PK BH 1977/544.
PK BH 1977/544.
1977.12.01.
Szerződéstől elállás alapján az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés elrendelésének akkor van helye, ha az elálláshoz a másik fél hozzájárult, vagy ha ennek hiányában bírósági ítélet az elállás jogszerűségét megállapította és a szerződést felbontotta [Ptk. 320. §].
A kérelmező és néhai férje az 1970. május 5-én kelt szerződéssel az OTP útján a Magyar Államtól üdülőtelket vásárolt és kötelezettséget vállalt arra, hogy azt két éven belül beépíti. A szerződés alapján a vevők tulajdonjogát a telekkönyvbe egyenlő arányban bejegyezték.
Az állami közjegyző az üdülőtelekből a férjet illető 1/2 részt a túlélő feleségének – vagyis a kérelmezőnek – adta át. A végzés alapján a tulajdonjogot a kérelmező javára a telekkönyvbe bejegyezték, aki így az egész ingatlannak tulajdonosa lett.
A vevők a beépítési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a városi tanács vb műszaki osztálya írásban megkereste az Országos Takarékpénztárt (a továbbiakban: OTP), hogy az adásvételi szerződéstől álljon el.
Az OTP az 1975. december 5-én kelt levelébe közölte a kérelmezővel, hogy az adásvételi szerződéstől eláll, s az ugyanazon a napon kelt, a földhivatal ingatlan-nyilvántartási csoportjához (a továbbiakban: ingatlan-nyilvántartási szerv) intézett átiratában – az elállásra hivatkozással – a szóban levő ingatlanra a Magyar Állam tulajdonjogának visszaállítását kérte.
Az ingatlan-nyilvántartási szerv az ingatlanra a Magyar Állam tulajdonjogának visszaállítását elrendelte.
A kérelmező a járásbíróságnál e határozatnak a “javára” való megváltoztatását kérte. Kérelme tehát tartalmilag arra irányult, hogy a bíróság az OTP-nek az ingatlan-nyilvántartási szervhez intézett megkeresését utasítsa el.
Az elsőfokú bíróság végzésnek tekintendő határozatával a kérelmet elutasította.
A kérelmező csatolta a fellebbezéséhez a városi tanács vb műszaki osztályának határozatát, amellyel – méltányosságból, az építést gátló, utólagosan ismertté vált körülményekre tekintettel – a kérdéses üdülőtelek beépítési határidejét 1977. április 30-ig meghosszabbította.
A másodfokú bíróság az első fokú végzést helybenhagyta. Indokolása szerint az OTP elállása folytán a földhivatal helyesen állította vissza a korábbi tulajdoni állapotot. Az a körülmény, hogy a kérelmező közben a beépítésre hosszabbítást kapott, ebben az eljárásban nem vizsgálható.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerint, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja.
Az idézett anyagi jogi szabály azonban az ingatlan-nyilvántartási eljárásra nem hat ki. A “másik fél” ugyanis az elállás hatályosságát vitássá teheti, s ezt az ingatlan-nyilvántartási szerv nem bírálhatja el. Addig tehát, amíg nem tisztázott az, hogy az elállás hatályos-e, csupán az egyik fél egyoldalú – elállást tartalmazó – nyilatkozata alapján az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés elrendelésének nincs helye. A bejegyzés elrendelésére csak akkor van lehetőség, ha a fél igazolja, hogy az elállási nyilatkozat hatályos. Ehhez képest az ingatlan-nyilvántartási szervhez intézett kérelméhez (megkereséséhez) csatolnia kell a másik félnek azt a nyilatkozatát, hogy az elálláshoz hozzájárul (azt elfogadja), ennek hiányában pedig bírói ítélettel kell igazolnia, hogy a szerződéstől jogszerűen állt el, illetőleg hogy az elállása a szerződést felbontotta.
Az adott esetben ez az igazolás nem történt meg, következésképpen a bíróságnak az ingatlan-nyilvántartási szerv határozatát meg kellett volna változtatnia, s az OTP megkeresését (kérelmét) el kellett volna utasítania. (Legf. Bír. P. törv. I. 21 414/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás