PK BH 1977/72.
PK BH 1977/72.
1977.02.01.
I. Jogcím nélkül lakó jóhiszemű kötelezettel szemben, ha elhelyezéséről a végrehajtást kérő köteles gondoskodni, a kijelölt lakásba való átköltöztetést – ha a lakást a kötelezett nem tartja megfelelőnek – csak akkor lehet karhatalommal kikényszeríteni, ha a bíróság a bejelentett lakás megfelelőségéről már előzőleg végzéssel határozott.
II. Lakás kiürítésére irányuló végrehajtás során olyan jogcím nélkül lakó személlyel szemben, aki elhelyezéséről nem maga köteles gondoskodni, pénzbírság kiszabásának nincs helye. Ilyen esetben csupán karhatalommal történő átköltöztetés rendelhető el, ha rendelkezésre áll a lakás, ahová a kötelezettnek át kell költöznie [2/1971. (VI. 20.) IM sz. r. 3. §, 6. §].
A bíróság ítéletével a kötelezettet az általa használt lakás kiürítésére kötelezte. Megállapította, hogy a kötelezett jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy, akinek elhelyezéséről a végrehajtást kérő köteles gondoskodni.
A kötelezett az ítéletében meghatározott idő alatt a lakást nem ürítette ki, ezért a jogosult végrehajtás elrendelését kérte, egyben megjelölte azt a lakást, ahová a kötelezettnek a végrehajtás során át kell költöznie. Az elsőfokú bíróság a végrehajtási lapot a kérelemnek megfelelően kiállította, a kötelezett azonban a kijelölt lakásba nem költözött át, arra hivatkozott, hogy az nem megfelelő. Ezt követően a végrehajtási iratok beterjesztése után az elsőfokú bíróság a Vht. 172. §-ára hivatkozással a kötelezettel szemben “végrehajtási cselekmény nem teljesítése miatt” pénzbírságot szabott ki és az iratokat a végrehajtás további foganatosítása céljából a végrehajtói irodának visszaküldte. A további végrehajtási eljárás sem vezetett eredményre, és az iratok ismételt beterjesztése után az elsőfokú bíróság az újabban meghozott végzésében a Vht. 172. §-ának c) pontja alapján akként rendelkezett, hogy “karhatalmat biztosít a végrehajtási cselekmény foganatosítása végett”.
A végzés ellen a kötelezett fellebbezett. Továbbra is hivatkozott arra, hogy a végrehajtást kérő által bejelentett lakás nem megfelelő.
A fellebbezés a rendelkezésre álló adatok alapján nem bírálható el.
A lakásügyben hozott bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 2/1971. (VI. 20.) IM sz. rendelet (R.) 6. §-ának a) pontja szerint akkor van lehetőség a kötelezett átköltözésének karhatalommal történő kikényszerítésére, ha rendelkezésre áll a lakás, ahová a kötelezettnek át kell költöznie. Az R. 3. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a jogcím nélkül lakó jóhiszemű kötelezett számára megfelelő lakásról a végrehajtást kérő vagy más köteles gondoskodni, a végrehajtást kérő által bejelentett lakás megfelelőségéről a bíróság a végrehajtási lap kiállítása előtt végzéssel határoz. Ebből az következik, hogy a lakást, ahová a kötelezettnek át kell költöznie, csak akkor lehet rendelkezésre állónak tekinteni, ha annak megfelelőségéről a bíróság már előzőleg végzéssel határozott. Mindaddig, amíg ez meg nem történik, a kötelezett átköltöztetését – a kijelölt lakásba – karhatalommal kikényszeríteni nem lehet.
Az elsőfokú bíróság a végrehajtást kérő által bejelentett lakás megfelelőségéről jogszabály rendelkezése ellenére nem határozott és az ehhez szükséges adatokat sem szerezte be, ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-a alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A fellebbezési eljárás során a végrehajtást kérőnek ügyvédi képviselettel, a kötelezettnek pedig a fellebbezési illeték lerovásával merült fel költsége. E költségeket a bíróság a Pp. 259. §-a értelmében alkalmazandó 252. §-ának (4) bekezdése alapján csak megállapította és azok viselésének kérdésében az eljárást befejező határozatban az elsőfokú bíróság határoz.
Az új eljárás során az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 118. §-ában, valamint az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet 1–7. §-aiban előírt szempontok figyelembevételével kell határozni a végrehajtást kérő által bejelentett lakás megfelelőségéről.
Az elsőfokú bíróság a korábban meghozott végzésében tévesen szabott ki a kötelezettel szemben pénzbírságot. Mint a jogszabály szövegéből félreérthetetlenül kitűnik, pénzbírság kiszabásának akkor van helye, ha a lakásban jogcím nélkül lakó személy az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni és a lakást nem hagyta el. A jelen esetben azonban olyan jogcím nélkül lakó személyről van szó, aki az elhelyezéséről nem maga köteles gondoskodni. Ilyenkor – szemben a Vht. 172. §-ában foglalt általános szabállyal, melynek keretében a bíróság választása szerint határozhatja meg a célravezetőnek látszó intézkedést – az R. 6. §-ának a) pontjában meghatározott intézkedésnek van helye. (Kecskeméti Megyei Bíróság 3. Pkf. 21 805/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás