BK BH 1977/9.
BK BH 1977/9.
1977.01.01.
A tolvajnak az idegen ingó dolog elvétele érdekében kifejtett tevékenysége kárcsökkentő tényezőként nem vehető figyelembe [1961. évi V. törvény (Btk.) 291. §].
A városi bíróság R. R. és társai ellen indított bűnügyben P. J. II. r. és K. E. III. r. terheltet bűnösnek mondotta ki 1 rb. folytatólagosan és részben társtettesként elkövetett lopás bűntettében, A. A. IV. r. terheltet pedig 1 rb. folytatólagosan és visszaesőként elkövetett lopás bűntettében és ezért P. J. II. r. terheltet 10 hónapi szabadságvesztésre és 4000 forint pénzmellékbüntetésre, K. E. III. r. terheltet 7 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra, A. A. IV. r. terheltet 1 év szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. P. J. II. r. terhelt szabadságvesztésének végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
A megyei vízmű vállalat által lefektetett ivóvízcsövekből – amelyeket a vállalat alábányászás miatt 1969-ben használaton kívül helyezett – a II. r. terhelt 2500 kg öntöttvasat és 29 kg ólomhulladékot ásott ki, amelyet 1592 forintért eladott a MÉH-nek. P. J. II. r. és K. E. III. r. terheltek további 2000 kg öntöttvasat ástak ki, amelyet a MÉH-nél 1278 forintért értékesítettek. Ezt követően P. J. II. r., K. E. III. r. és A. A. IV. r. terheltek együttesen 2400 kg öntvényhulladékot ástak még ki, amelyet a MÉH-nél 1400 forintért értékesítettek.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet úgy változtatta meg, hogy a II. r. terheltet 4000 forint pénzbüntetésre ítélte, a III. r. terhelt szabadságvesztésének mértékét 3 hónapra, a IV. r. terhelt szabadságvesztését pedig 6 hónapra leszállította, K. E. III. r. terheltnél a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte, A. A. IV. r. terhelt mellékbüntetését pedig 1 évre mérsékelte.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság a tényállást megalapozottnak tartotta, az eltulajdonított vas- és ólomhulladék értékével összefüggésben azonban a tényállást helyesbítette.
A tényállás helyesbítéseként a megyei bíróság arra mutatott rá, hogy azokat az eltulajdonított csöveket, amelyeket a vádlottak a MÉH Vállalatnál értékesítettek, “a földből”, illetve részben a törmelékek alól kellett kiásni, így a csövek kitermelése munkaráfordítással járt. A sértett vízmű vállalatnak is (gépi vagy élő) munkát kellett volna fordítania a csövek kitermelésére, ami költséggel jár. Ebből következően a sértett vállalat csak azzal az összeggel, illetve értékkel károsodott, amely a hulladékanyagok átvételi ára és a ráfordítások különbözeteként mutatkoznék.
A megyei bíróság ítélete indokolásának fenti megállapításai törvénysértőek, mert a tolvajnak az ingóságok elvétele érdekében kifejtett tevékenysége kárcsökkentő tényezőként nem vehető figyelembe. Az állandósult ítélkezési gyakorlat szerint az eltulajdonított ingóságok értéke számításánál a kiskereskedelmi forgalmi érték az irányadó. A kár összegének megállapításánál pedig az a pénzösszegben meghatározható anyagi hátrány irányadó, amelyet a bűncselekménnyel az elkövetés időpontjában okoznak. A lopott ingóság megszerzésével kapcsolatos munkaráfordítás értéke tehát a terhelt javára nem vehető figyelembe.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott határozatok indokolása a fentiek szerint részben törvénysértő. (Legf Bír. B. törv. II. 1014/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás