MK BH 1977/81.
MK BH 1977/81.
1977.02.01.
A saját személygépkocsiját rendszeresen használó dolgozó részére a gépkocsi használatáért a megállapodásban kikötött átalányösszegen felül további térítés akkor sem jár, ha a felek a megállapodásukban utaltak arra, hogy az átalányösszeget milyen mértékű használat alapulvételével állapították meg és az egyes hónapokban megtett utak kilométerszáma ezt a mértéket meghaladta [33/1951. (I. 31.) MT sz. r. 20/A. §].
A felperes termeltetési előadóként dolgozott az alperesnél. Munkakörébe tartozott a termelő gazdaságok ellenőrzése és az alperes árubázisának biztosítása. A felperes az alperes engedélyével hivatalos kiküldetései során átalányösszeg ellenében az 1973. szeptember 1-jétől 1974. október 31-ig terjedő időszakban saját személygépkocsiját használta.
Az 1973. szeptember 1-jétől 1974. február 28-ig tartó időszakra az alperes igazgatója az átalányösszeget havi 3300 Ft-ban állapította meg havi 2400 km átlagteljesítmény figyelembevételével.
A felek 1974. március 1-jétől kezdődően újabb megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a felperes havi 3000 Ft összegű átalány ellenében havonta minimálisan 2200 km-t tartozott megtenni.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott panaszában az alperes által részére kifizetett átalányösszegen felül további 17 808 Ft összegű díjkülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Követelése összegét a felperes úgy számította ki, hogy a perbeli időszakban általa megtett összes kilométert 2 Ft-tal szorozta meg és ennek végösszegéből levonta az alperes által a részére már kifizetett átalányösszeget.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a felperes panaszát elutasította. Az e határozat ellen benyújtott kereseti kérelmében a felperes 17 808 Ft térítési díjkülönbözet megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 17 808 Ft-ot a törvényes kamataival együtt.
Az ítélet indokolása szerint, ha a felek a személygépkocsi használatára átalánydíjas szerződést kötnek, nem a ténylegesen teljesített kilométerek alapján kell a költséget elszámolni a 2 Ft-os térítési díj alapulvételével. Ha viszont a felek közötti megállapodás kilométer-teljesítményre vonatkozó meghatározást is tartalmaz, a 7/1972. (IV. 22.) MüM sz. és a 4/1974. (II. 28.) MüM sz. rendeletek szerint a saját személygépkocsiját használó dolgozót a ténylegesen megtett kilométerek után illeti meg a 2 Ft-os gépkocsihasználati díj.
A munkaügyi bíróság a megállapodásokban szereplő kilométer-teljesítmények alapulvételével a felperes javára az 1973. évre vonatkozóan hat hónapra 9000 Ft, míg az 1974. évre vonatkozóan nyolc hónapra 11 200 Ft, összesen 20 200 Ft díjkülönbözetet állapított meg. Minthogy a felperes a kereseti kérelmében 17 808 Ft megtérítését kérte, ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte az alperest.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az 1973. szeptember 1-jétől az 1974. október 31-ig terjedő időszakra kérte a saját személygépkocsi használatáért járó díjkülönbözet megtérítését.
A munkaügyi bíróság helytállóan utalt az ítéletének indokolásában arra, hogy a felek átalányban állapodtak meg, nem a tényleges kilométer teljesítmény az elszámolás alapja.
Tévedett viszont, amikor azt állapította meg, hogy ha a megállapodás az átalányösszeg kikötése mellett a kilométer számára is utal, a térítési díjat a ténylegesen teljesített kilométerek alapulvételével kell meghatározni kilométerenként 2 Ft-os díj figyelembevételével.
Ilyen szabályt ugyanis sem a 7/1972. (IV. 22.) MüM sz., sem a 4/1974. (II. 28.) MüM sz. rendelet, sem az alperes kollektív szerződése nem tartalmaz. A kilométer-mennyiségre történő utalás csupán vetítési alapként szolgál annak kifejezésére, hogy az átalány nem haladhatja meg a kilométerenként 2 Ft-jával számított térítés összegét. A felperes igényének jogalapját a két egymást követő és egymástól eltérő rendelkezés hatálybalépése folytán két időszakra osztottan külön-külön kell vizsgálni.
Az 1973. szeptember 1-jétől 1974. február 28-ig terjedő időszak vonatkozásában a 7/1972. (IV. 22.) MüM sz. rendelet rendelkezései az irányadók. A 33/1951. (I. 31.) MT sz. rendeletnek a felhívott MüM rendelet 1. §-ával megállapított 20/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a saját személygépkocsit rendszeresen használó dolgozó részére, mind a helységek közti, mind a belterületi használat esetén az esetenkénti elszámolás helyett átalányt kell megállapítani. Ugyanennek a szakasznak a (2) bekezdése szerint pedig a kollektív szerződésben kell meghatározni a megállapítható átalány mértékét, valamint azokat a munkaköröket, amelyekben átalány állapítható meg. A munkaügyi bíróság 1975. május 8-i tárgyalási jegyzőkönyvéből kitűnően az alperes kollektív szerződése a fizetendő átalányösszeget 1000 Ft-tól 3000 Ft-ig terjedő mértékben határozta meg. Az alperes igazgatója a felperes részére engedélyezte a kiküldetések alkalmával saját személygépkocsija használatát s részére havonta 3300 Ft összegű átalányt állapított meg havi 2400 km átlagteljesítmény mint vetítési alap figyelembevételével.
Mivel az alperes igazgatójának az ismertetett rendelkezések szerint jogában állott a felperes részére átalányösszeget megállapítani és a felperes a részére megállapított havi 3300 Ft összegű átalányt meg is kapta, ezen túlmenő gépkocsihasználati díjra nem tarthat igényt. Az átalány megállapítása ugyanis kizárja a ténylegesen megtett kilométerenkénti elszámolás alkalmazásának lehetőségét.
Az 1974. március 1-jétől az 1974. október 31-ig terjedő időszakra viszont a 4/1974. (II. 28.) MüM sz. rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez a rendelet 1974. február 28-án lépett hatályba és módosította a 33/1951. (I. 31.) MT sz. rendeletnek – a 7/1972. (IV. 22.) MüM sz. rendelet l. §-ával megállapított – 20–20/B. §-ait. A 33/1951. (I. 31.) MT sz. rendelet 20/A. §-a (1) bekezdésének jelenleg hatályos rendelkezései értelmében a saját személygépkocsit rendszeresen használó dolgozóval az esetenkénti elszámolás helyett átalányban lehet megállapodni. Ennek a rendelkezésnek az alapján jött létre a felek között az 1974. március 11-én kelt megállapodás, amely szerint az átalány havi 3000 Ft. A felek az átalány összegét minimálisan 2200 km teljesítményre vetítették.
Az átalány összégének megállapítása az alperes kollektív szerződésének már említett rendelkezésén alapul. A jogszabály 20/A. §-ának (3) bekezdése valóban akként rendelkezik, hogy megyére vagy annál nagyobb területre kiterjedő használat esetén havi 1500 kilométert meg nem haladó utazás vehető csak figyelembe, amely korlátozás alól a miniszter engedélyezhet kivételt.
Ennek a miniszteri engedélynek a hiánya azonban nem eredményezi a felek között létrejött megállapodás érvénytelenségét. A vetítési alapra vonatkozó engedély hiánya ugyanis nem változtat azon az alapvető tényen, hogy a szerződő felek akarata átalány kikötésére irányult, amit a szerződés tartalma is egyértelműen tükröz. A miniszteri engedély hiánya tehát nem alapozza meg a felperesnek azt az igényét, hogy az általa ténylegesen teljesített 2200 km-t kilométerenként 2 Ft-jával köteles az alperes az 1974. március 1-jétől október 31-ig terjedő időszakra elszámolni.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a szóban levő időszakra az alperest 11 200 Ft megfizetésére kötelezte annak ellenére, hogy a felperes az 1974. március 11-én kelt megállapodás szerint havi 3000 Ft összegű átalányt maradéktalanul megkapta.
Mindezekből pedig következik, hogy a munkaügyi bíróságnak a felperes keresetét mindkét időszak vonatkozásában el kellett volna utasítania. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 416/1975. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás