PK BH 1977/505.
PK BH 1977/505.
1977.11.01.
Peren kívüli felszólamlásban érvényesített követelésre vonatkozóan a gépkocsi-fuvarozó elismerő nyilatkozata a fuvardíj visszafizetésére irányuló igény elévülését félbeszakítja még abban az esetben is, ha az elismerő nyilatkozatát később visszavonja [26/1960. (V. 21.) Korm. sz. r. mellékleteként közzétett Gépkocsi Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 70. § (1), (2), (6) bek., 71. § (1) – (3) bek.; Ptk. 329. § (2) bek., 504. § (4) bek.].
Az alperes 1975 április–május hónapokban gépkocsi-fuvarozást végzett a beavatkozóként fellépett megbízó részére. A fuvarleveleket a beavatkozó megbízása alapján a felperes felülvizsgálta, és megállapította, hogy az alperes a fuvardíjakat tévesen számította fel. Emiatt 1975. szeptember 26-án felszólamlást nyújtott be az alpereshez, amely 1975. október 1-jén érkezett a címzetthez. Ebben a felperes 5462 Ft fuvardíj visszafizetésére szólította fel a fuvarozó alperest.
Az alperes az 1975. október 21-én kelt levelében a felperes követelését elismerte, ezt követően azonban elismerését visszavonta és a felperes követelését elutasította. A felperes a keresetlevelét 1976. szeptember 6-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság – elfogadva az alperes védekezését – a keresetet elévülés címén elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A 26/1960. (V. 21.) Korm. sz. rendelet mellékleteként közzétett Gépkocsi Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 70. §-ának (1) bekezdése szerint a fuvarköltség visszatérítésére irányuló követelést a fuvarozóval szemben felszólamlással és keresettel az érvényesítheti, aki a fizetést teljesítette. A 70. § (2) bekezdése kimondja, hogy a fuvarozási szerződésen alapuló minden egyéb követelést a fuvarozóval szemben felszólamlással és bíróság előtt keresettel a feladó érvényesítheti addig az időpontig, amíg a címzett a küldeményt át nem vette.
A GFSZ 70. §-ának (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a jogosult a követelését keresettel a bíróság előtt csak abban az esetben érvényesítheti, ha felszólamlással élt, és a fuvarozó azt egészben vagy részben elutasította vagy 60 napon belül a követelést nem elégítette ki.
A GFSZ 71. §-ának (1) bekezdése szerint a követelések egy év alatt évülnek el. A (2) bekezdés értelmében az elévülési idő a fuvardíj visszatérítése esetében is a küldemény kiszolgáltatásának napjától kezdődik. E bekezdés azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy “egyébként az elévülési időt a polgári jog általános szabályai szerint kell számítani”.
A Ptk. 504. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a fuvarozási szerződésből eredő igény érvényesítése előzetes eljárás lefolytatásától függ, az eljárást megindító felszólítás az elévülést nem szakítja meg, de az eljárás időtartama az elévülési időbe nem számítható be.
A GFSZ 71. §-ának (3) bekezdése hasonlóan rendelkezik annak kimondásával, hogy a felszólamlás benyújtása és elutasítása közti idő az elévülésbe nem számít be.
Az említett rendelkezésekből megállapítható, hogy a gépjármű-fuvarozóval szembeni követelések érvényesítésének első – és más jogcselekménnyel nem helyettesíthető – feltétele a peren kívüli felszólamlás. Felszólamlás hiánya esetében a jogosult bíróság előtt keresettel nem léphet fel, de a felszólamlást követően is csak akkor, ha azt a fuvarozó egészben vagy részben elutasította vagy 60 napon belül a követelést nem elégítette ki, illetve 60 napon belül nem adott választ.
A jogszabályok összevetéséből az következik, hogy ha az igényérvényesítésre és ebből következően az elévülésre vonatkozóan a jogszabály által meghatározott jogcselekményeket a jogosult nem végzi el, nem az általános szabályokban, hanem a speciális szabályokban meghatározott joghatások állnak be.
A felperes azzal, hogy 1975. október 1-jén benyújtotta felszólamlását, előidézte az elévülés nyugvását.
A jogszabályok összefüggéseit az elsőfokú bíróság is helyesen értékelte. Figyelmen kívül hagyta azonban az alperes 1975. október 21-i levelét, amelyben az a felszólamlásban foglalt követelést minden fenntartás nélkül elismerte és kizárólag csak az alperes későbbi levelét értékelte, amelyben a felperes követelését elutasította. Az elsőfokú bíróság úgy tekintette, hogy az alperes a felszólamlásra az utóbbi közléssel adta meg érdemi válaszát.
A GFSZ már említett 70. §-ának (6) bekezdése csak arra az esetre tartalmaz rendelkezést, ha a fuvarozó a peren kívüli felszólamlást egészben vagy részben elutasítja vagy 60 napon belül nem elégíti ki a követelést, illetve nem ad választ. Nem tartalmaz azonban szabályt arra az esetre, ha a fuvarozó a felszólamlásban foglalt követelésre elismerő nyilatkozatot tesz. Ez egyébként természetes, mert az elismerést követni szokta a felszólamlásban igényelt összeg átutalása, tehát a jogosult igényének kielégítése, és így perindítás szükségessége nem szokott felmerülni.
A GFSZ 71. §-ának (3) bekezdése is az elévülés nyugvásának időtartamával kapcsolatban a felszólamlás elutasításáról szól abban az értelemben, hogy a nyugvás az elutasítás kézbesítésének időpontjáig terjed, azaz ezt követően az elévülés tovább folyik. Mivel azonban az elismerés éppen olyan érdemi válasz – csak természetesen pozitív értelemben –, mint az elutasítás, az elismerő nyilatkozattal a peren kívüli eljárás és az elévülés nyugvása is véget ér, az elismerés azonban nem az elévülés folytatódását, hanem megszakítását váltja ki.
A felszólamlás elutasításának az elévülést érintő következményeit tehát a GFSZ szabályozza, viszont az elismerés esetére e speciális szabályok nem rendelkeznek. Ennélfogva e tekintetben a GFSZ 71. §-ának (2) bekezdése alapján a polgári jog általános szabályai érvényesülnek. A Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az elismerés az elévülést megszakítja. Az elismerésnek ezen a közlésével bekövetkezett hatályán az sem változtat, ha később a kötelezett az elismerő nyilatkozatát visszavonja. Az alperes 1975. október 21-i levele tehát az elévülést megszakította, a felperes pedig ehhez az időponthoz viszonyítva egy éven belül beadta a keresetlevelet, így követelését nem lehet elévültnek tekinteni.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította; azzal, hogy az elsőfokú bíróságnak az alperes elismerő nyilatkozatát (Ptk. 242. §) figyelembe véve kell állást foglalnia a felperes keresete tekintetében. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 593/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás