PK BH 1977/550.
PK BH 1977/550.
1977.12.01.
Ingatlanvagyon-átruházási illeték általános vagy felemelt kulcsának alkalmazhatósága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a több vevő által kötött adásvételi szerződést egy vagy több okiratba foglalják. Az egyes vevők tulajdoni hányadát ugyanis külön-külön kell számítani, és az egy tulajdonostársra eső ingatlanhányad forgalmi értéke irányadó az illetékkulcs alkalmazásánál [11/1966. (IV. 29.) PM sz. r. 25. § (1) bek.; 38/1971. (XII. 24.) PM sz. r.; 31/1971. (X. 5.) Korm. sz. r. 3. §; 25/1971. (X. 5.) ÉVM–IM sz. r. 1. § (2) bek. b) pont, 3. § (1) bek.].
A felperesek az 1975. február 11-én kelt adásvételi szerződéssel 300 000 forint vételárért megvásároltak 190 □-öl területű telekingatlant. A szerződés szerint az eladó hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlan tulajdonjogának eszmei 1/4 részét az I−II. r., 1/4 részét a III. r., 1/4 részét a IV. r. és 1/4 részét egymás között egyenlő arányban – a VII–VIII. r. felperesek haszonélvezeti jogával terhelten – az V–VI. r. felperesek javára a telekkönyvbe is bejegyezzék (szerződés 5 pontja).
Az illetékes illetékhivatal az “üdülőingatlan” 300 000 Ft forgalmi értékének alapulvételével a vevők terhére 67 000 Ft ingatlanvagyon-átruházási illetéket írt elő, s ezt az alperes határozatával helybenhagyta. A határozat a 38/1971. (XII. 24.) PM számú rendelettel módosított 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet (Illetékkódex) 25. §-ának (1) bekezdésén alapult.
A felperesek a jogerős államigazgatási határozatot keresettel támadták meg. Azzal érveltek, hogy az általuk vásárolt eszmei 1/4 illetőség forgalmi értéke külön-külön 75 000 Ft volt. Így tehát ennek alapulvételével 17%-os vagyonátruházási illetékkulcs alapján lett volna helye az illeték kiszabásának.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A 31/1971. (X. 5.) Korm. számú rendelet (R.) 3. §-a szerint egy személy, illetőleg egy család telektulajdonának mértéke egy lakótelek és egy üdülőtelek. A 25/1971. (X. 5.) ÉVM–IM számú együttes rendelet (Vhr.) 1. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint beépítetlen üdülőtelek: az üdülővel (hétvégi házzal, nyaralóval) az építésügyi szabályok és a város – község rendezési terv szerint magánerőből beépíthető minden bel- és külterületi földrészlet. A társasházzal (társasüdülővel) beépíthető lakó-, illetőleg üdülőtelek esetében minden tulajdonostárs tulajdon hányadát – a hányadnak megfelelő telekrész nagyságára tekintet nélkül – egy-egy lakó-, illetőleg üdülőtelekként kell számításba venni [Vhr. 3. § (1) bek.].
A társasüdülő építése céljára vásárolt teleknek az idézett jogszabály szerint minden tulajdonostárs tulajdoni hányadára eső részét önálló üdülőteleknek kell minősíteni. A felek által kötött adásvételi szerződés tartalmából is kitűnik, hogy a felperesek az építésügyi hatóság elvi engedélye szerint négylakásos társasüdülő építése céljára vásárolták meg a kérdéses telket (szerződés 2. pont). Miután pedig a társasüdülővel beépíthető telek esetében a Vhr. 3. §-ának (1) bekezdése alapján mindegyik tulajdonostárs hányadát külön kell számítani a felperesekre mint tulajdonostársakra eső ingatlanhányad forgalmi értéke 75 000 Ft volt. Az Illetékkódex 25. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések folytán tehát csupán 17%-os ingatlanvagyon-átruházási illetékkulcs alkalmazásának lett volna helye.
A perben eljárt bíróságok és az államigazgatási hatóságok téves álláspontját szemlélteti az a körülmény is, hogy amennyiben a 4 család akár ugyanazon a napon négy külön okiratba foglalta volna az adásvételi szerződést, a felemelt illeték kiszabásának jogi lehetősége fel sem merült volna. Az pedig nyilvánvaló, hogy a vagyonátruházási illeték általános vagy felemelt kulcsának alkalmazhatóságát nem lehet attól függővé tenni, hogy a vevők az adásvételi szerződést egy vagy több okiratba foglalják.
Végül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogalkotó az egyéni építkezésekkel szemben fokozott támogatásban kívánta részesíteni a társaslakás- és üdülőépítkezésekben részt vevő személyeket. Az ezzel kapcsolatos kedvezmények tükröződnek az illeték jogszabályokban is. Az eljárt bíróságok és államigazgatási szervek indokolatlanul hagyták figyelmen kívül az említett jogalkotói és jogpolitikai célkitűzéseket. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 372/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás