MK BH 1977/515.
MK BH 1977/515.
1977.11.01.
A havidíjas bérezésű gépjárművezető munkabére a munkaszüneti napokra járó átlagkeresetet is magában fogalja; e címen egyéb díjazásra nem tarthat igényt [1967. évi II. törvény (Mt.) 41. §; 6/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 10. §].
A felperes havi díjas tehergépkocsi-vezetőként állt az alperesnél munkaviszonyban. Az 1971. április hó 2-án kelt munkaszerződés szerint a havi munkabére 1800 forint volt, amelyhez 300 Ft havi egyéb munkavégzési pótlék járt.
A felperes kérelemmel fordult a gyáregység igazgatójához és az Mt. 41. §-ának (2) bekezdése alapján 3 évre visszamenőlegesen 20 munkaszüneti napra 3700 Ft kifizetését kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes a munkaszüneti napra járó díjazását személyi alapbérrel számolta el, holott – álláspontja szerint – e napokra átlagkeresetet kellett volna kapnia.
Az alperes igazgatója 1976. április hó 15-én a felperes kérelmét elutasította. E döntés ellen a felperes panaszt nyújtott be az alperesnél működő munkaügyi döntőbizottsághoz.
A munkaügyi döntőbizottság az 1976. május hó 4. napján hozott határozatával a panaszt elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy az alperes a felperes munkabérét a munkaszüneti napokra a gépkocsivezetők bértáblázata szerinti alapbér figyelembevételével a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése alapján helyesen számolta, illetve számolja el.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és a keresetlevelében lényegében a döntőbizottsághoz benyújtott panaszával egyezően terjesztette elő igényét.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes havi díjas dolgozó, ezért a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése alapján az Mt. 41. §-ának (2) bekezdésében említett díjazást a munkabére magában foglalja. Helytállónak találta a bíróság, hogy az alperes a munkaszüneti napokra a felperes személyi alapbérét és az állandó, rendszeresen folyósított és a teljesítményéről független pótlékot veszi figyelembe.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
Az adott munkaügyi vita során abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a különböző munkaköröket betöltő havi díjas dolgozók munkaszüneti napra járó díjazása tekintetében tehető-e megkülönböztetés. Ennek eldöntésénél a következőkből kell kiindulni.
Az Mt. 41. §-ának (2) bekezdése szerint “a dolgozónak a Minisztertanács által meghatározott munkaszüneti napokon nem kell munkát végeznie, és az emiatt kiesett munkaidőre átlagkeresete megilleti”.
A 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban “az Mt. 41. §-a (2) bekezdésében említett díjazást a havi díjas dolgozók munkabére magában foglalja”.
Az említett jogszabályok nem tesznek különbséget a különböző munkaköröket betöltő havi díjas dolgozók munkaszüneti napra járó díjazása tekintetében. Ebből viszont okszerűen következik, hogy a havi díjas tehergépkocsi-vezető felperes igénye sem terjedhet túl a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése által meghatározott kereten.
Egyébként a gépjárművezetők munkafeltételeinek és munkabérének megállapításáról szóló 16/1971. (VII. 7.) MüM–KPM számú együttes rendelet sem tartalmaz az előzőekben felsorolt általános rendelkezésektől eltérő szabályozást. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 436/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás