MK BH 1977/82.
MK BH 1977/82.
1977.02.01.
I. Ha a vállalat a kötelezettségét a dolgozó sérelmére megszegi és ez váltja ki a dolgozó fegyelmi vétséget megvalósító magatartását, ezt a fegyelmi vétség megállapításánál és az esetleg kiszabásra kerülő fegyelmi büntetés mértékének meghatározásánál figyelembe kell venni [1967. évi II. törvény (Mt.) 55. §].
II. A fegyelmi vétség elkövetését a dolgozó tagadása esetén önmagában a panaszkönyvi bejegyzés nem bizonyítja. Ilyen esetben nem mellőzhető a bejegyzést aláíró személyek tanúkénti kihallgatása [Pp. 3. §].
A felperes vendéglátó vállalat igazgatója határozatával a büfés beosztásban alkalmazásában álló alperest az 1974. évi nyereségrészesedése 50%-ának megvonása fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A határozat indokolása szerint az alperes “1974. szeptember 5-én leányával megjelent a V. bárban s ott leánya áthelyezése miatt durva veszekedést provokált és minősíthetetlen magatartást tanúsított. Viselkedésével a vendégek megbotránkozását váltotta ki. Lármásan szidalmazta a vállalat oktatási előadóját és személyzeti vezetőjét, de a vállalat egész vezetőségét szidalmazta.” A határozat további indokolása szerint “feltétlenül szükséges volt a fegyelmi felelősségre vonása, mert a magatartása sem a munkaviszonyánál fogva, sem pedig szabad idejében a dolgozótól elvárható viselkedéssel nem egyeztethető össze”.
A fegyelmi eljárás, majd a fegyelmi határozat alapja is K. Z.-né üzletvezető bejelentése, valamint az általa bemutatott panaszkönyvi bejegyzés volt, amelyet négy személy írt alá.
A határozat ellen az alperes panasszal élt. Tagadta, hogy akár a vállalat vezetőire, akár a bár vezetőjére – K. Z.-nére – tiszteletlen, sértő kijelentést tett volna. Ellenkezőleg: K. Z.-né volt az aki reá, valamint a leányára nézve súlyosan sértő kijelentéseket tett s őket a bárból kiutasította. A panaszkönyvi bejegyzést aláíró négy személy, valamint az általa bejelentett további két tanú kihallgatását kérte.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a panasznak helyt adott és a felperes igazgatója által hozott fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi döntőbizottság tanúként hallgatta ki K. Z.-né üzletvezetőt és a panaszkönyvi bejegyzést aláíró egyik személyt. K. Z.-né szerint az említett alkalommal az alperes a leányával együtt felkereste őt és tájékoztatást kért a leánya alkalmaztatásával kapcsolatban. A bárban telt ház volt és ezért rögtön nem tudott velük tárgyalást kezdeni, néhány percig türelmüket kérte. “Eleinte T. M. édesapja nyugodtnak látszott, de kb. 10 perces várakozás után türelmetlenül állt és kérte, hogy most már hallgassam meg őket. De akkor már emelt hangon kiabálni kezdett, amikor mondtam, hogy holnap délelőtt jöjjenek be újra az ügy érdemi lezárása érdekében. Ezután olyan kifejezéseket használt, hogy »hazug, szemét« vagyok, nem volt hajlandó megérteni, hogy az intézkedéseket nem én hoztam.”
A munkaügyi döntőbizottság határozatának indokai szerint a “mérlegelés után azt lehet megállapítani, hogy K. Z.-né nem kívánta tovább foglalkoztatni T. M. ipari tanulót az általa vezetett egységben, s ez a panaszosból elkeseredést váltott ki és a helyzet tisztázása végett jelent meg 1974. szeptember 5-én este a bárban, ahol eddig a leánya tanulóként volt foglalkoztatva és a szülő érzékenységével reagált fiatalkorú leánya áthelyezésére, helyesebben szerette volna tisztán látni az előállt helyzetet, hogy mi az oka az áthelyezésnek”.
A felperes vállalat a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen – annak megváltoztatása érdekében – keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott. A munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperes által kiszabott fegyelmi büntetést hatályában fenntartotta.
A munkaügyi bíróság a panaszkönyvi bejegyzést megtekintette és azt tényként elfogadva megállapította, hogy az alperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette. Ezért a további bizonyítást mint szükségtelent mellőzte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak az a feladata, hogy a törvény céljának megfelelően az igazság kiderítésére törekedjék. A (2) bekezdés értelmében pedig a bíróság hivatalból gondoskodik a pereknek alapos és egyben gyors tárgyalásáról. A bíróság ezeket a jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyta, amikor kizárólag a panaszkönyvi bejegyzés alapján – minden további bizonyítás nélkül – állapította meg azt, hogy az alperes fegyelmi vétséget követett el.
A panaszkönyv csak azt bizonyítja, hogy abba – az ott írtaknak megfelelő – bejegyzés történt. Azt azonban, hogy a bejegyzésben foglaltak megfelelnek a valóságnak vagy sem, nem bizonyítja. Úgyszintén azt sem, hogy a bejegyzést érdektelen, az aláírásban feltüntetett személy tette volna. A panaszkönyvbe tett bejegyzést tehát nem lehet – ellentétes előadás esetén, az abban foglaltak tisztázása nélkül – teljes értékű bizonyítékként elfogadni. Ezzel ellentétes álláspont elfogadása súlyos visszaélésekre nyújtana lehetőséget.
Az utóbbiakból következik, hogy a munkaügyi bíróságnak a felek által kért bizonyítást el kellett volna rendelnie és mind a panaszkönyvet, mind a nyilatkozatot aláíró személyeket – s esetleg a felek által a per során kihallgatni kért vagy a bíróság által kihallgatni szükségesnek talált személyeket – tanúként kellett volna kihallgatnia. Csak a tényállás részletes feltárása után lehetett volna dönteni abban a kérdésben, hogy az alperes fegyelmi vétséget elkövetett-e, s ha igen, azzal arányban áll-e a kiszabott fegyelmi büntetés.
Ha arra utaló adatok merülnek fel, hogy a felperes a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte, tisztázni és értékelni kell annak okait is. Az alperes ugyanis mindvégig azt állította, hogy leányával szemben – aki ipari tanuló volt a felperesnél és tanulóhelye a V. bár volt – súlyos méltánytalanság történt. A leánya szabadságon, nászúton volt, amikor felettesei azt vele megszakíttatták és munkavégzésre visszarendelték, majd amikor munkavégzésre jelentkezett, K. Z.-né nem kívánta őt tovább foglalkoztatni.
A foglalkoztatás mellőzésére és a szabadság megszakításának okára sem K. Z.-né, sem más nem adott magyarázatot. Az alperes – előadása szerint azért kereste fel K. Z.-nét, hogy erre – mint leánya közvetlen felettese – adjon magyarázatot, illetve tájékoztatást, hogy mihez tartsák magukat. Az alperesnek ez a védekezése nem közömbös, ugyanis nemcsak a dolgozót, illetve ipari tanulót, de a munkáltatót (az ipari tanulót foglalkoztató vállalatot) is a jogok mellett kötelezettségek is terhelik. Ha pedig a vállalat a kötelezettségét a dolgozó sérelmére megszegi, s ez váltja ki a dolgozó kifogásolható magatartását – esetleg jogos felháborodását –, ezt a fegyelmi vétség megállapításánál és az esetleg kiszabásra kerülő fegyelmi büntetés mértékének meghatározásánál is figyelembe kell venni.
A munkaügyi bíróság mindezeket figyelmen kívül hagyta és a per jogszabály szerinti elbírásához szükséges tényállást megfelelően nem tárta fel. Ítélete tehát megalapozatlan és törvénysértő. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 008/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás