MK BH 1977/566.
MK BH 1977/566.
1977.12.01.
I. A jognyilatkozatokat nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni. Munkaszerződés esetén is annak tartalma alapján dönthető el, hogy a munkaviszony határozott vagy határozatlan időre létesült-e.
II. Érvénytelen a munkaszerződés a határozott idő kikötését tartalmazó részében, ha megállapítható, hogy a határozott idő kikötése a próbaidőre vonatkozó rendelkezések megkerülése érdekében történt. Az ilyen módon kötött munkaszerződést határozatlan időre szólónak kell tekinteni [1967. évi II. törvény (Mt.) 22. §, 23. §, 31. §].
A felperesi vállalat és az alperes 1976. január 14-én írásba foglalt munkaszerződést létesítettek egymással, amelynek címe “meghatározott időre szóló alkalmazás” volt. A felperes “kooperátor C−1/II.” jelzésű munkakörre alkalmazta az alperest. A szerződő felek a munkába lépés időpontjául 1976. január 15-ét határozták meg, a munkaviszony tartamát pedig határozatlan időre szólóként jelölték meg. Kimondották, hogy a szerződés közös megegyezéssel vagy felmondással szüntethető meg, a felmondási időt – a vállalati kollektív szerződéstől eltérően – 6 hónapban szabták meg. A munkaszerződést egyfelől a felperes igazgatója és főkönyvelője, másfelől az alperes saját kezűleg aláírta, és az alperes 1976. január 15-én a munkát szabályszerűen megkezdte.
1976. május 7-én az alperes táppénzes betegállományba került, majd a felperes az 1976. július 14-én ajánlott küldeményként kézbesített intézkedésével arról értesítette őt, hogy a vele kötött meghatározott időre (6 hónapra) szóló munkaszerződés 1976. július 14-én lejárt. Ezt a munkaszerződést sem meghosszabbítani, sem véglegesíteni nem kívánja, ezért az alperes 1976. július 14-én a kilépésének intézése céljából a munkaügyi osztályán jelenjék meg. Mivel az alperes erre az intézkedésre a felperesnél nem jelentkezett, ezért az 1976. szeptember 1-jén kelt további intézkedésével a felperes az 1976. július 14-én szabályszerűen kézbesített megelőző levelére utalással most már munkakönyvének haladéktalan átvételére is felszólította az alperest.
A peres felek között fennállott munkaviszonyt így megszűntté nyilvánító intézkedéssel szemben az alperes panaszt emelt a munkaügyi döntőbizottságnál. Kérelme az intézkedés hatályon kívül helyezésére és a munkaviszony helyreállításának elrendelésére irányult. Állítása szerint a felperessel nem hat hónapra – tehát határozott időre – szóló, hanem határozatlan időre szóló munkaszerződést kötött, és azt a felperes egyoldalúan nem szüntetheti meg.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával a panasznak helyt adott, mert azt állapította meg, hogy a felek között határozatlan időre szóló munkaviszony keletkezett.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes vállalat keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az alperes panaszának elutasítását kérte. A szerződés értelmezése tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak címe, elnevezése a döntő. Eszerint pedig a felek között határozott időre szóló szerződés jött létre.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott.
Az ítélet indokolása szerint az adott esetben nem volt kötelező a munkaszerződés írásba foglalása. Ezért a bíróság a felek szóbeli megállapodását fogadta el a munkaviszony időtartama tekintetében fennálló döntésénél. A pontatlanul adminisztrációs hibával kiállított munkaszerződést nem találta elfogadhatónak az alperes álláspontjának alátámasztására.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben mindenekelőtt azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a felek között 1976. január 14-én létrejött megállapodást határozott vagy határozatlan időre szóló munkaszerződésnek kell-e tekinteni. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a rendelkezésre álló adatok alapján a szerződést határozott időre szóló munkaszerződésnek tekintette.
Általános elv, hogy a jognyilatkozatokat nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni. A munkaszerződés 2. pontjának harmadik mondata szerint a szerződő felek a munkaviszonyukat határozatlan ideig tartónak mondották ki, és a 4. pont második mondata értelmében a 6 hónapos kikötés nem a munkaviszony időtartamára, hanem az Mt. 27. §-a (2) bekezdésének keretei között szerződésileg szabályozható felmondási idő mértékére vonatkozott.
Mivel az írásba foglaltan létesített, a meghatározott időre vonatkozó írásbeli kikötést nem tartalmazó munkaszerződés alapján a törvény erejénél fogva határozatlan időre szóló munkaviszony keletkezik, ezért tévedett és jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a munkaszerződést meghatározott, nevezetesen 6 hónapi időtartamra kötöttnek tekintette.
A felek munkaszerződését azonban még akkor is határozatlan időre létrejöttnek kellene minősíteni, ha az a meghatározott időre szóló 6 hónapos kikötést valóban tartalmazta volna.
A munkaügyi bíróság által lefolytatott bizonyítás anyaga alapján ugyanis az állapítható meg, hogy a felperesnél állandósult gyakorlat szerint a műszaki állományú érdemi ügyintézői munkakörök betöltésére 6 hónapos meghatározott időtartamra alkalmazzák a jelentkezőket, mert “egyszeri beszélgetéssel, de egyheti, kéthavi munkaidőben sem lehet megismerni a dolgozót a munka mikénti ellátásában”.
Ez a gyakorlat éppen a próbaidőre vonatkozó rendelkezésekkel [Mt. 23. § (2) bek.] ellentétes. Ezért az ilyen munkaszerződést a 6 hónapi meghatározott időre vonatkozó kikötést magában foglaló részében az Mt. 22. §-a (3) bekezdésének második mondatára figyelemmel érvénytelen és határozatlan időre megkötött szerződésnek minősül.
A felek munkaszerződése alapján határozatlan időre létesült munkaviszonyt a felperes nem a jogszabályban megszabott módon, tehát jogellenesen szüntette meg. Ezért a felperes keresetének helyt adó ítéleti döntés az Mt. 31. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel törvénysértő. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 039/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás