PK BH 1977/549.
PK BH 1977/549.
1977.12.01.
Ipari szövetkezet tagját ért üzemi baleset esetén az átlagkereset kiszámítására nem a polgári jogi, hanem a munkajogi szabályokat kell alkalmazni [21/1971. (XII. 31.) MüM sz. r. 22. §; 7/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 8. §].
Az alperes az ipari szövetkezet felperes tagjaként 1973. december 7-én üzemi balesetet szenvedett és ennek következtében 100%-os mértékben megrokkant. A társadalombiztosítási igazgatóság az 1975. január 14-én kelt határozatával 1974. december 8-tól kezdődően az alperesnek a balesetet közvetlenül megelőző egy évben (1972. december 8-tól 1973. december 7-ig) elért havi 3375,34 Ft átlagjövedelmét véve alapul, havi 2741 Ft rokkantsági nyugdíjat, a 45/1970. (XI. 4.) Korm. számú rendelet alapján évenkénti 2%-os emelés címén 1975. január 1-jétől 55 Ft-ot, a 32/1974. (VII. 15.) MT számú rendelet alapján havi 50 Ft-ot, családi pótlék címén pedig 960 Ft-ot állapított meg.
Az alperes kártérítés címén baleseti járadékként a balesetet közvetlenül megelőző évben elért átlagjövedelme [Ptké. 59. § (1) bek.] és a nyugdíja közötti különbözetet igényelte a felperestől. A felperes vezetősége 1975. január 15-től kezdődően havi 497 Ft baleseti járadékot állapított meg az alperes részére. A döntőbizottság ezt az összeget 634 Ft-ra emelte fel, alapul véve a társadalombiztosítási igazgatóság átlagjövedelem számítását.
A felperes szövetkezet a keresetében a döntőbizottság által megállapított havi járadék összegének 305 Ft-ra való leszállítását kérte azzal az indokolással, hogy a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel a balesetet megelőző négy naptári negyedévben kifizetett összeget kell az átlagkereset kiszámításánál alapul venni, nem pedig a balesetet közvetlenül megelőző évben elért átlagkeresetet.
Az 1972. október 1-je és 1973. szeptember 3-a közötti időben az alperes munkadíja – a negyedévekre bontva arányosan számított prémiummal, jutalommal és részesedéssel – 36 552 Ft, tehát átlag havi 3046 Ft volt. Ennek és a 2741 Ft nyugdíjának a különbözete pedig 305 Ft.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesnek a döntőbizottság határozatában megállapított havi 634 Ft járadékigényét elutasította. Az ítéletének indokolása szerint az alperesnek a balesetet megelőző négy negyedévben elért havi átlagmunkadíja 3046 Ft volt, ennek és a 2747 Ft nyugdíjnak a különbözete tehát 299 Ft. Ennyi járna az alperesnek, a vezetőség által megállapított havi 497 Ft járadék ekként “bőven fedezi az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj közötti különbözetet”. (A 2747 Ft nyilvánvaló elírás, a helyes: 2741 Ft.)
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett és kérte figyelembe venni azt is, hogy a vele egy brigádban dolgozó tagok időközben kétszer is részesültek béremelésben.
A felperesi szövetkezet a fellebbezési ellenkérelmében 1975. január 15-től kezdődően az alperes havi 508 Ft baleseti járadékra való jogosultságát elismerte, de csupán;arra tekintettel, hogy abban a brigádban, amelyben az alperes dolgozott, időközben 10,1%-os átlagbérszinti növekedés volt. A felperes álláspontja szerint a havi 3046 “átlagkeresethez” 308 Ft-ot kell számítani, és ezért az alapul vehető “átlagkereset” 3354 Ft. Ebből azonban a 40/1971. (XI. 30.) Korm. számú rendelet 41. §-ában foglaltakra tekintettel le kell vonni az évenkénti 2%-os emelkedés címén megállapított 55 Ft-ot és a bérkiegészítés címén megállapított 50 Ft-ot. 2846 Ft társadalombiztosítási szolgáltatást figyelembe véve az alperes jogos igénye tehát havi 508 Ft.
Az alperes a fellebbezési tárgyaláson a felperes nyilatkozatára tekintettel a döntőbizottsági határozatban megállapított összeghez hozzászámítani kérte a 10%-os béremelkedésből eredő összeget.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperest 1975. január 15-től kezdődően havi 634 Ft megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a Ptké. 59. §-ának (1) bekezdésében, nem pedig a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint kell az alperes átlagkeresetét kiszámítani, mivel a jelen esetben nem munkaviszonyból, hanem tagsági viszonyból eredő követelés a per tárgya. A nyugdíjemelés és nyugdíj-kiegészítés címén megállapított összegeket nem lehet a felperes szövetkezet javára figyelembe venni, mert azok állami intézkedésként a balesettől függetlenül illetik meg az alperest. Az alperest tehát 3375 és 2741 Ft különbözete, azaz havi 634 Ft járadék illeti meg. A felperes elismerése ellenére nem lehetett figyelembe venni az alperesnek azt a kérelmét, hogy a bíróság a brigád bérszintjének emelkedésére tekintettel emelje fel a járadék összegét, ugyanis ezzel az igénnyel az alperes sem a szövetkezeti tagsági vitában, sem az első fokú eljárásban nem lépett fel.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelet törvényességi óvás alapos.
A 7/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 8. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy harminc napot meg nem haladó időre történő átlagkereset-számítás esetén a 7. § szabályai szerint beszámítható díjazások utolsó naptári negyedévben, ezt meghaladó időtartama történő átlagszámítás esetén pedig az utolsó négy negyedévben kifizetett összegét kell alapul venni.
Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság azt, hogy ez a rendelkezés csak az alkalmazottakra vonatkozik, szövetkezeti tagokra – és így az alperesre – azonban nem. Figyelmen kívül hagyta ugyanis, hogy az ipari szövetkezetek tagjai és alkalmazottai munkavégzésére vonatkozó szabályokról, szóló 21/1971. (XII. 31.) MüM sz. rendelet 22. §-ának (1) bekezdése szerint az átlagkereset kiszámítására vonatkozó munkajogi szabályokat a tagok tekintetében is alkalmazni kell.
A Legfelsőbb Bíróság az M. törv. I. 10 048/1973. számú határozatában (Bírósági Határozatok 1974. évi 6. számában 276. sorszám alatt) rámutatott arra, hogy üzemi baleset esetén az átlagkereset számításánál a 7/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 8. §-a szerinti számítási módot kell alkalmazni, tehát az utolsó négy negyedévben elért átlagkeresetet kell számításba venni. Ezen pedig – a határozatból is kitűnően – a balesetet megelőző négy naptári negyedévet kell érteni.
A Legfelsőbb Bíróságnak ez a határozata – a 21/1971. (XII. 31.) MüM számú rendelet 22. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel − irányadó a szövetkezeti tagsági vitában is.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor az alperes átlagmunkadíjának számításánál a Ptké. 59. §-ának (1) bekezdésében, nem pedig az említett jogszabályokban foglalt rendelkezést vette figyelembe. (Legf. Bír. P. törv. I. 21 609/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás