PK BH 1977/543.
PK BH 1977/543.
1977.12.01.
Az egyik házastárs szülei által mindkét házastárs részére történt ajándékozás esetében az ajándékozási szerződést az ajándékozó szülők gyermeke is – mint az időközben meghalt szülő örököse – megtámadhatja, ha a megtámadásnak megvannak a törvényben meghatározott feltételei. Ezt az igényt a házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perben is érvényesíteni lehet. E vonatkozásban a bíróságot tájékoztatási kötelezettség terheli [Ptk. 210. §, 235. § (2) bek.; Csjt. 31. §; Pp. 3. § (1) bek., 146. § (3) bek., 292. § (1) bek.; 10. sz. Irányelv 9. pontja; PK 96. sz.].
A felperes és az I. r. alperes házastársak voltak. Az 1970. március 28-án kötött házasságukat a járásbíróság az 1973. június 25-én jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta.
A felperes szülei 1971-ben a felperesnek és az I. r. alperesnek ajándékozták a házingatlanukat, amely 1/2 részben a felperes, 1/2 részben az I. r. alperes nevére került.
Az ajándékozás idején az ingatlanon ház állott, amelyet a volt házastársak lebontottak és a bontási anyag felhasználásával, valamint 63 000 Ft építési kölcsön igénybevételével családi ház építéséhez kezdtek. Az épület csak részben készült el, amikor 1972. május 30-án a házassági életközösség közöttük megszakadt akként, hogy a felperes az I. r. alperessel támadt nézeteltérése miatt kiskorú gyermekével együtt a közös lakásból elköltözött.
A felperes a keresetében a házastársi közös vagyon megosztását kérte és mint meghalt atyja örököse a szülei és az I. r. alperes között létrejött ajándékozási szerződés érvénytelenségét állította. A házingatlan közös tulajdonának megszüntetését úgy kérte, hogy ő legyen jogosult az I. r. alperes illetőségét magához váltani.
Az I. r. alperes a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte és úgy nyilatkozott, hogy a felperes illetőségét 42 300 Ft ellenében magához váltja. Egyéb vonatkozásban a kereset elutasítását kérte.
A járásbíróság a keresetet elutasította. A per adatai alapján úgy találta, hogy teljesítőképesség hiányában egyik tulajdonostárs sem képes a másik fél hányadát magához váltani. Az ítélet indokolása szerint “a felperes az ajándékozási szerződés érvényességét vitatta, amely a jelen perben a felek között nem vitatható”.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az ingatlan közös tulajdonát akként szüntette meg, hogy a felperes tulajdoni illetőségét 59 992 Ft ellenében az I. r. alperes tulajdonába adta és kötelezte őt, hogy a vételárból 43 000 Ft-ot 30 nap alatt, a fennmaradó összeget pedig havi 1000 Ft-os részletekben fizesse meg a felperesnek. Az ajándékozás szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezést lényegében azzal az indokolással hagyta helyben, hogy az ezzel kapcsolatos igényről a felperes anyjának perben állása nélkül nem lehet dönteni.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az 1974. március 26-án benyújtott “keresetkiegészítést és keresetmódosítást” tartalmazó iratában az ajándékozási szerződéssel kapcsolatban kifejezetten hivatkozott az apja tévedésére. Ez a hivatkozás a szerződés érvényességének a megtámadására utal, bár ilyen vonatkozásban a felperes kereseti kérelmet nem terjesztett elő, mert a jegyzőkönyv szerint a felperes jogi képviselője azt a felfogását fejtette ki, hogy az ajándékozási szerződés érvényességének vitatása a jelen per tárgya nem lehet.
Ez az álláspont azonban téves.
A Legfelsőbb Bíróság PK 96. számú állásfoglalása szerint a házastársak és jegyesek közötti ajándék visszakövetelésére, illetőleg az ilyen ajándékozási szerződés megtámadására a polgári jog szabályait kell alkalmazni. Az állásfoglalás indokolása rámutat arra, hogy alkalmazható a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése is, amely szerint, ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja. Ilyen feltevés lehet az is, hogy a házasság – betöltve társadalmi rendeltetését – tartós lesz. Ha tehát felismerhető, hogy a felek a szerződést ebben a feltevésben kötötték, s ez utóbb tévesnek bizonyult, az ajándékozási szerződés az említett jogszabály alapján megtámadható. Mindez áll arra az esetre is, amikor az egyik házastárs hozzátartozója juttat ajándékot együttesen vagy külön-külön a házastársaknak, s az alapul szolgáló feltevés utóbb meghiúsul.
A Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése szerint a szerződés megtámadására a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. E rendelkezés alapján a felperesnek mint atyja örökösének a szülei által kötött ajándékozási szerződés megtámadásához fűződő törvényes érdekét el kell ismerni. A felperes tehát jogosult volt a szerződés megtámadására téves feltevés alapján. Ezt az igényét a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben is érvényesítheti. A Legfelsőbb Bíróság 10. számú Irányelvének 9. pontjában foglalt rendelkezés szerint a házassági vagyonjogi perben valamennyi igény együttes és végleges rendezésére kell törekedni.
A járásbíróságnak minderre tekintettel a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése értelmében tájékoztatnia kellett volna a felperest, hogy az ajándékozási szerződés megtámadása iránti jogát is érvényesítheti a perben, és ennek megfelelően mindkét fokú bíróság tévesen járt el, amikor a pervitát a felperes ilyen irányú igényének figyelmen kívül hagyásával döntötte el.
Tévedett továbbá a másodfokú bíróság akkor is, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes anyja perben állására a jelen perben nincs lehetőség.
A házassági vagyonjogi pert illetően nincsenek különleges eljárási szabályok, hanem a Pp. általános szabályai – a rendes eljárási szabályok – az irányadók [Pp. 292. § (1) bek.]. Nincs akadálya pertársaság létesítésének, sőt a vagyonjogi igény esetleg bizonyos személyek perben állása nélkül el sem bírálható. A jogszabályok tehát nem állják útját annak, hogy a felperes anyja az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítását a jelen perben kérje.
A házastársak részére történt ajándékozási szerződés sikeres megtámadása esetén módosul a volt házastársaknak a Csjt. 31. §-a szerinti vagyoni illetősége, és ez a házingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésénél is figyelembe veendő szempont.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. II. 21 471/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás