BK BH 1977/524.
BK BH 1977/524.
1977.12.01.
Az elkövetés indítékára figyelemmel eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat alkalmazása indokolt, ha a beszámítási képességében korlátozott terhelt a szüleit indokolatlanul és útonállásszerűen ért váratlan bántalmazás megtorlásaként cselekedett [1961. évi V. törvény (Btk.) 38/E. § (1) bek., 253. § (1) bek.].
A megyei bíróság ítéletével az I. r. vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 1 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. Akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.
A II. r. és a III. r. vádlottakkal szemben a megyei bíróság ítélete első fokon jogerőre emelkedett.
A tényállás lényege szerint az I. r. vádlott szüleit a II. r. és a III. r. vádlottak tettlegesen bántalmazták. Amikor erről az I. r. vádlott tudomást szerzett és találkozott a vádlott-társaival, őket felelősségre vonta. Közöttük lökdösődés keletkezett. Az I. r. vádlott-társaival szemben támadólag lépett fel, elővette a zsebkését, amellyel a III. r. vádlottat mellbe szúrta s ezáltal életveszélyes sérülést okozott.
A megyei bíróság az ítéleti tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján hiánytalanul állapította meg, helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítésénél sem tévedett.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a védelemnek azzal az álláspontjával, hogy az adott esetben az I. r. vádlott jogos védelmi helyzetben volt. Az ítéleti tényállásból és a bűnügy irataiból is kitűnően sem a sértett, sem a társa támadólag nem lépett fel a szúrást megelőző időben az I. r. vádlottal szemben, ugyanakkor az I. r. vádlott volt az, aki az anyja visszatartása ellenére a támadást kezdeményezte és a vele szemben puszta kézzel álló sértettet mellbe szúrta. Ebből kitűnően nem merült fel olyan tény, amelyből jogos védelmi helyzet megállapítására lehetne következtetést levonni.
Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítése végett bejelentett védelmi fellebbezést sem.
A megyei bíróság helyesen sorolta fel az enyhítő és súlyosító körülményeket és azokat kellően is értékelte. Megfelelően figyelembe vette a vádlott lelki állapotát, amikor arról szerzett tudomást, hogy a szüleit teljesen indokolatlanul a sértett és a társa útonállásszerűen megtámadva bántalmazta. Kellően értékelte a vádlott korlátozott beszámíthatóságát is [Btk. 21. § (2) bek.]. Ezek a tények tették lehetővé a szabadságvesztésnek ilyen alacsony mértékben történő meghatározását. Ennek további mérséklésére azonban törvényes alap nincs.
Figyelemmel ellenben a vádlott személyi körülményeire, értelmi fogyatékosságára és a bűncselekmény indítékára, úgy látta a Legfelsőbb Bíróság, hogy indokolt egy fokozattal enyhébb végrehajtási mód kijelölése, mert az jobban szolgálja a büntetési célok megvalósulását. Ezért akként rendelkezett, hogy az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést a Btk. 38/E. §-a (1) bekezdésének alapján – az egyébként előírt börtön helyett – fogházban kell végrehajtani. (Legf. Bír. Bf. V. 723/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás