GK BH 1977/559.
GK BH 1977/559.
1977.12.01.
A küldemény megsérülése esetén a vasút – vállalása hiányában – nem kötelezhető a küldemény teljes ellenértékének megfizetésére és egyben a sérült küldemény átvételére. Ha az ilyen küldeményben a kijavítás után értékcsökkenés következik be, a különbözetet a vasútnak kártérítésként kell megfizetnie [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) I. rész 55. cikk 2. §; Ptk. 503. § (2) bek.; 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM sz. r.].
A II. r. alperes a felperes rendelkezésére a III. r. alperes címére vasúton 66 db zománcozott gáztűzhelyet adott fel. A kiszolgáltatás előtt felvett vasúti kárjegyzőkönyv adatai szerint a küldemény megcsúszott, a csúszás miatt az átkötő deszkák kettétörtek, és 48 db gáztűzhely megsérült.
A sérült gáztűzhelyek nem hozhatók kereskedelmi forgalomba, ezért a felperes a keresetében az alperesek valamelyikét 118 389 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes fuvarozó a védekezésében az igazolt javítási költség és a fuvardíj megfizetését vállalta, a későbbiek során azonban a kereset elutasítását kérte, mert a sérülések a szabálytalan vagonba rakásra vezethetők vissza. Erre nézve szakértő kirendelését kérte.
A II. r. alperes szállító vállalat az ellene irányuló kereset elutasítását kérte azzal, hogy a sérüléseket kizárólag a kíméletlen vasúti fuvarozás és az ennek következtében történt megcsúszás okozta. Jegyzőkönyvet csatolt annak igazolására, hogy az áru minősége és a vagonba rakás a követelményeknek megfelelt.
A III. r. alperes védekezésében előadta, hogy a felperes bizományosa volt és így a sérülésekért nem felel.
A tárgyaláson a II. r. alperes hangsúlyozta, hogy a 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM sz. együttes rendelet értelmében a hasonló típusú tűzhelyekért jótállást köteles vállalni. Ez a kötelezettség azonban csupán az originál minőségű tűzhelyekre terjed ki. Ilyen körülmények között a szóban forgó sérült tűzhelyekért kijavítás után sem vállalhat jótállást. Ez okból a tűzhelyekkel egyidejűleg átadott jótállási jegyfüzetek visszaadására kérte kötelezni a felperest.
A felperes és a III. r. alperes sem vállalta a tűzhelyek kijavítását, illetve kijavíttatását. Mivel pedig a jótállási jegyfüzetek hiányában a gáztűzhelyek nem értékesíthetők, szerintük az I. r. alperes nem a kijavítási költséget, hanem a tűzhelyek ellenértékét köteles megfizetni.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 118 390 Ft megfizetésére kötelezte, a II. és III. r. alperes elleni keresetet elutasította, a felperest kötelezte, hogy a 48 db sérült gáztűzhellyel kapcsolatos garancialeveleket a II. r. alperesnek 15 napon belül küldje meg, majd az ítéletet azzal egészítette ki, hogy a III. r. alperes köteles az I. r. alperes jelentkezése esetén a sérült tűzhelyeket 15 napon belül átadni.
Az ítélet indokolása szerint a per adataiból megállapítható, hogy a sérüléseket a kíméletlen vasúti fuvarozás és az annak következtében történt rakománycsúszás okozta. A II. r. alperesre a vagonba rakással kapcsolatban terhelő adat nem merült fel, ezért a vagonba rakás módjára nézve szakértői vélemény beszerzése szükségtelen.
A sérült tűzhelyek a fent megjelölt együttes rendeletben foglaltakra figyelemmel a felperes, illetve a III. r. alperes által nem hozhatók forgalomba. Értékesítés esetén ugyanis a vevőknek a gáztűzhelyhez tartozó jótállási jegyfüzetet is át kell adni. A II. r. alperes azonban jogszerűen hivatkozott arra, hogy csupán az originál tűzhelyekért köteles jótállást vállalni, ez a kötelezettség a tűzhelyek kijavítása után nem terheli, következésképpen a 48 db jótállási jegyfüzetet a II. r. alperes részére vissza kell szolgáltatni, az I. r. alperes pedig a gáztűzhelyek ellenértékét kártérítésként köteles megfizetni. Az I. r. alperesnek – kérése és jelentkezése esetén – a sérült gáztűzhelyeket át kell adni.
Az I. r. alperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és az ellene irányuló kereset elutasítását kérte.
A fellebbezés csupán annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabály téves értelmezésével és alkalmazásával állapította meg az I. r. alperest terhelő kártérítés mértékét.
Az I. r. alperes az ellene irányuló kereset jogalapját sikerrel nem támadhatja. A per adatai egyértelműen bizonyítják, hogy a sérüléseket kizárólag a kíméletlen vasúti fuvarozás okozta. Egyébként a felperes és a vasút által felvett jegyzőkönyvben foglaltakból megállapítható, hogy a vasút a kártérítési igény jogalapját elismerte, vállalta a javítási költségek megfizetését. Az I. r. alperes a kereset jogalapját eredetileg nem vitatta, ezt csupán a későbbiek során tette meg. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az I. r. alperes kártérítési felelősségét.
A Ptk. 503. §-ának (2) bekezdése értelmében a küldemény megrongálódása esetében a fuvarozó választása szerint vagy az értékcsökkenés megtérítésére vagy pedig a rongálódás kiküszöbölésére köteles. A miniszteri indokolás rámutat arra, hogy a fuvarozó maga is elvégezheti a sérült dolog megrongálódásának kiküszöbölését (kijavítás, esetleg kijavíttatás). Amennyiben a rongálódás kiküszöbölése ellenére a küldemény értéke csökken, ezt a kárt a fuvarozó köteles megtéríteni.
A 3/1960. (V. 13.) KPM sz. rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) I. része 55. cikkének 2. §-a szerint a küldemény megsérülése esetében a vasút választása szerint vagy az értékcsökkenés megtérítésére vagy pedig a sérülés kijavítására köteles.
A felhívott jogszabályi rendelkezésekből kitűnik, hogy a küldemény megsérülése esetén a vasút – vállalása hiányában – nem kötelezhető a küldemény teljes ellenértékének megfizetésére és egyben a sérült küldemény átvételére. Az elsőfokú bíróság tehát az ezzel ellentétes ítéletével jogszabályt sértett.
A per adataiból megállapítható, hogy a sérült tűzhelyek kijavíthatók. Az új eljárásban tehát intézkedni kell a kijavítás iránt. A kijavítás költségei az I. r. alperest terhelik. Természetesen a tűzhelyeket az I. r. alperes maga is kijavíthatja vagy kijavíttathatja.
Amennyiben a kijavítás után a tűzhelyek – jótállási jegyfüzetek hiányában vagy más okból – az eredeti áron nem értékesíthetők, de forgalomba hozataluk csökkentett áron mégis lehetséges, úgy az I. r. alperes értékcsökkenés címén az ezzel kapcsolatos kárt is köteles megfizetni. Valószínű ugyanis, hogy a megfelelően kijavított tűzhelyek a rendeltetésszerű célra felhasználhatók, legfeljebb jótállás hiányában leszállított áron. A különbözet a kártokozó terhére esik. Ennek összegszerűsége megállapítása céljából azonban szakértői bizonyítás szükséges. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a jótállási jegyfüzetek visszaszolgáltatására vonatkozó rendelkezés kivételével – a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és elrendelte az ügy újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 385/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás