak kell tekinteni az ónt a Vámszabályzat (Tiltott exportok) alapján kiállított Korlátozott árukiviteli engedély keltének napján.

Bolívia

Exportáltnak kell tekinteni az ónt, amikor az a Bolíviai Vámhatóság által kiviteli vám fizetése céljából tartott ellenőrzésen átesett.

Indonézia

Az ónt Indonéziából exportáltnak kell tekinteni, amikor az ónt vámkezelték és/vagy amikor az óndúsítványt a vámhatóság felügyelete mellett a kohászati üzembe leszállították és ott lemérlegelték, a vámhatóság pedig az így kezelt ónról vámbizonylatot állított ki. Ebben az ónmennyiségben későbbi hazai fogyasztás céljára Indonéziába bevitt ón nem szerepelhet.

Malaysia

Az ónt Malaysiából exportáltnak kell tekinteni abban az időpontban, amikor a Malaysiai Királyi vám- és adóhatóság a dúsítványt vagy amennyiben a dúsítványt a kiviteli vám lerovása előtt megolvasztották, a fémet kiviteli vám megállapítása céljából lemérlegelte.

Nigéria

Exportáltnak kell tekinteni az ónt, amikor a dúsítványt a kohászati üzemhez leszállították és ott lemérlegelve, jövedéki adó kivetésére bocsátják; azzal azonban, hogy a kohászati üzemhez nem szállított ón is exportáltnak tekintendő, amikor a Nigériai Vasutak a dúsítvány exportra történt átvételét igazoló fuvarlevelet állított ki.

Thaiföld

Az ónt Thaiföldről exportáltnak kell tekinteni, amikor a Bányászati Minisztérium hivatalosan tanúsítja, hogy a dúsítványt leszállították egy Thaiföldön működő kohászati üzemnek és ott lemérték, azzal azonban, hogy az exportra szolgáló valamely kohászati vállalatnak le nem szállított ónt akkor kell Thaiföldről kivittnek tekinteni, amikor a Bányászati Minisztérium arra nézve kiviteli engedélyt állított ki.

Zaire Köztársaság

Exportáltnak kell tekinteni az ónt, amikor a zairei szállítmányozók belföldi bizottságához tartozó valamely szállítmányozó olyan kombinált fuvarlevelet szolgáltatott ki, amely igazolja, hogy az ónt a szállítmányozónak átadták. Ha valamely szállítmányhoz ilyen okmányt nem állítottak ki, az azon szállítmányhoz tartozó ónmennyiséget a jelen Egyezmény végrehajtásában exportáltnak kell tekinteni, amikor arra a Zaire Köztársaság vámszervei kiviteli okmányt szolgáltattak ki.

Általános rendelkezés

A szabályozási időszak során valamely termelő országból exportált ónt az ország részére az azon időszakra megállapított megengedhető exportmennyiségéhez tartozónak kell tekinteni, kivéve,

a) a jelen Függelékben Ausztráliára nézve foglaltakat;

b) a Tanács által a 35. cikk a) pont ii) alpontja értelmében megállapítottakat, hacsak nem teljesítették a jelen Függelékben az érintett ország neve mellett feltüntetett alakiságot a kérdéses ónmennyiségre a szabályozási időszak kezdete előtt.

II. Rész

Ónbevitel termelő országokba

A 35. cikk szerinti nettó export megállapítása végett az exportokból valamely szabályozási időszak során levonható importot az az ónmennyiség képezi, amelyet a szóban forgó szabályozási időszak kihirdetését közvetlenül megelőző negyedév folyamán az érdekelt termelő országba bevittek, azzal azonban, hogy a kohósítási célból bevitt és kivitt ónt ebbe beleszámítani nem lehet.

D. Függelék

A termelő országokban a 39. cikk alapján
tartható készletek

-------------

Ország | Tonna

-------------

Ausztrália 3 000

Bolívia 8 000

Indonézia 6 200

Malaysia 17 050

Nigéria 1 500

Thaiföld 5 300

Zaire Köztársaság 2 000

E. Függelék

Óhatatlanul kinyert további készletek

------------

Ország | Egyéb – bányatermék | További dúsítványkészletek óntartalma, amelynek tárolása megengedett, egyéb kinyert bányatermékek minden tonnája után, tonnában

------------

Ausztrália Tantán-kolumbit 1,5

Nigéria Kolumbit 1,5

Thaiföld Wolframit-scheelit 1,5

Zaire Köztársaság Tantál-kolumbit 1,5

F. Függelék

Szabályok a termelő országok százalékos
arányainak újrameghatározásához

1. Szabály

A termelő országok százalékos arányainak első újrameghatározását a Tanácsnak a jelen Egyezmény alapján tartott első ülésszakán kell napirendre tűznie. Függetlenül a 2. sz. Szabály rendelkezéseitől, ehhez az újrameghatározáshoz az esetleges exportszabályozás bevezetését közvetlenül megelőző azon utolsó négy negyedévet kell alapul venni, amelyekre az egyes termelő országokon belüli óntermelés számadatai rendelkezésre állnak. Mindegyik termelő ország új százalékos arányát annak utolsó négy negyedév soráni óntermelésével egyenes arányban kell megállapítani.

A százalékos arányokat az első újrameghatározást követően, éves időszakonként kell újrameghatározni, feltéve, hogy a jelen Szabályban említett negyedévet követően egyetlen időszakot sem nyilvánítottak szabályozási időszaknak.

A jelen Szabály szerinti későbbi újrameghatározások alkalmával az új százalékos arányokat a következő módon kell megállapítani:

i) a második újrameghatározás alkalmával a százalékos aránynak egyenes arányban kell lennie az érintett termelő országban az utolsó olyan egymást követő huszonnégy naptári hónap alatt kitermelt ónmennyiséggel, amelyre számadatok állnak rendelkezésre; és

ii) a harmadik, majd későbbi újrameghatározások alkalmával a százalékos aránynak egyenes arányban kell lennie az érintett termelő országban az utolsó olyan egymást követő harminchat naptári hónap alatt kitermelt ónmennyiséggel, amelyre számadatok állnak rendelkezésre.

2. Szabály

Ha bármely időszakot szabályozási időszaknak nyilvánítanak, a százalékos arányok újrameghatározására nem kerülhet sor mindaddig, amíg csak négy egymás utáni negyedév már nem volt szabályozási időszaknak nyilvánítva. Újrameghatározás ez esetben akkor esedékes első ízben, amikor az egyes termelő országoknak ilyen négy egymást követő negyedévre vonatkozó óntermelési adatai már rendelkezésre állnak, majd azt követően éves időközökben mindaddig, amíg csak ismét nem nyilvánítanak valamely időszakot szabályozási időszaknak.

A jelen Szabály szerint végrehajtott újrameghatározás alkalmával az új százalékos arányokat a következő módon kell kiszámítani:

i) az első újrameghatározás eredményeként egy exportszabályozási időszakot követően, a százalékos aránynak egyenes arányban kell állnia az érintett termelő országban azon egymást követő utolsó tizenkét naptári hónap alatt, amelyre számadatok állnak rendelkezésre, valamint az ezen szabályozási időszakot közvetlenül megelőző négy negyedév alatt összesen kitermelt ónmennyiséggel;

ii) a második újrameghatározás eredményeként, feltéve, hogy további szabályozási időszakokat nem hirdetnek ki, a százalékos aránynak egyenes arányban kell állnia az érintett termelő országban azon egymást követő utolsó huszonnégy naptári hónap alatt kitermelt ónmennyiséggel, amelyre számadatok állnak rendelkezésre;

iii) az egyes ez után következő újrameghatározások eredményeként, feltéve, hogy további szabályozási időszakokat nem hirdettek ki, a százalékos aránynak egyenes arányban kell állnia az érintett termelő országban azon egymást követő utolsó harminchat naptári hónap alatt kitermelt ónmennyiséggel, amelyre számadatok állnak rendelkezésre.

3. Szabály

A jelen szabályok alkalmazásában éves időközökben végrehajtottnak tekintendő az újrameghatározás, ha a naptári év ugyanazon negyedévében foganatosítják, mint az előző újrameghatározásokat.

4. Szabály

A jelen Szabályok végrehajtásában valamennyi termelő ország tartozik a Tanács rendelkezésére bocsátani az utolsó tizenkét hónap termelési számadatait az utolsó naptári hónaptól számított három hónapon belül. Ha valamely ország ezen adatokat nem szolgáltatja, úgy termelését egy tizenkét hónapos periódusra úgy kell kiszámítani, hogy az ilyen periódusra rendelkezésre álló termelési adatok havi átlagát megszorozzák tizenkettővel.

5. Szabály

Olyan valamely termelő ország óntermelésére vonatkozó számadatokat, amelyek az újrameghatározás időpontját megelőző huszonnégy hónapnál korábbi időszak adatai, az újrameghatározás alapjául felhasználni nem lehet, ugyanígy nem lehet alapul venni a szabályozási időszak óntermelésére vonatkozó számadatokat sem.

6. Szabály

A Tanács csökkentheti bármely olyan termelő ország százalékos arányát, amely nem exportálta a 34. cikk a) pontja szerint megállapított megengedhető exportmennyiséget, illetve az ugyanazon cikk b) pontja alapján elfogadott esetleges nagyobb mennyiséget. Határozata mérlegelésekor a Tanács enyhítő körülményként veszi figyelembe, ha az érintett termelő ország a 34. cikk b) pontja alapján lemondott a részére megállapított megengedhető exportmennyiség egy részéről, kellő időben ahhoz, hogy más termelő országok a hiány pótlására hatékony intézkedéseket tehettek, vagy ha az az ország, amely a 34. cikk d) pontja alapján meghatározott mennyiséget nem exportálta, teljes egészében exportálta a 34. cikk a) vagy b) pontja szerint megállapított mennyiséget.

7. Szabály

Ha bármely termelő ország százalékos arányát a 6. Szabály alapján csökkentik, az így felszabaduló százalékos arányt a többi termelő ország között kell felosztani a csökkentés végrehajtásáról hozott határozat napján fennálló százalékos arányaik arányában.

8. Szabály

Ha az előző Szabályok alkalmazása folytán valamelyik termelő ország százalékos aránya alacsonyabbá válnék, mint a 13. cikk g) pont i) alpontjában szereplő megengedett minimum, úgy ennek az országnak a százalékos arányát erre a minimumra kell visszaállítani, a többi termelő ország százalékos arányait pedig részarányosan kell csökkenteni úgy, hogy a százalékos arányok együttesen ismét egyszázat tegyenek ki.

9. Szabály

A 13. cikk g) pont ii) alpont és a 34. cikk a) pont végrehajtásában egyebek között kivételes körülményeknek minősülnek az alábbiak: országos katasztrófa, nagyobb munkabeszüntetés, amely az ónipar munkáját hosszabb időn át megbénította, az energiaellátás jelentős mérvű kiesése vagy a tengerparthoz, illetve az exportnak a C. Függelék szerinti helyéhez vivő főközlekedési utak nagyobb arányú használhatatlansága.

10. Szabály

A jelen Szabályok végrehajtásában olyan termelő országokra vonatkozóan, amelyek a saját hazai bányatermelésükből származó ónnak jelentős fogyasztói, a számításokat nem bányászati óntermelésükre, hanem ónexportjukra kell alapozni.

11. Szabály

A jelen Függelékben az „óntermelés”, vagy „kitermelt ónmennyiség” kifejezések minden esetben kizárólag a bányászati termelést jelentik, a kohósítási termelést ennek megfelelően figyelmen kívül kell hagyni.

3. § A Magyar Népköztársaság az Egyezmény aláírásakor és a megerősítő okirat letétbe helyezésekor a következő nyilatkozatokat tette:

1. A Magyar Népköztársaság az Egyezmény 5. cikkének c) bekezdésében biztosított lehetőség alapján az Egyezménynek mint fogyasztó ország kíván részesévé válni.

2. A Magyar Népköztársaság felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyezmény 52. cikke a) és b) bekezdésének rendelkezései ellentétben állanak a nemzetközi jog alapelveivel. Az államok szuverén egyenlőségéből következik, hogy az Egyezménynek nyitva kellene állnia minden állam részére, megkülönböztetés és korlátozás nélkül.

3. A Magyar Népköztársaság felhívja a figyelmet arra, hogy az Egyezmény 53. cikke ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XV. ülésszakán, 1960. december 14-én elfogadott, a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló 1514. számú határozatával.”

4. §³ Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1976. július 1. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külgazdasági ügyekért felelős miniszter gondoskodik.

A kihirdetés napja: 1977. február 27.

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.

A 4. § a 2010: CXLVIII. törvény 20. §-a, a 2014: XXI. törvény 13. §-a szerint módosított szöveg.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek