PK BH 1977/60.
PK BH 1977/60.
1977.02.01.
Ha a megajándékozott kellő alap nélkül szüntette meg kapcsolatát a tartás reményében ajándékozóval, őt nehéz helyzetében magára hagyta és sorozatosan elmulasztotta azoknak a kötelességeknek a teljesítését, amelyek az ingyenes szerzőt az ajándékozóval szemben terhelik, a Ptk. 582. §-ának (2) bekezdésére alapított igény megalapozott lehet.
A felperes unokaöccse az alperes. A felperes és néhai élettársa 1949. május 29-én kelt adásvételi szerződéssel az alperes részére házasingatlant vásárolt. A haszonélvezeti jogot a felperes saját javára fenntartotta. A felperest és élettársát az ajándékozásra az indította, hogy gyermekük nem volt, az alperest 3 éves koráig ők nevelték és arra gondoltak, hogy a nevezett öregségükben gondjukat viseli.
A megvásárolt házba előbb a felperes és élettársa költöztek be, majd 1955-ben az alperes a feleségével együtt hozzájuk költözött. A későbbiek során az ingatlanba beruházásokat is végeztek, amelyeknek költségeihez az alperes is hozzájárult. A peres felek 1961-ig éltek közös háztartásban, ekkor az alperes házat vett és az ingatlanból feleségével együtt elköltözött. Utóbb a felek között a viszony megromlott. Az alperes és felesége a felperest nem látogatták meg még akkor sem, amikor a felperes élettársa a halálán volt s ápolásra, gondozásra szorult.
A felperes élettársa 1975. április 7-én meghalt.
A felperes 75 éves, 1000 Ft körüli nyugdíjjal rendelkezik, egyedül él, a háztartási munkákban a közelében élő rokonok segítik.
Az alperes halászati termelőszövetkezet tagja, havi keresete 3000 Ft, felesége mint háziipari bedolgozó havi 500 Ft körüli jövedelemmel rendelkezik. Az alperesnek családi háza és egy kat. hold háztáji földje van.
A felperes kereseti kérelme az ajándékozási szerződés érvénytelenségének a megállapítására irányult, emellett azt is kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest “ajándék visszakövetelése jogcímén is” annak tűrésére, hogy a házasingatlan 1/2 illetőségére tulajdonjogát a telekkönyvbe is bejegyeztethesse. Hivatkozott arra, hogy az ingatlant abban a feltevésben ajándékozta az alperesnek, hogy öregségében gondját viseli. Állította, hogy az alperes ennek a kötelezettségének nem tett eleget, más személy segítségét pedig nem veheti igénybe, mert az ingatlan egyébként az alperes tulajdona.
Az elsőfokú bíróság az alperest – 1975. május 1-jétől kezdődően – havi 300 Ft életjáradék megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes tartásra és gondviselésre szorul, az alperes azonban az ajándék visszaadása helyett a felperes létfenntartását járadék útján is biztosíthatja. Ezért a PK 95. számú állásfoglalásában foglaltakat szem előtt tartva, a felperes létfenntartását biztosító tartás-kiegészítés fizetésére kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint “a felperes korához mérten megfelelő munkabírású, hisz a házkörüli ingatlant 1974-ben is kizárólag maga művelte. Gondozásra sem szorul, mert személyes előadása szerint ő ápolta s gondozta az 1975. április 7-én meghalt élettársát is.” A felperes tehát munkaképes, jó egészségi állapotban van, ezért nyugdíja mellett tartáskiegészítésre sem szorul. Ehhez képest a meglevő ajándékot a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdése alapján nem követelheti vissza.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A peradatok szerint a 75 éves egyedülálló felperes havi nyugdíjának összege az 1000 Ft-ot sem éri el. Előrehaladott életkorára is tekintettel nyilvánvalóan kisegítőre, gondozásra szorul. Ha tehát a felperes létfenntartásának biztosítására csupán szerény összegű nyugdíja áll rendelkezésre, az a kisegítő igénybevételének szükségszerűségére is tekintettel létfenntartási költségeinek biztosítására nem elegendő.
A felperes súlyos jogsértésre hivatkozással is visszakövetelte az alperes részére adott ajándékot. A felek között korábban szívélyes rokoni kapcsolat állott fenn. A felperes és élettársa az ajándékozás idején abban a feltevésben volt, hogy az alperes öregségükben gondjukat viseli. A felek között a jó viszony a későbbiek során megromlott. Az alperes nem adta elfogadható indokát annak, hogy a felperessel való kapcsolatát miért szüntette meg, de a peres eljárás során ezt a körülményt az eljárt bíróságok sem tisztázták.
Vizsgálni kell tehát azt, hogy a felek közötti családias kapcsolat mi okból és kinek a terhére róható magatartás következtében szűnt meg. Ha az volna megállapítható, hogy a megajándékozott alperes kellő alap nélkül szüntette meg a kapcsolatot a felperessel, nehéz helyzetében magára hagyta, nem volt segítségére akkor, amikor élettársa halálán volt és sorozatosan elmulasztotta azokat a kötelezettségeket, amelyek az ingyenesen szerzőt az ajándékozóval szemben általában terhelik – úgy jogi lehetőség nyílhat a Ptk. 582. §-ának (2) bekezdésére alapított igény érvényesítésére is.
A fent kifejtettek alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest havi 300 Ft járadék fizetésére kötelező rendelkezését pedig csak ideiglenes intézkedésként [Pp. 156. § (1) bek.] tartotta fenn hatályában. Az alperes fizetési kötelezettségének megállapítása ugyanis valószínűnek mutatkozik. Egyebekben azonban az első fokú ítéletet is hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 272/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás