BK BH 1977/56.
BK BH 1977/56.
1977.02.01.
Érték-egybefoglalásnak van helye akkor is, ha a jelentős kár, mint minősítő körülmény más minősítő körülménnyel együtt eredményezte a súlyosabb büntetési tétel alkalmazhatóságát [1961. évi V. törvény 296. § (3) bek. a) pont; BK 495. sz.].
A járásbíróság a terheltet visszaesőként elkövetett, jelentős kárt okozó csalás és sikkasztás bűntette, valamint tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt 4 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, a közügyektől 5 évi eltiltásra és 20 000 forint vagyonelkobzásra ítélte.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a terhelt vagyon elleni bűncselekményeit 9 rb., folytatólagosan és visszaesőként elkövetett csalás bűntettének, 6 rb., visszaesőként elkövetett csalás bűntettének és 2 rb., visszaesőként elkövetett sikkasztás bűntettének minősítette.
Az elítélés alapjául szolgáló ítéleti tényállás lényege szerint a járásbíróság a korábban jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet többrendbeli csalás bűntette és 1 rb. munkakerülés vétsége miatt 2 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ebből a büntetésből a terhelt 1973. szeptember 4-én szabadult.
1974 februárjától 1975 júliusáig a terhelt különböző megtévesztő magatartásokkal megkárosított 14 személyt, egy sértettnek a személygépkocsiját továbbá a munkahelyén kapott védőöltözéket elsikkasztotta. Vagyon elleni cselekményeivel a sértetteknek mintegy 86 000 forint kárt okozott. Elmulasztotta 1076 forint tartásdíj megfizetését is.
A terhelt vagyon elleni bűncselekményeit minősítő rendelkezés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság a terhelt vagyon elleni cselekményeit a Btk. 292. és 293. §-ába ütköző, a 296. § (2) bekezdés d/1. és e) pontjai szerint minősülő, de a (3) bekezdés a) pontja szerint büntetendő, visszaesőként elkövetett jelentős kárt okozó csalás és sikkasztás bűntettének minősítette, figyelemmel a Btk. 311. §-ának 4. pontjában foglalt rendelkezésekre. E minősítésnél az elsőfokú bíróság bővebb indokolás nélkül utalt a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 495. számú állásfoglalására.
A másodfokú bíróság érvelése szerint az elsőfokú bíróság a terhelt vagyon elleni bűncselekményeinek jogi megítélésében tévedett. Figyelmen kívül hagyta ugyanis az említett kollégiumi állásfoglalás II. részének c) pontjában foglaltakat és az ezzel kapcsolatban kialakult töretlen bírói gyakorlatot, mely szerint az a vagyon elleni bűntett, amelynek büntetési tétele eléri a jelentős kár (érték) esetében irányadó büntetési tételt – nem foglalható a jelentős érték szerinti minősítés szempontjából törvényi egységbe.
Márpedig a jelen esetben a terhelt valamennyi vagyon elleni cselekménye a visszaesés folytán egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez megegyezik a jelentős értékre nézve elkövetett csalás, illetve sikkasztás büntetési tételével.
Ilyen okfejtés mellett helyezkedett a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy érték-egybefoglalásra s ennek folytán a halmazat mellőzésére nem kerülhet sor.
A törvényességi óvás helyesen juttatja kifejezésre, hogy a másodfokú bíróság jogi álláspontja téves.
A Legfelsőbb Bíróság 495. számú büntető és katonai kollégiumi állásfoglalása részletes iránymutatást ad abban a kérdésben, hogy érték-egybefoglalás folytán mikor létesül törvényi egység, illetve melyek azok a körülmények amelyek kizárják az érték-egybefoglalást.
Amint arra a kollégiumi állásfoglalás indokolása is utal, az érték-egybefoglalásnak az a jogpolitikai indokoltsága, hogy az elkövető súlyosabb büntetéssel legyen sújtható, mint halmazati büntetés esetén.
A Btk. 296. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés a 291. § (1) bekezdésében meghatározott lopás, sikkasztás, csalás vagy hűtlen kezelés esetében, ha a bűncselekményt visszaesőként vagy bűnszövetségben követték el és az más minősítő körülménynél fogva is súlyosabban minősül.
Ilyen törvényi szabályozás mellett és azzal összhangban a kollégiumi állásfoglalás III. pontja azt tartalmazza, hogy ha a törvény a büntetési tétel alkalmazását a jelentős kár mellett egyéb minősítő körülménytől is függővé teszi, a súlyosabb büntetési tétel érték-egybefoglalás folytán csak akkor alkalmazható, ha e más körülmény szerint is minősülő cselekményekkel kapcsolatos kár (érték) együttes összege a jelentős kárra (értékre) irányadó összeget meghaladja.
Rámutat a kollégiumi állásfoglalás arra is (állásfoglalás indokolásának 5. pontja), hogy a Btk. 296. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglalt törvényi szabályozás szerint a minősítéshez a kétfajta minősítő körülmény együttes megléte szükséges, e büntetési tétel csak akkor alkalmazható, ha az együttesen elbírált valamennyi cselekmény a szóban forgó minősítő körülményeket tekintve, kétszeresen minősül, vagy enélkül is az elkövetett bűntettek között azok, amelyek visszaesőként vagy bűnszövetségben elkövetettnek minősülnek, a jelentős kár (érték) megállapításához szükséges irányösszeget együttesen elérik.
Minthogy az adott esetben a visszaesés a terhelt valamennyi cselekményére kiterjedt és mert az így okozott kár együttes összege lényegesen meghaladja az 50 000 forint irányösszeget, – az említett kollégiumi állásfoglalás helyes értelmezése szerint érték-egybefoglalásnak van helye, s a kétfajta – külön-külön egy évtől öt évig terjedő büntetési tételű – minősítő körülmény együttes megléte alapul szolgál a Btk. 296. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint súlyosabb minősítésre.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének a vagyon elleni cselekményeket minősítő rendelkezése törvénysértő. Ezért az ítélet említett rendelkezését hatályon kívül helyezte és a terhelt vagyon elleni cselekményeit 1 rb., visszaesőként elkövetett, jelentős kárt okozó csalás és sikkasztás bűntettének minősítette (Legf. Bír. B. törv. II. 1136/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás