PK BH 1977/545.
PK BH 1977/545.
1977.12.01.
Az állam felelősségének a Btké. 27/A. §-a szerinti feltétele az elítéltnek a vagyonelkobzást kimondó ítélet jogerőre emelkedésekor fennálló kötelezettsége. Határozatlan időre kötött kölcsönszerződés esetében az állam elleni kereset megindítása egyértelmű a felmondási jog gyakorlásával. A visszakövetelési jog elévülése tehát ekkor kezdődik [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (1) bek., 524. §, 525. § e) pont].
A felperes fia és menye 1972 júniusában érvényes útlevéllel külföldre távoztak és azóta sem tértek vissza. A bíróság mindkettőjüket szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Így az 1963-ban vásárolt, OTP-kölcsönnel terhelt szövetkezeti lakás is az állam tulajdonába került. A lakást időközben a II. r. alperes (OTP) értékesítette és a bíróság gazdasági hivatalának 31 662 Ft-ot átutalt.
A felperes a keresetlevelében előadta, hogy a szövetkezeti lakás vásárlásakor fiának és menyének kölcsönt adott. Állítása szerint abban állapodtak meg, hogy a nevezettek anyagi helyzetétől függően a kölcsönt majd későbbi időben kell visszafizetniük. Hivatkozott arra, hogy fia és menye a kölcsönt külföldre távozásukig nem fizették vissza, ezért a Btké. 27/A. §-ára alapítva kérte az I. r. felperes fizetési kötelezettségének a megállapítását.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott és az alpereseket 16 500 Ft és kamatai, valamint 2100 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az állam felelősségének a jogszabályban írt feltételei fennállanak. Álláspontja szerint azonban a határozatlan időre nyújtott kölcsönt a felperes a vagyonelkobzást kimondó jogerős ítélet meghozataláig nem mondotta fel, így az ítélet meghozatalakor nem volt lejárt követelése, amelyért az alperesek helytállással tartoznának.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával a perben eljárt bíróságok ítéletét hatályon kívül helyezve az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Indokolásában megállapította, hogy a Btké. 27/A. §-a szerint az állam felelősségének feltétele az elítéltnek a vagyonelkobzást kimondó ítélet jogerőre emelkedésekor fennálló kötelezettsége. Ebből az következik, hogy a jóhiszemű hitelező az állammal szemben a vagyonelkobzást kimondó jogerős ítéletet követően érvényesítheti mindazokat a jogokat, amelyek a visszterhes szerződés alapján őt az eredeti adóssal szemben megillették. A határozatlan időre kötött kölcsönszerződés esetében tehát a Ptk. 524. §-ában írt rendelkezéseknek megfelelően a hitelező 15 napos felmondással követelheti a kölcsönösszeg megtérítését. Utalt arra is, hogy a bűncselekmény-elkövetés és a vagyonelkobzás a Ptk. 525. §-ának e) pontja alapján azonnali hatályú felmondásra is jogi alapot nyújtott. Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor a keresetet a megjelölt indokok alapján elutasította. Az állam elleni kereset megindítása ugyanis egyértelmű a felmondási jog gyakorlásával.
Rámutatott azonban, hogy az alpereseket marasztaló első fokú ítélet megalapozatlan. A felperes a büntetőeljárás során fiának és menyének a lakásából bizonyos ingóságokat elszállított s azok értékét 3600 Ft-ra tette. Ezeknek az ingóságoknak az értekét a felperes követelésébe be kell számítani, mert a teljes vagyonelkobzással ezek az ingóságok is az állam tulajdonába kerültek. A felperes tehát nem élvezhet kettős előnyt oly módon, hogy a jogellenesen külföldre távozott hozzátartozói ingóságait térítés nélkül megtartja, ugyanakkor a részükre adott kölcsönösszeg teljes megtérítését igényli. Minthogy azonban a felperes által birtokba vett ingóságok értéke nem tisztázott, hatályon kívül helyező határozatában annak vizsgálatát rendelte el, hogy milyen ingóságok milyen értékben kerültek a felperes birtokába.
Az elsőfokú bíróság az új eljárásban az alpereseket 12 900 forint, ennek kamatai és 2138 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta s a keresetet elutasította. Az I. r. alperes (a Magyar Állam) vonatkozásában azt állapította meg, hogy perbe nem vonható, mert a 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. rendelet, valamint az ennek végrehajtásáról szóló 6/1970. (IV. 8.) ÉVM–MÉM–PM számú rendelet alapján a perben az államot a II. r. alperes képviseli. A II. r. alperessel szemben viszont álláspontja szerint a kereset azért utasítandó el, mert a felperes követelése elévült. A felperes valamint fia és menye között határozatlan időtartamú kölcsönszerződés jött létre. Az ilyen szerződés felmondásának joga ugyancsak elévül, amely elévülés a szerződés megkötésekor kezdődik. Az ettől számított 5 éven belül a felperes felmondási jogát nem gyakorolta, és nem volt megállapítható az elévülés megszakadása sem.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a követelések – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – 5 év alatt elévülnek. A Ptk. 326 §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A Ptk. 524. §-a alapján a hitelező a kölcsönösszeget a szerződésben megállapított idő elteltével, egyébként 15 napos felmondással követelheti vissza. A határozatlan időtartamra adott kölcsön visszafizetése tehát a felmondást követő 15 nap elteltével válik esedékessé. Azonnali hatályú felmondás esetén pedig az esedékesség a felmondás közlésével áll be (Ptk. 525. §-a). A visszakövetelési jog elévülése ezért ebben az időpontban kezdődik. Az ellenkező álláspont azt jelentené, hogy olyan követelés is elévül, amely még esedékessé sem vált.
A felperes felmondási jogát az adósokkal szemben azok jogellenes külföldre távozásáig nem gyakorolta. A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező határozatában már megállapította, hogy az állam ellen kereset megindítása egyben a felmondási jog gyakorlását is jelenti. A visszakövetelési jog elévülése tehát ekkor kezdődött. Ezért elévülés címén a keresetet nem lehetett volna elutasítani.
A felperes kereseti igényének megfelelő elbírálása érdekében azonban szükséges a tényállás további felderítése. A Legfelsőbb Bíróság a már említett határozata szerint szükségesnek találta annak felderítését, hogy a felperes birtokába egyedileg milyen ingóságok, milyen értékben kerültek, illetőleg hogy a felperes által is elismert ingóknak a keresetlevélben megjelölt értéke az ingóságok valóságos forgalmi értékének megfelelt-e. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 404/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás