MK BH 1977/514.
MK BH 1977/514.
1977.11.01.
I. A felmondás alaki hiba miatti hatálytalanítása esetén a vállalat újból felmondhat a dolgozónak a korábbi felmondást megelőzően történt, a munkaügyi vitákat eldöntő szervek által még el nem bírált tények alapján [1967. évi II. törvény (Mt.) 26. §; Pp. 260. §].
II. A munkaügyi bíróságnak a perújítási kérelem megengedhetősége tárgyában hozott végzése ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha azt a bíróság a Pp. 358. §-ának (1) bekezdésében megjelölt perben hozta [Pp. 228. §, 266. §, 358. §; MKT 1/1973. sz.].
A felperes 1973. június 16-tól állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát az alperes az 1975. március 3-án kelt határozatával 1975. április 30-a napjára felmondta. A felmondást a járási közös munkaügyi döntőbizottság az 1975. június 27-én hozott határozatával hatálytalanította, mert a felmondást közlő határozat világos és egyértelműen meghatározott indokok helyett csupán általános megállapításokat tartalmazott. Ezek után az alperes a felperes munkaviszonyát helyreállította, a kiesett időre járó munkabérét megfizette, az újbóli munkába állítására azonban nem került sor, mert 1975. június 30-án 1975. augusztus 25. napjára ismét felmondott a felperesnek, ez alkalommal azonban a felmondását részletesen megindokolta. A felperesnek az újabb felmondás miatti panaszát a munkaügyi döntőbizottság a határozatával, a döntőbizottság határozata elleni keresetét pedig a munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen a felperes perújítási kérelmet terjesztett elő. Ebben – egyebek között – arra hivatkozott: a bíróság nem bírálta el azt a tényt, hogy a korábbi döntőbizottsági határozat elrendelte az eredeti munkakörében történő további foglalkoztatását, ez azonban nem történt meg, a munkát meg sem kezdte, így felmondási okot nem valósított meg.
A munkaügyi bíróság végzésével a perújítást megengedte, egyben elrendelte az iratok áttételét a közös munkaügyi döntőbizottsághoz. A jogorvoslati lehetőséget illetően a feleket úgy tájékoztatta, hogy a végzése ellen 15 napon belül fellebbezésnek van helye. A végzés indokai szerint a perújítás okául megjelölt, az előzőekben említett körülmények a valóságuk bizonyítása esetén alkalmasak lehetnek a felperes számára kedvezőbb határozat meghozatalára.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság a felperes perújítási kérelme megengedhetősége tárgyában végzésében tévesen tájékoztatta a feleket akként, hogy a végzése ellen 15 napon belül fellebbezésnek van helye.
A munkaügyi bíróság végzése ellen a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma Tanácselnöki Értekezletének 1/1973. számú állásfoglalása szerint fellebbezésnek csak akkor van helye, ha azt a bíróság a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban megjelölt perekben hozta. Az állásfoglalás indokaiban kifejtettek szerint ez az állásfoglalás irányadó abban az esetben is, ha a munkaügyi bíróság a végzését perújítási, illetve új eljárás kezdeményezése iránti kérelem folytán hozta. Minthogy a felmondás hatálytalanítása iránt indított per nem tartozik a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban meghatározott perek közé, a munkaügyi bíróság végzése ellen fellebbezésnek nem volt helye, és így az a kihirdetésével jogerőre emelkedett [Pp. 228. § (1) bek.].
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen a Pp. 359. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az általános szabályok szerint van helye perújításnak. A perújítás általános szabályait a Pp. XIII. fejezete tartalmazza. A Pp. ekként irányadó 267. §-ának (1) bekezdése szerint a perújítás megengedése esetén a pert a kérelem korlátai között újból kell tárgyalni. Minthogy a munkaügyi bíróság a perújítást megengedhetőnek találta, ennek az álláspontjának megfelelően helyesen járt volna el, ha a végzésének meghozatalát követően a Pp. 266. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nyomban kitűzi az érdemi tárgyalást, illetve a tárgyalást érdemben folytatja, mert nem kellett megvárnia a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott határozatának jogerőre emelkedését, mivel az a kihirdetésével nyomban jogerőre emelkedett.
Az előzőekből következik, hogy téves és törvénysértő a munkaügyi bíróságnak az az intézkedése is, amellyel elrendelte az iratok megküldését a munkaügyi döntőbizottsághoz érdemi tárgyalás tartása végett. Ilyen intézkedés megtételére a Pp. 359. §-ának (2) bekezdése értelmében csak új eljárás kezdeményezése esetén van lehetőség. A perújításnak és az új eljárásnak azonban alapvetően mások a feltételei. Perújításnak jogerős ítélet vagy jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség, tehát bírósági határozat ellen [Pp. 359. § (1) bek.], míg új eljárásnak jogerős munkaügyi döntőbizottsági határozat ellen van helye [Mt. 65. § (1) bek.]. Új eljárásra tehát csak akkor kerülhet sor, ha nem a bíróság döntött végérvényesen a felek munkaügyi vitájában, hanem már a munkaügyi döntőbizottság határozata jogerőre emelkedett. Ez utóbbi esetben kerülhet sor arra, hogy a bíróság – ha megítélése szerint új eljárásnak helye van – az iratokat visszaküldi a döntőbizottságnak [Pp. 359. § (2) bek.]. Perújítás esetében azonban a bíróságnak nemcsak annak megengedhetősége kérdésében, hanem – ha azt megengedhetőnek találta – érdemben is döntenie kell, és a bíróság nem küldheti meg az iratokat a döntőbizottsághoz érdemi határozat hozatala végett.
Téves a munkaügyi bíróságnak a perújítást megengedhetősége kérdésében elfoglalt álláspontja is.
A munkaügyi bíróság – a végzésének indokaiból kitűnően – azért találta a perújítást megengedhetőnek, mert az alapperben eljárt bíróság nem bírálta el azt a tényt, hogy a korábbi munkaügyi döntőbizottsági határozat a felperes munkaviszonyát helyreállította. Úgyszintén alkalmas perújítási oknak fogadta el azt a körülményt is, hogy a munkaviszonyának helyreállítása után a felperes a munkát nem kezdte meg és így felmondási okot sem valósíthatott meg.
A Pp. 260. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a jogerős ítélet ellen perújításnak akkor van helye, ha a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna.
Annak a ténynek az elbírálása azonban, hogy a korábbi döntőbizottsági határozat a felperes munkaviszonyát helyreállította, a további foglalkoztatásra pedig nem került sor, mert az alperes újból felmondta a munkaviszonyát, a felperes számára kedvezőbb határozat meghozatalát nem eredményezheti. Annak ugyanis nem volt akadálya, hogy az alperes újból és most már a jogszabályban meghatározott módon [Mt. 26. § (2) bek.] felmondjon a felperesnek, mégpedig az előző felmondást megelőzően történt tények alapján, mert e tények valóságát és felmondási okul való alkalmasságát a korábbi felmondás miatt indult munkaügyi vitában a vitát eldöntő szerv el sem bírálhatta, minthogy a felmondást közlő határozat nem jelölte meg e tényeket. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 081/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás