BK BH 1977/534.
BK BH 1977/534.
1977.12.01.
I. Rablást valósít meg az elkövetők cselekménye, ha súlyos testi sérülést eredményező módon bántalmazzák a sértettet, majd az eszméletlen sértett értéktárgyait elveszik [1961. évi V. törvény (Btk.) 299. § (1) bek., 296. § (2) bek. a/2. pont; BK 528.].
II. A rablást útonállásszerűen és többrendbeli csonttöréses sérülést okozó módon megvalósító elkövetőkkel szemben a törvény szigorának alkalmazása indokolt [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. § 299. § (1) bek.].
A járásbíróság az I. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében, valamint orgazdaság bűntettében, a II. r. vádlott bűnösségét pedig társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében; elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopás bűntettében és közokirattal visszaélés bűntettében állapította meg s ezért halmazati büntetésül
az I. r. vádlottat 1 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre, a közügyek gyakorlásától 1 évi eltiltásra és 2000 forint pénzbüntetésre, a II. r. vádlottat pedig 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre, a közügyek gyakorlásától 1 évi eltiltásra és 2000 forint pénzbüntetésre ítélte, az alábbi tényállás alapján.
A vádlottak az esti órákban a vendéglőben nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztottak. Az I. r. vádlott közepes, míg a II. r. vádlott súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került.
A vendéglőben tartózkodott a sértett is, aki az elfogyasztott szeszes ital hatása folytán közepes fokú ittas állapotba került.
Az I. r. vádlott este 9 óra körül hagyta el a vendéglőt és attól kb. 50 méter távolságra találkozott össze az általa megelőzően nem ismert és ugyancsak a vendéglőből távozó sértettel. Az I. r. vádlott, valamint a sértett egymás mellett megálltak, valamit beszéltek egymáshoz, eközben a sértett gesztikulált, kezével valamit mutogatott.
Ebben az időben érkezett a helyszínre a II. r. vádlott, aki a sértett mozdulataiból azt a következtetést vonta le, hogy volt munkatársával, az I. r. vádlottal a sértett kötekedik. Mielőtt erről ténylegesen meggyőződött volna, közvetlenül a sértett közelébe érve, előzetes szóváltás nélkül, nagy erejű ökölcsapást mért a sértett arcára. A sértett az ütéstől elesett, majd amikor a földről felkelt az I. r. vádlott két alkalommal ökölbe szorított kézzel nagy erejű ütéssel arcul csapta a sértettet. A sértett ez utóbbi két ütéstől az eszméletét elveszítette és a földre zuhant.
A vádlottak az eszméletlen állapotban földön fekvő sértett mellett még kb. 3-5 percet időztek. Eközben a II. r. vádlott a magatehetetlen, eszméletlen állapotban levő, földön fekvő sértett zakója bal belső zsebéből lopási célból kivette az irattárcát, s amikor azt szétnyitotta, látta, hogy pénz van benne, ezenkívül a sértett személyi igazolványa és egyéb iratai.
Mindezt a közvetlen közelben tartózkodó I. r. vádlott is látta. A sértett irattárcájában benne volt az aznap felvett fizetése, 2300 forint. A II. r. vádlott az irattárcából 1400 forint körüli összeget átadott az I. r. vádlottnak. A többi pénzt és az irattárcában levő egyéb tárgyakat, nevezetesen a sértett személyi igazolványát magának megtartotta, majd a vádlottak a sértettet otthagyták.
A II. r. vádlott az irattárcából a pénzt kivette, míg az irattárcát a benne levő személyi igazolvánnyal együtt egy kukoricatáblába dobta.
A sértettet másnap az orvos kórházba utalta, ahol megállapították, hogy közepes fokú agyrázkódást szenvedett, a jobb oldali járomcsontja darabosan eltört, és a törés ráterjedt a jobb oldali felső állkapocscsontra és a csontos szemgödörre is. Az agyrázkódásra és a csonttörésre figyelemmel a sérülések 8 napon túl gyógyultak, a tényleges gyógytartam 4 hét volt.
A járásbíróság – a vádtól eltérően – mellőzte a vádlottak bűnösségének rablás bűntettében való megállapítását. Az ítélet indokolása szerint az adott esetben a vádlottak a sértettet nem azért bántalmazták, vele szemben erőszakot nem azért alkalmaztak, hogy a sértett vagyontárgyait megszerezzék. Semmi adat nem volt, hogy erre nézve a vádlottak megállapodtak, vagy az említett cél érdekében hajtották volna végre a sértett súlyos testi sérülését eredményező bántalmazást.
A sértett már elhárításra képtelen állapotban volt, és csak 3-5 perc múlva született meg a II. r. vádlottban az a gondolat, hogy a sértett pénzét meg kellene szerezni. Ilyen előzmények után vette ki az eszméletlen állapotban földön fekvő sértett zsebéből a tárcát a benne levő pénzzel és személyi igazolvánnyal. Ebben az I. r. vádlottnak semmiféle szerepe nem volt, hanem az eset után részesült a jogtalanul eltulajdonított pénzből. Erre figyelemmel a járásbíróság a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 528. számú állásfoglalásában írt előfeltételeket nem látta fennforogni s a rablás bűntettét nem állapította meg.
Az ítélet ellen mindkét vádlott terhére részben a téves minősítés miatt, részben pedig a súlyosításért bejelentett fellebbezés alapos.
A két vádlottnak a 2300 forintot tartalmazó irattárca eltulajdonításával kapcsolatos cselekményét a megyei bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően minősítette.
A járásbíróság hivatkozik ugyan a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának az 528. számú állásfoglalására, az abban foglaltakat azonban tévesen értelmezte.
Az irányadónak elfogadott tényállás szerint a sértett a három nagy erejű ütés elszenvedése után eszméletét veszítve a földre zuhant, s a magatehetetlen sértett mellett állva határozott a II. r. vádlott akként, hogy a sértett zakójának bal belső zsebéből eltulajdonítási céllal kiveszi az irattárcát, s ezt követte a 2300 forintnak az eltulajdonítása, valamint ennek az összegnek a két vádlott közötti megosztása.
A rablás megállapításának nem akadálya az, hogy megelőzően más bűncselekmény – a jelen esetben súlyos testi sértés bűntette – elkövetésére is sor került.
Az adott esetben az eszméletlen sértett az említett módon bekövetkezett leütését követően állapota folytán kénytelen volt vagyontárgyainak hatékony megvédésére, így az irattárca elvételéhez újabb erőszak alkalmazása már szükségtelen volt.
Az adott helyen és időben tehát a 2300 forintot tartalmazó irattárcának az eltulajdonítása – további erőszakos cselekmény kifejezése nélkül is – nem lopásnak, hanem a Btk. 299. §-ának (1) bekezdése alá eső rablás bűntettének minősül, amelyet a vádlottak mint a Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesek valósítottak meg, minthogy az erőszak alkalmazásában mindkét vádlott részt vett.
A két vádlottnak a további cselekménye – a sértett bántalmazása kapcsán – 1-1 rb. a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. tétele alá eső, társtettesként [Btk. 13. § (2) bekezdés] elkövetett súlyos testi sértés bűntettét;
a II. r. vádlott cselekménye pedig ezen kívül 1 rb. a Btk. 223. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirattal visszaélés bűntettét valósítja meg.
A változott minősítés folytán a vádlottakkal szemben új büntetés kiszabása vált szükségessé.
Ennek során az I. r. vádlottat illetően a megyei bíróság enyhítőként értékelte a fiatalabb életkorát, a megbánással párosult feltáró jellegű vallomását, továbbá a debilitás fokán jelentkező gyengeelméjűségét.
A II. r. vádlott vonatkozásában enyhítőként vette figyelembe a fiatalabb életkorát és megbánással párosult feltáró jellegű vallomását.
Súlyosbító volt mindkét vádlott esetében az elkövetésnek útonállásszerű módja, továbbá hogy a sértettnek több, csonttörtést eredményező sérülést okoztak. Súlyosító a II. r. vádlottnak a cselekmény elkövetésében tanúsított kezdeményező szerepe, valamint a többszörös halmazat.
A fenti bűnösségi körülményékhez igazodóan szabta ki a megyei bíróság; az I. r. vádlottal szemben a 2 évi szabadságvesztést és a közügyek gyakorlásától 2 évi eltiltást, a II. r. vádlottal szemben pedig a 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztést és a közügyek gyakorlásától 2 évi eltiltást. (Kecskeméti Megyei Bíróság 2. Bf. 1440/1976 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás