MK BH 1977/567.
MK BH 1977/567.
1977.12.01.
Szabadságidőre és felmondási időre járó munkabér kiszámításának módja nem teljes munkaidővel foglalkoztatott dolgozó esetében [1967. évi II. törvény (Mt.) 27. §, 42. §; 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (Mt. V.) 29. §, 49. §; 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. r. 31/C. §; 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 162. §; MK 19. sz.].*
A nyugdíjas felperest az alperes szövetkezet jogelődje 1974. június 1. napjától alkalmazta jogtanácsosi munkakörben. Havi munkabére 1400 Ft, munkaideje 70 óra volt. A felperes 1974. december 29-én táppénzes betegállományba került és 1976. március 1. napjával vált keresőképessé.
Az alperes szövetkezet elnöke 1976. március 1-jén szóban közölte a felperessel, hogy betegállománya alatt a jogelőd szövetkezet más szövetkezettel egyesült, több jogtanácsos alkalmazása szükségtelen, ezért az átszervezés folytán kénytelen a felmondása iránt intézkedni. Ezt követően a termelőszövetkezet elnöke az 1976. március 9-én kelt értesítésével a felperes munkaviszonyát felmondta, majd 1976. március 23-án a felmondó intézkedést a felmondási idő kezdetével és tartamával, a szabadság mértékével és a járandóság elszámolásával kapcsolatos közléssel kiegészítette.
Az alperes álláspontja szerint a felperes a termelőszövetkezetnél, illetve a jogelődjénél fennállott munkaviszonya alatt 13 nap szabadságra szerzett jogot, ezt 1976. március 15-ig természetben kiadta és 15 nap felmondási időt számítva a munkaviszonyt 1976. március 30. napjával szüntette meg. Egyidejűleg 1680 Ft-ot a felperes részére kiutalt.
A felperes panaszt nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz, amely a panaszt elutasította.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kérte annak megállapítását, hogy őt 15 nap helyett 10 hét felmondási idő és erre az időre 3200 Ft, továbbá 15 nap szabadság pénzbeni megváltása címén további 2400 Ft illeti meg. Kérte továbbá a felmondási idejének megfelelően a munkaviszonya megszűnésének napjára vonatkozó munkakönyvi bejegyzés 1976. május 21-re történő kijavítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkakönyvi bejegyzés módosítását elrendelte, az ezt meghaladó kereseti kérelmet elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a felperest az Mt. 27. §-ának (1) bekezdésére tekintettel 15 nap fizetett felmondási időre 600 Ft, szabadság megváltása címén szintén 600 forint illeti meg. A felperes az így kiszámított 1200 Ft-nál többet, 1680 Ft-ot kapott, ezért az említett jogcímekre alapított további igénye alaptalan.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság téves álláspontja miatt törvénysértően állapította meg a felperes napi átlagkeresetét, így a szabadságidejére járó munkabérét is.
A felperes több mint 30 év munkaviszonyban töltött idővel rendelkezik, tehát teljes munkaidőben történt foglalkoztatás esetén 12 nap alap- és 12 nap pótszabadság illetné meg [Mt. 42. § (1) bek., Mt. V. 49. §]. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperest részmunkaidőben foglalkoztatta (hetenként 2 napban), szabadságideje – a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 19. számú állásfoglalására is figyelemmel – a munkában töltött napok arányában csökken és a csökkentett számú szabadságnapokat 8 órás munkaidővel kell elszámolni. A felperes a havi rendes munkaidő (210 óra) egyharmadára (havi 70 órára) szóló munkaszerződést kötött, ezért a teljes munkaidő esetén járó évi 24 nap szabadságának is az egyharmada, tehát 8 nap szabadság illeti meg. Ennek megfelelően az 1974. év második félévére 4 nap, 1975. évre 8 nap és 1976. május 25-ig 3 nap, összesen 4+8+3=15 nap szabadság jár a részére. A szabadság idejére járó munkabér megállapításánál a felperes órabérét 20 Ft-tal kell számolni [a havi 1400 Ft munkabér elosztva a havi munkaórák (70) számával]. Az előbbiek szerint kiszámított 15 nap szabadságra tehát a felperesnek 2400 Ft jár (15×8 óra = 120 óra; 120×20 forint = 2400 forint).
A módosított 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 162. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezet által alkalmazott dolgozó felmondási idejét a munkaszerződésben kell meghatározni. Megállapodás hiányában a felmondási idő az Mt. V. 29. §-ában foglaltak szerint alakul azzal, hogy a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozó [35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet 31/C. §] felmondási ideje négy héttel meghosszabbodik. Ennek megfelelően a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes felmondási ideje tíz hét.
Tévedett azonban és ezért törvényt sértett a munkaügyi bíróság egyrészt, amikor a felperest csak 15 nap felmondási időre találta munkabérre jogosultnak, másrészt amikor erre az időre is csak 600 Ft munkabér-követelést talált alaposnak.
Az alperes a felperes munkavégzésére nem tartott igényt, ezért a felperest úgy kell tekinteni, mintha a teljes felmondási időre felmentették volna, tehát munkabér tíz hétre illeti meg. A tíz hét felmondási időre hetenként 2 napot, naponta 8 órát és 20 forint órabért alapul véve a felperesnek 3200 Ft jár (10×2 = 20×8 = 160×20 = 3200 forint).
A felperest tehát a szabadsága idejére és a felmondási időre összesen 5600 Ft munkabér illette meg, abból az alperes 1680 forintot már megfizetett, így jár még a részére 3920 forint. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 045/1977. sz.)
*
A 35/1977. (X. 11.) Korm. sz. rendeletet a 7/1977. (III. 12.) MT sz. r. 160. §-ának (2) bekezdése, a 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. rendeletet a 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. rendelet 138. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte. A határozatban kifejtettek az újabb jogszabályok rendelkezéseinek − a 7/1977. (III. 12.) MT sz. rendelet 38. §-ának (1) bekezdésében és a 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. rendelet 60. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak − is megfelelnek, azzal az eltéréssel azonban, hogy az újabb rendelkezések értelmében a termelőszövetkezet jogtanácsosa nem minősül magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozónak.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás