GK BH 1977/76.
GK BH 1977/76.
1977.02.01.
A tervezővel és a kivitelezővel szemben a közös károkozás szabályai abban az esetben alkalmazhatók, ha a kivitelező a terv hibáját felismerhette [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 13. §; 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. r.-tel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 10. §, 12. §; Ptk. 344. §; GK 10. sz.; GKT 29/1973. sz.].
A felperes megrendelő egy üdülő szálló kazánházi olajellátó berendezésének hibás tervezése és kivitelezése miatt érvényesített szavatossági igényt az I. r. alperes kivitelező és a II. r. alperes tervező ellen. Az I. r. alperest az olajtároló berendezés kicserélésére, a II. r. alperest pedig a kivitelezési tervdokumentáció kijavítására kérte kötelezni. A berendezés értékét 250 000 Ft-ban jelölte meg.
Az I. r. alperes kivitelező a kereset elutasítását kérte és azzal védekezett, hogy a szakértői vélemény szerint az olajtartályok lehorgonyzásának módját a tervező sematikusan határozta meg, a statikus terv nem tartalmazza a lehorgonyzást. Ez utóbbi hiányát nem észlelhette, egyébként az egész létesítményre tervezői művezetés volt kikötve.
A II. r. alperes tervező elsősorban elévülés miatt a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint az olajtárolók átadása 1969. november 18-án volt és a felperes keresetet csak 1973. május 18-án indított, így a hároméves elévülési határidő akkor már eltelt. Az olajtárolók hibájáról első ízben a felperes 1973. március 19-én kelt leveléből szerzett tudomást.
A II. r. alperes érdemben is kérte a kereset elutasítását. Előadása szerint a szakvéleményből is megállapítható, hogy a kivitelezés eltért a tervtől. A kivitelezőnek a beruházó útján a tervezőtől kérnie kellett volna a részlettervet, ha a lehorgonyzás megfelelő módjára szakmai felkészültsége elégtelen volt. Vitatta a szakértő több megállapítását.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest kötelezte, hogy az olajtároló berendezést 1974. július 31-ig javítsa ki azzal, hogy a szavatossági kijavítási költségek 25%-ban a felperest, 75%-ban pedig az I. r. alperest terhelik, továbbá hogy az értéknövelő kijavítási költségeket a felperes viseli; a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Az indokolásban megállapította, hogy az I. r. alperes az olajtároló berendezést annak ellenére kivitelezte, hogy a kiviteli tervekből hiányzott a lehorganyzás statikus részletterve, továbbá hogy a lehorganyzás módjára nem alkalmas kis ászokgerenda-toldatot készített betonból és a horganyokat ehhez kötötte, ez pedig szakszerűtlen kivitelezés. A szakvélemény alapján az elsőfokú bíróság a tervezői hibákat is megállapította. Minthogy a kivitelező a kiviteli terv hibáját felismerhette, és mivel tervezési hiba is fennáll az elsőfokú bíróság megítélése szerint a berendezés rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná válása 75%-ban kivitelezési hibából, 25%-ban pedig tervezői hibából eredt.
Az elsőfokú bíróság azonban a tervezővel szemben a keresetet elévülés miatt elutasította. Kifejtette, hogy a felperesnek az 1969. november 18-án tartott műszaki átadás-átvételt követően 1972. február hónaptól kezdődően a látható talajszennyeződés alapján tudomása volt a berendezés hibájáról, igényét azonban ennek ellenére csak a háromévi elévülési idő után érvényesítette. A berendezés üzembe helyezése 1970. év kora tavaszán volt és 1972. februártól kezdve a felperes már észlelhette az olajfolyást.
Az ítélet ellen a felperes megrendelő és a II. r. alperes tervező fellebbezett. A felperes előadta, hogy a tervezési hibát csak az eljárás során, a szakvélemény alapján lehetett felfedni, és így a II. r. alperessel szemben a keresete nem évült el. A II. r. alperes pedig azt sérelmezte, hogy az első fokú ítéletnek értékelte a szakértői véleményben is megállapított tervtől való eltéréseket. Szerinte a berendezés tönkremenetele a kivitelezési hibák miatt következett be. Álláspontja szerint a tervrészlet hiánya nem hiba.
A felperes fellebbezése alapos, a II. r. alperes fellebbezése nem alapos.
Az olajtároló üzembe helyezése 1970 áprilisában történt, és a nagy mennyiségű olajszivárgást első ízben csak 1972. február hónapban észlelték. A felperes erről az 1972. április 6-án kelt levelében értesítette az I. r. alperest és közölte azt is, hogy ezért a tartályokat borító földréteget megbontották és megtalálták a folyás okát. A felperes azonban ekkor még nem tudhatta, hogy a hiba keletkezése a tervdokumentáció hibájára, illetve hiányosságára vezethető vissza. Erről a felperes csak később értesült, amikor a kivitelezőtől hallotta, hogy a tervek rosszak lehetnek. Ezt követően 1973. május 18-án indított keresetet. A felperes csak az eljárás során, az 1973. augusztus 14-én kelt szakvéleményből értesülhetett minden kétséget kizáróan arról, hogy a tervdokumentáció hibás, illetőleg hiányos volt.
Ezek szerint tehát a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy a szavatossági igényét, illetőleg kifogását a II. r. alperessel mint tervezővel szemben az olajtartály üzembe helyezésétől számított 3 éven belül közölhesse. Attól az időponttól számítva azonban, hogy a terv hibájáról értesült, a keresetét kellő időben benyújtotta, és így az a bírósági gyakorlat értelmében (GK 10. sz.) a II. r. alperessel mint tervezővel szemben sem tekinthető elévültnek.
A Legfelsőbb Bíróság szerint is azt a tényt, hogy a tervdokumentáció az olajtartályok lehorganyzásának módját a gépésztervben sematikusan jelölte a statikus terv azonban nem tartalmazta a lehorganyzást, a tervdokumentáció minőségi hibájának kellett tekinteni, mert így a tervdokumentáció nem felel meg a 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. rendelettel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 10. §-ában előírt követelményeknek. Ezért a II. r. alperes tervezőnek a szerződésszegését a felperessel szemben meg kellett állapítani.
A továbbiakban – a GKT 29/1973. sz. állásfoglalás figyelembevételével – vizsgálni kellett, hogy a létesítmény meghibásodását a tervdokumentáció felismerhető hibája okozta-e.
Ha ugyanis a tervezési hiba nem ismerhető fel, a kivitelező szerződésszerűen teljesít, ennek folytán vele szemben szerződésszegési – szavatossági, kártérítési stb. – jogkövetkezményt nem lehet alkalmazni, hanem teljes mértékben a tervező a felelős.
Az állásfoglalás azt az esetet tartja szem előtt, amikor a tervdokumentáció hibája felismerhető, s a kivitelezőt megvizsgálási, figyelmeztetési, utasításkérési kötelezettség, ennek elmulasztása esetére pedig a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 13. §-a értelmében kártérítési felelősség terheli.
A kivitelezővel szemben szavatossági felelősség ebben az esetben sem alkalmazható, inert a hibás teljesítés kritériumaként a szolgáltatásnak a szerződésben való meghatározása az irányadó, és – az említett GKT 29/1973. sz. állásfoglalás szerint – “a kivitelezés formálisan megfelel a terveknek, vagyis a szerződés kikötéseinek”. A kivitelező az okozott kárért azonban felelős az említett jogszabály speciális felelősségi szabálya értelmében.
A szakértő megállapítása szerint a szóban levő tervdokumentáció hiányosságának felismerése a kivitelezőtől, vagyis az I. r. alperestől elvárható volt, és ezt a megállapítást az I. r. alperes nem is vitatta, ezért a tervezési szerződési alapfeltételek 12. §-át kell alkalmazni. A GKT 29/1973. sz. állásfoglalás szerint pedig az alapfeltételek említett rendelkezése a hibás kivitelezésben jelentkező kárnak a közös károkozás szabályai szerinti megosztását teszi lehetővé. Ilyen esetben tehát a Ptk. 344. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók. E rendelkezéseknek megfelelően az elsőfokú bíróság helyes arányú kármegosztást alkalmazott akkor, amikor az I. r. alperest mint kivitelezőt a kijavítási költségek 75%-ának viselésére kötelezte. A II. r. alperes terhére megállapított szerződésszegés folytán azonban a fentebb kifejtettek alapján az ezt meghaladó 25% kijavítási költség nem a felperest, hanem a II. r. alperest mint tervezőt terheli.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a megjelölt részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a kijavítási költségek 25%-ának viselésére a II. r. alperest kötelezte, továbbá megállapította, hogy a II. r. alperes a felperes részére az olajtároló berendezés kijavítására vonatkozó tervdokumentációt szavatossági felelősség alapján köteles szolgáltatni. Ez a megállapítás azért vált szükségessé, mert a II. r. alperes a kijavításra vonatkozó új tervdokumentációt már elkészítette, annak kiadását azonban csak megrendelés és külön díjazás ellenében vállalta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 676/1973. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás