BK BH 1977/528.
BK BH 1977/528.
1977.12.01.
Ha a gazdasági ügyintéző éveken keresztül, folyamatosan korrupt kapcsolatot létesít ügyfeleivel: cselekménye abban az esetben is kötelességszegésért jogtalan előny elfogadásával elkövetett vesztegetés bűntettének minősül, ha az egyes konkrét munkaköri kötelességszegési aktusok pontosan nem voltak felderíthetőek [1961. évi V. törvény (Btk.) 235. § (1) bek.].
Az ítéleti tényállás lényege szerint a vádlott a sörgyár malátatermelési osztályának vezetője volt, s mint ilyen, jogosult volt termelési és tárolási szerződések megkötésére. Mivel a sörárpát termelő gazdaságok általában tárolási nehézségekkel küzdöttek, fontos érdekük fűződött ahhoz, hogy a sörárpatermést a felvásárló gyár akadálytalanul, a lehető legsürgősebben átvegye.
Ezért állami gazdaságok, illetőleg mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői pénzbeli juttatásokat adtak a vádlottnak s ezt akként palástolták, hogy a nevezettel – szóban vagy írásban – fiktív megállapodásokat kötöttek szakértői tevékenység folytatására, amelyek azonban nem érték el a szaktanácsadási szintet sem, hanem csupán bizonyos okszerűen és esetenként adódó szakmai beszélgetésekre korlátozódtak. A vádlott ekként közel százezer forint juttatásban részesült.
Az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét többrendbeli, a Btk. 235. §-ának (1) bekezdésébe ütköző kötelességszegésért jogtalan előny elfogadásával elkövetett vesztegetés bűntettének, valamint ugyancsak többrendbeli bűnsegédként, magánokirat-hamisítással elkövetett hűtlen kezelés bűntettének minősítette.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy valóságos, érdemi szaktanácsadásra egyetlen esetben sem került sor, a cselekmények jogi értékelése során azonban tévesen utalt arra, hogy amennyiben a szaktanácsadásra ténylegesen sor került volna, az üzleti kapcsolatokra visszavezethető összeférhetetlenségre tekintettel ez a munka elvégzése ellenére tiltott és korrupciós jellegű lenne, tehát a büntetőjogi felelősséget feltétel nélkül megalapozná.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint önmagában az a tény, hogy valamely munkavállalás kapcsán létrejött jogviszony az esetleges összeférhetetlenségre visszavezethetően munkajogilag tilos jellegű, nem jelenti azt, hogy a szerződés alapján elvégzett tényleges munka fejében kapott díjazás munkaköri kötelességszegésért járó vagy munkaköri kötelesség teljesítése érdekében juttatott jogtalan előny lenne.
Ezért téves az elsőfokú bíróságnak az a nézete, hogy a Btk. 235. §-ában meghatározott bűncselekmény a tényleges és a díjazással arányos tartamú szaktanácsadás esetén is megvalósult volna, ez okból ezt a Legfelsőbb Bíróság az ítélet jogi indokolásából mellőzte.
A vádlott védője a cselekmény téves minősítése miatt bejelentett fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az ítéleti tényállásból a munkaköri kötelességszegés ténye nem tűnik ki és így a vádlott vesztegetési cselekménye a bűnösség megállapítása esetén legfeljebb a Btk. 235. §-ának (4) bekezdésében meghatározott vétségként értékelhető.
Ez a védelmi okfejtés nem alapos.
Az 1971. évi 28. sz. tvr. 55. §-a a Btk. 235. §-ába ütköző ún. gazdasági vesztegetés törvényi tényállását több vonatkozásban is alapvetően módosította s ennek során megkülönböztetést tett abban a vonatkozásban is, hogy a jogtalan előny kérése, követelése vagy elfogadása munkaköri kötelesség megszegéséért, avagy a kötelesség teljesítéséért történt-e.
Ehhez képest viszont a Legfelsőbb Bíróság 403. sz. büntető kollégiumi állásfoglalásának ez az alapgondolata, amely szerint a vesztegetés megvalósulása szempontjából kötelességszegés a kötelességnek előny adásához kötött teljesítése is: okszerűen túlhaladottá vált és annak fenntartás már nem volt indokolt.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a védelmi érvelés alapos lenne.
Önmagában az a körülmény, hogy a soron kívüli szállítások, illetőleg a sörárpa minősítésénél a visszaélések ténye konkrétan nem nyert igazolást, nem jelenti, hogy a vádlott az előnyt csupán a kötelesség teljesítéséért kérte, illetőleg fogadta el.
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az eset összes körülményeinek gondos elemzése és vizsgálata alapján lehet eldönteni, hogy az előny kérésére vagy elfogadására valójában a kötelesség megszegéséért, avagy a kötelesség teljesítéséért került-e sor.
Ha ugyanis kifejezetten vagy döntő mértékben az előnyt elfogadó személy mérlegelésétől, elhatározásától függ az előnyt adó számára kedvező gazdasági intézkedés foganatosítása, olyankor az előny előzetes kikötése, illetve annak több ízben – éveken keresztül történő – elfogadása az érintett felek megállapodásától függetlenül és egyértelműen igazolja, hogy az előnyt elfogadó személy már az ügy objektív körülményeitől függetlenül, a kapott előny ellenértékeként, vagyis kötelességszegő módon intézkedik.
Az osztályvezető beosztású vádlott éveken keresztül a termelő gazdaságok egész sorával létesített korrupt kapcsolatot, kihasználva azok tárolási, raktározási nehézségeit. Ezeket a tiltott kapcsolatait fiktív megbízásokkal leplezte.
Ilyen körülmények között – attól függetlenül, hogy az egyes konkrét kötelességszegések nem valamennyi esetben voltak pontosan felderíthetőek – megalapozott az a következtetés, hogy a jogtalan anyagi előny folyamatos elfogadása függőségi viszonyt teremtett, amely meggátolta a vádlott részéről a tárgyilagos megítélést és intézkedést. Helytálló tehát az elsőfokú bíróságnak a cselekmény minősítése körében kifejtett jogi álláspontja. (Legf. Bír. Bf. V. 537/1977/8. szám.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás