BK BH 1977/50.
BK BH 1977/50.
1977.02.01.
A bűnösségre is kiterjedő következetes beismerő vallomás enyhítő, a cselekmény végrehajtásában tanúsított kitartó magatartás viszont súlyosító körülmény [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. §, 253. §].
A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében s ezért fegyházban végrehajtandó 6 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása szerint a vádlott a 74 éves apjával – az ügy sértettjével – összeveszett s ennek során, szeszes italtól befolyásolt állapotban, a favágáshoz használt fejszével két esetben közepes erővel a vele szemben álló sértett fejére sújtott. A sértett eszméletét elveszítve a földre zuhant, a vádlott pedig a konyhába vitte a fejszét. Nem sokkal ezután a vádlott újból megragadta az eszközt s azzal a súlyosan sérült apja fejére ismételten ráütött. A balta élével leadott három ütés következményeként a koponyacsont két helyen eltörött és – anélkül, hogy az agyburok felrepedt volna – agyzúzódásos sérülés keletkezett, mely életveszéllyel járt. A halál kizárólag a sértett szervezeti adottságaiból adódó okok folytán nem következett be.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezések elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően minősítette a bűncselekményt, tévedett azonban a büntetés kiszabásánál.
Az elsőfokú bíróság enyhítő körülményt nem vett figyelembe. A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson a bűnösségére is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, s ezért az ítéleti tényállás megállapítása is elsősorban a vádlott beismerő vallomásán alapult. Ilyen körülmények között a beismerésnek enyhítő hatást kell tulajdonítani. A vádlott tekintetében jelentkező súlyosító körülményeket helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, ezeknek azonban nem tulajdonított kellő jelentőséget. A vádlott az apja sérelmére elkövetett cselekményt több mozzanattal valósította meg, az első két ütést követően kb. 10 perc elteltével újra rátámadt a fejszével az eszméletlenül földön fekvő és erősen vérző apjára, s a nagy veszélyességű eszköz élével ismételten fejbe sújtotta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az alkoholos befolyásoltság talaján kialakult és a sértett közrehatásának semmiképpen sem felróható indulatból elkövetett cselekményt megvalósító vádlott személyében és magatartásában oly fokú társadalomra veszélyesség rejlik, amellyel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés nem áll arányban. Ezért – egyetértve az ügyészi fellebbezés indokaival – az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta és a vádlottra kiszabott szabadságvesztést 8 évben határozta meg, mely megfelelően szolgálja mind az általános visszatartás, mind pedig a társadalom védelmének érdekeit. (Legf. Bír. Bf. I. 1009/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás