PK BH 1977/540.
PK BH 1977/540.
1977.12.01.
Közös tulajdon természetbeni megosztással történő megszüntetése esetén a megosztásnak a tulajdoni hányadhoz kell igazodnia, s ettől akkor lehet eltérni, ha az eltérést gazdasági vagy célszerűségi okok indokolják; ilyenkor a különbözet pénzbeli kiegyenlítéséről kell gondoskodni [Ptk. 117. § és 148. §; PK 8. és 10. sz.]
A perbeli 469 ?-öl nagyságú belterületi ingatlan eszmei fele része a felperesek, fele része pedig az alperesek tulajdona. Az alperesek az ingatlanrészüket az 1960. október 31. napján kelt írásbeli adásvételi szerződéssel vásárolták “úgy amint az jelenleg természetben van, a vevők által megtekintett állapotban” 6000 Ft vételárért. A felperesek az ingatlan 1/2 részét az 1964. november 10. napján kelt adásvételi szerződéssel ugyanilyen feltételek mellett vásárolták azzal a különbséggel, hogy a vételár 60 000 Ft volt.
Az alperesek és a felperesek jogelődje az ingatlant egymás között természetben megosztották és az ingatlanon ikerházat építettek. A felperesek ingatlanrészük megvásárlása után a korábban kialakult használatnak megfelelően léptek birtokba.
A felperesek 1971-ben felmérették az ingatlant és megállapították, hogy az alperesek az őket megillető felerésznél 65 ?-öllel nagyobb területet használnak. Ezután a felek között a használati megosztás helyessége kérdésében vita támadt, majd a felperesek közös tulajdon megszüntetése iránti pert indítottak az alperes ellen.
A felperesek keresetükben az ingatlan természetbeni megosztását kérték a vázrajz szerint a felek tulajdoni arányának megfelelően.
Az alperesek a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezték, a tulajdon megosztását azonban a természetbeni használatnak megfelelően kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a közös tulajdont természetbeni megosztással oly módon szüntette meg, hogy 234 □-öl nagyságú terület a felperesek, 235 □-öl nagyságú terület pedig az alperes tulajdonába kerüljön. Az indokolás szerint mindkét felet az ingatlan eszmei fele része illeti meg. A felperesek által csatolt és az államigazgatási hatóság által jóváhagyott megosztási vázrajz megfelel a tulajdoni arányoknak. Az elsőfokú bíróság nem tartotta jelentősnek azt, hogy az alperesek ennél ténylegesen nagyobb részt használnak, mert közös tulajdon esetében “nem azonos mindig a tulajdoni arány a tényleges használattal”.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet és a közös tulajdont természetbeni megosztással akként szüntette meg, hogy a felperesek tulajdonába 176 □-öl nagyságú terület, az alperesek tulajdonába pedig 293 □-öl nagyságú terület kerüljön. Az indokolás szerint ez felel meg az alperesek és a felperesek jogelődje között kialakult természetbeni használati megosztásnak. A másodfokú eljárás során ennek megfelelően készített vázrajz szerinti megosztást is jóváhagyta az államigazgatási hatóság.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Kétségtelen, hogy mindkét fél a kérdéses ingatlan eszmei 1/2 részének volt a tulajdonosa. A tulajdonszerzés feltétele a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése értelmében a tulajdonosváltozásnak a telekkönyvi bejegyzése is. A tulajdonjog bejegyzése eszmei hányadra történt, ezért az alperesek az ingatlan 1/2 részénél nagyobb részt nem szerezhettek meg, illetve a felperesek is megszerezték az ingatlan fele részének a tulajdonát. A szerződésnek a megtekintett állapotra történő utalása alapján nem lehet azt megállapítani, hogy a felek az adásvételi szerződéssel az ingatlan természetben megosztott részét és nem eszmei hányadrészét vásárolták meg. A természetbeni megosztás csak a jogerős ítélettel történt meg. A felek, illetőleg jogelődeik közötti korábbi megosztást csak a használat és nem a tulajdon megosztásának lehet tekinteni.
A PK 8. számú állásfoglalásban kifejezésre juttatott elvek szerint a tulajdonostársak között a birtoklás és a használat megosztása nem jelenti a közös tulajdon megszüntetését és nem is végleges hatályú. A birtoklás és a használat rendezésénél döntő ugyan a tulajdoni hányad, de nem kizárólagos szempont, mert indokolt esetben, illetőleg a felek megállapodása esetében a használat mértéke eltérhet a tényleges tulajdoni helyzettől. Ez azonban nem eredményezheti egyben a tulajdoni arányok megváltozását is.
Közös tulajdon megszüntetése esetében a megosztásnak a tulajdoni hányadokhoz kell igazodnia. A PK 10. számú állásfoglalás indokolásában kifejtett elvek szerint ettől csak akkor lehet eltérni, ha az eltérést gazdasági vagy célszerűségi okok indokolják. Ilyenkor azonban a különbözet pénzbeni kiegyenlítéséről kell gondoskodni.
A jogerős másodfokú bírósági ítélet indokolásából nem tűnik ki, hogy a tényleges telekkönyvi állapottal szemben miért tekintette az alpereseket az ingatlan 1/2 részét meghaladóan tulajdonosnak és a megosztásnál miért tért el a tényleges telekkönyvi tulajdoni arányoktól, az eltérést milyen gazdasági vagy célszerűségi okok indokolták. Amennyiben a tulajdoni hányadok szerinti megosztástól való eltérés indokolt (PK 10.), abban az esetben az értékkülönbözet pénzbeli kiegyenlítéséről gondoskodni kell. A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában nem tért ki arra, hogy miért nem ítélte meg a felperesek javára annak a résznek az egyenértékét, amellyel kevesebb területhez jutottak, mint ami a tulajdoni arányok szerint őket megillette. Az ítélet tehát megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. I. 21 4237/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás