BK BH 1977/85.
BK BH 1977/85.
1977.03.01.
I. Ha nem állapítható meg bizonyosan, hogy a terhelt az újabb bűncselekményt a feltételes szabadság tartama alatt követte el, a feltételes szabadságot nem lehet megszüntetni [1961. évi V. törvény (Btk.) 40. § (4) bek.].
II. Az újabb összbüntetésbe foglalás nem vezethet olyan eredményre, hogy az összbüntetés elérje vagy meghaladja a korábbi összbüntetés és az újabban kiszabott büntetés együttes tartamát [1961. évi V. törvény (Btk.) 73. §].
N. F. terheltet a járásbíróság
1. 1968. október 16-án kelt jogerős ítéletével foglalkozás körében elkövetett, gondatlan veszélyeztetés miatt 6 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre;
2. 1971. szeptember 28-án kelt ítéletével folytatólagosan – részben tettesként, részben pedig társtettesként – elkövetett sikkasztás bűntette miatt 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a terhelt csak a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra.
Egyidejűleg elrendelte a járásbíróság 1. alatt említett ítéletével kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is.
3. A járásbíróság 1972. augusztus 14-én kelt ítéletével az l. és 2. alatti határozatokkal kiszabott két szabadságvesztést összbüntetésbe foglalta és az összbüntetés tartamát 1 év és 2 hónapban állapította meg azzal, hogy a terhelt büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra.
4. Ugyanezt a vádlottat a megyei bíróság 1975. október 8-án kelt jogerős ítéletével bűnösnek mondotta ki folytatólagosan, bűnszövetségben, részben magánokirat-hamisítással visszaesőként elkövetett sikkasztás bűntettében és ezért őt 3 évi és 2 hónapi, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, a közügyektől 4 évi eltiltásra, és 30 000 Ft vagyonelkobzásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyúttal a járásbíróság 3. alatti ítéletével kiszabott 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.
A megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy a terhelt a 3. alatt ismertetett összbüntetést megállapító határozattal kiszabott szabadságvesztésből 1973. március 14. napján feltételesen szabadult. A feltételes szabadság 1973. július 28-án járt le. A terhelt személyi körülményeinek részletezésénél utalt arra is, hogy a jelen ügyben terhére rótt bűncselekményeinek egy részét a feltételes szabadság ideje alatt követte el.
5. Végül a megyei bíróság 1975. december 23-án kelt ítéletével az 1., 2. és 4. alatti ítéletekkel kiszabott büntetéseket összbüntetésbe foglalta. Az összbüntetés tartamát 4 év 4 hónapban és 15 napban állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság ezt az összbüntetésbe foglaló ítéletet 1976. április 20-án kelt végzésével helybenhagyta.
A fent 4. és 5. alatt ismertetett határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 4. pontban rögzített megyei bírósági ítéletben téves a feltételes szabadság lejártának 1973. július 28. napjában történt megjelölése. Az összbüntetési iratok között lévő bv. intézeti értesítés szerint ugyanis a terhelt ¼ kedvezménnyel 1973. március 14. napján szabadult és feltételes szabadsága június 28. napján járt le. A 3 hónapi és 15 napi feltételes szabadságnak tehát a valóságban ez a lejárati idő felelt meg.
A feltételes szabadság alatti elkövetésnél figyelembe vehető cselekmények vonatkozásában az ítéleti tényállás az elkövetési időt: “1973 nyarán, 1973 őszén vagy 1973. évben” jelöli meg. Közelebbi idő egyetlen ilyen tényállási pontban nincs rögzítve. Ellenkezőleg, a bíróság e pontok részletezése előtt (elöljáróban arra utalt, hogy az “egyes cselekmények pontos időpontja nem volt meghatározható, több tekintetben megközelítőleg sem volt ez rögzíthető, az elkövetett cselekményeket időrendi sorrendbe sem lehetett ezért foglalni”.
Az 1973. évi elkövetések közelebbi időpontjának hiányában pedig nem lehet kétséget kizáró módon megállapítani, hogy az elkövetés 1973. március 14. és június 28. közötti időre, a terhelt feltételes szabadsága idejére esett. Annál is kevésbé állapítható ez meg, mert arra vannak adatok, hogy a terhelt az előző büntetésből történt szabadulása után egy ideig nem is volt árukiadó tehát szabadulása után egy ideig módja sem volt a vádbeli cselekmények elkövetésére.
A Be. 61. §-ának (4) bekezdése értelmében a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet. Az 1973. évben, de bizonytalan – pontosan meg nem határozott – időben történt elkövetésre tekintettel téves a személyi körülmények közötti utalás arra, hogy a terhelt a jelen ügyben elbírált cselekményeit részben a feltételes szabadság alatt követte el. Az elkövetési idő bizonytalansága folytán törvényértő a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó ítéleti rendelkezés.
A feltételes szabadság idejének sikeres eltelte, illetőleg a feltételes szabadság meg nem szüntetése esetén pedig törvényt sért az l., 2. és 4. pontban írt ítéletekkel kiszabott büntetéseknek az 5. pontban megjelölt határozatokkal való összbüntetésbe foglalása is.
Az utóbbi határozatok azonban azért is törvénysértőek, mert az összbüntetésbe foglaló ítéletekben említett több büntetés közül az 1. és 2. alatt írt határozatokkal kiszabott büntetéseket a járásbíróság a 3. alatt rögzített ítéletével már összbüntetésbe foglalta. Ilyenkor pedig az újabb összbüntetésbe foglalás nem vezethet olyan eredményre, hogy az összbüntetés elérje vagy meghaladja a korábbi összbüntetés és az újabban kiszabott büntetés együttes tartamát.
Az elbírált ügyben a korábbi 3. alatti ítélet 1 év és 2 hónapban foglalta összbüntetésbe az említett két külön ítélettel kiszabott szabadságvesztést. Az újabb ítélettel kiszabott szabadságvesztés 3 év és 2 hónap. A kettőnek együttes tartama 4 év és 4 hónap. Az előzőekben kifejtettekre tekintettel tehát törvényt sértettek az 5. alatti összbüntetési ügyben eljárt bíróságok, amikor az újabban összbüntetési ítéletben az összbüntetés tartamát ezt meghaladóan 4 év 4 hónap és 15 napban állapították meg.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa mindezekre tekintettel a Be. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a 4. alatt írt megyei bírósági ítéletnek a vádlottra vonatkozó része a járásbíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntető rendelkezése miatt;
és az ugyanezen terhelttel szemben összbüntetést megállapító, 5. alatt rögzített megyei bírósági B. 629/1975./3. számú ítélet, illetve a Legfelsőbb Bíróság e határozatot helybenhagyó végzése törvénysértő. Ezért azokat hatályon kívül helyezte, és az utóbbiakkal kapcsolatos összbüntetési indítványt elutasította. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 1387/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás