GK BH 1977/75.
GK BH 1977/75.
1977.02.01.
A megrendelő szerelőinek irányítására vállalt ún. “szerelési-vezetési” kötelezettségre – eltérő rendelkezés hiányában – a megbízás szabályai az irányadók [44/1967. (XI. 6.) Korm. sz. r. 2. §, 23. §; Ptk. 340. §, 474–478. §].
A felek között szerződés jött létre 3 db, egyenként 5200 m2 alapterületű könnyített acélvázas fixtetős növényház, továbbá 1 db 1664 m2 alapterületű, egyhajós, fixtetős acélvázas növényház gyártására és szállítására.
A szerződésben a gyártó vállalat kötelezettségeként a többi között ki volt kötve, hogy
a) a gyártó vállalat köteles a növényházak rajzdokumentációját, a létesítmény műszaki leírását és költségvetését az építési engedély beszerzése céljából a megrendelő mezőgazdasági termelőszövetkezet részére megküldeni;
b) a gyártó vállalat az üvegház vasszerkezetét elkészíti és azt a megrendelő költségére és a megrendelő által megjelölt rendeltetési állomásra továbbítja;
c) a gyártó vállalat kötelezettséget vállal arra, hogy a növényházak összeszerelési munkálatainak irányításához két fő szerelésvezetőt biztosít (az összeszerelést a megrendelő saját szerelőivel végzi);
d) a gyártó vállalat kötelezettséget vállal arra, hogy a tervdokumentációban meghatározott fűtési rendszerhez a fűtőtesteket, tolózárakat és csőidomokat is megküldi;
e) a gyártó vállalat átadja továbbá a rajzdokumentációban meghatározott öntözési rendszerhez szükséges vezetékeket, szórófejeket és telepeket.
A megrendelő kötelezettségeként volt a szerződésben megjelölve:
a) a gyártó vállalat által adott rajzdokumentáció alapján az építési engedély beszerzése;
b) az említett rajzdokumentáció alapján a betonalapok elkészítése;
c) a növényházak üvegezési munkálatainak elvégzése;
d) a talajfűtéshez szükséges anyagok beszerzése, továbbá azok beépítése.
A szerződés alapján tehát a növényházak szerelését a felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet végezte. Ennek során azt állapította meg, hogy a szerkezeti elemek pontatlansága és egyéb hibái miatt az összeszerelt növényházak rendeltetésszerűen nem használhatók.
A felperes a keresetében elsősorban 1 019 040 Ft “szavatossági kár” megtérítésére, továbbá a hibák kijavítására kérte az alperest kötelezni.
A felperes az eljárás során az alperes hibájából keletkezett “műszaki kárigényét” 5 350 000 Ft-ban jelölte meg – ezenkívül az 1971. évben a terméskiesésből keletkező kárát 1 257 000 Ft-ban, továbbá az 1972. évben a terméskiesés, valamint az üzemeltetésnek 1972. szeptember 1-jén hatósági intézkedéssel történt betiltása miatt keletkezett kárát 1 284 000 Ft-ban konkretizálta. Így tehát összesen 7 891 000 Ft összegű kárkövetelést érvényesített az alperes ellen.
Az alperes védekezése szerint nem követett el szerződésszegést, azt a felperes követte el, mert mindazok a hibák, amelyek az üvegház rendeltetésszerű használatát akadályozzák, a felperes építési és szerelési munkájának nem megfelelő minőségéből adódnak.
Az alperes a védekezés előterjesztését megelőzően keresetet indított 1 716 820 Ft és jár. iránt, mivel az előadása szerint a jelen per felperese az említett összegű vállalkozási díjat jogtalanul visszatartotta.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el annak tisztázása céljából, hogy a szóban levő 3 növényháznál észlelt hibák az alperes hibás teljesítésére vezethetők-e vissza.
A szakértő a többi között megállapította, hogy a növényházak fűtési és öntözési berendezései a fennálló hibákkal a rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok. Az észlelt hibák értékcsökkenés nélkül csak teljes áttervezéssel és szakszerű kivitelezéssel javíthatók. A fűtőberendezés kijavítása csak a növényházak szerkezeti hibáinak kijavítása mellett lehet eredményre vezető. A szakvélemény szerint az alperes a növényházak tervezésében, gyártásában és szerelésében nem rendelkezik a szükséges jártassággal. Erre mutat a tervdokumentáció szinte áttekinthetetlen összeállítása, a tervekben található szakszerűtlenségek, hibák és hiányosságok.
Jórészt ennek a következménye, hogy a gyártás és szerelés során is jelentős hibákat követtek el. A növényházelemek gyártására sem volt megfelelően felkészülve az alperes. A tervek és a gyártás hibáit csak fokozta a helyszíni szerelés szakszerűtlen irányítása és végrehajtása.
Az elsőfokú bíróság az alperest kötelezte, hogy a növényházakat legkésőbb 1973. december 15-ig a szerződés és a rendeltetésszerű használat követelményeinek megfelelően, saját költségén javítsa ki; a felperes köteles a kijavítás megtörténte után a vételárból visszatartott 1 716 820 Ft-ot 15 nap alatt az alperesnek átutalni, továbbá köteles a növényházak üvegezésének kijavításával felmerülő igazolt költségeket a munkák befejezésétől számított 15 nap alatt az alperesnek megfizetni; az alperes köteles kártérítés címén 1 500 000 Ft-ot és évi 15%-os kamatát 15 nap alatt a felperesnek megfizetni.
Az indokolás szerint a bíróság a szolgáltatás meg nem felelő minősége miatt az alperes felelősségét megállapította és a Ptk. 307. §-ának (1) bekezdése alapján a termeléskieséssel kapcsolatos károk részbeni megtérítésére kötelezte; a kárt a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján megosztotta.
A kijavításra kötelezést az elsőfokú bíróság egyrészt azzal indokolta, hogy az alperes szolgáltatása nem volt szerződésszerű és nem felelt meg a törvényes kellékeknek sem, másrészt, mert a nem megfelelő szolgáltatás folytán további jelentős hibák álltak elő. Az alperesnél felmerülő kijavítási költségek egyik része tehát szavatossági kötelezettségből ered, másik részét viszont kártérítésnek kell tekinteni.
Az elsőfokú bíróság a nem szavatossági jellegű javítási költségeket a fentiek alapján megosztotta, mégpedig akként, hogy az üvegezéssel kapcsolatos javítási költséget a felperesre hárította. Minthogy a szolgáltatás a kijavítás megtörténtével szerződésszerűvé válik, a felperes az eredményes átadás-átvételi eljárás befejezésének időpontjával a visszatartott ellenérték megfizetésére köteles.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett:
A felperes fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság a szerelésvezetési kötelezettség miatt is állapítsa meg az alperes szavatossági felelősségét, az alperes pedig azt kérte, hogy az acélszerkezet kijavításával kapcsolatos költségeket ne szavatossági felelősség alapján, hanem kártérítésként állapítsák meg.
A fellebbezések – az összegszerűségtől eltekintve – nem alaposak.
Az alperes tervdokumentáció készítésére, egyedi termékek gyártására és szerelésvezetésre vállalt kötelezettséget; az utóbbit azzal, hogy a már említett két személy a felperes szerelőit megfelelő szaktanácsokkal irányítják. A felperes pedig az üvegezési munkák elvégzésére vállalkozott.
Az alperes kötelezettségei tekintetében két szerződéstípus jellemzői ismerhetők fel. Az alperes kötelezettségének a tervezésre és az egyedi gyártásra vonatkozó része ugyanis a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 2. §-a elemeinek megfelelő vállalkozási szerződés. Nem lehet viszont vállalkozási szerződésnek minősíteni a szerelésvezetésre vonatkozó kötelezettségvállalást. Ebben a vonatkozásban ugyanis nem arról van szó, hogy az alperes a munkaeredmény egy részének megvalósítását a saját szerelés-vezetői igénybevételével vállalta volna, hanem a kívánt munkaeredményt éppen a felperes dolgozói hozták létre az alperes szakemberei tanácsainak felhasználásával és irányítása alatt. A szakemberek rendelkezésre bocsátását, szaktanácsadás vállalását nem lehet munkaeredmény létrehozására irányuló kötelezettségnek minősíteni, hanem azt – helyesen – olyan megbízási kötelezettségvállalásnak kell tekinteni, amelyre a Ptk. XL. fejezetében foglaltak az irányadók.
Bár a megbízási szerződésben eredményfelelősség érvényesen kiköthető (Bírósági Határozatok 1974. évf. 1. sz. 35. sz. jogeset), a tényállás nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek szerint az alperes a szaktanácsadás tekintetében eredményfelelősséget vállalt volna. Így a nem megfelelő szaktanácsadás vonatkozásában nem eredményfelelősség megállapításának, hanem a Ptk. 474–478. §-a alapján kártérítési jogkövetkezmények alkalmazásának van helye. Ilyen értelemben nem alapos a felperesnek az a fellebbezési kérelme, hogy a bíróság állapítsa meg a most tárgyalt kötelezettség megszegésével kapcsolatban az alperes szavatossági felelősségét.
Ami pedig az alperes fellebbezési kérelmét illeti, ugyancsak a felek jogi kapcsolatai alapján megállapítható, hogy az alperes által a szerelés-vezetést, illetőleg tanácsadást meghaladóan vállalt kötelezettség vállalkozási szerződés amelyet az alperes hibásan teljesített, ezért szavatossági felelősséggel [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 23. §] tartozik. A szavatossági felelősség pedig – amelynek célja az, hogy a hibás teljesítés folytán a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között megbomlott egyenérték-egyensúlyt helyreállítsa – a kialakult bírósági gyakorlat szerint abszolút és oszthatatlan. Minthogy az acélszerkezettel kapcsolatos munkálatok e körbe tartoznak, az alperes nem kérheti, hogy a bíróság vétekarányos kármegosztást alkalmazzon, vagyis a felelősségi következmények egy részét a felperessel szemben alkalmazza, hanem hibás teljesítésének szavatossági jogkövetkezményeit magának kell viselnie.
A kifejtettekre tekintettel az első fokú ítéletet – az összegszerűség módosítása mellett – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben kellett hagyni. (Legf. Bír. Gf. V. 30 282/1974. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás