BK BH 1977/95.
BK BH 1977/95.
1977.03.01.
Ha a tolvaj az erőszakot a lopás elkövetése után kizárólag a menekülése érdekében alkalmazza, a rablás nem állapítható meg [1961. évi V. törvény (Btk.) 299. § (2) bek.].
A tényállás szerint a terhelt 54 éves, büntetlen előéletű, segédmunkás. Jobb karján és vállizomzatában jelentős sorvadás, közepes fokú bénulás áll fenn. Öt gyermeke van. A vádbeli napon szemmel láthatóan erősen ittas állapotban bement az egyik önkiszolgáló boltba, ahol hentesárut és zsemlét vásárolt. Ezután a pénztárhoz ment, a 8,70 forint értékű kolbászt azonban nem mutatta be, azt a zsebébe tette. Az egyik kiszolgáló ezt meglátta. és szólt a pénztárosnak, aki felszólította a terheltet, hogy a kolbászt is adja elő, a terhelt azonban el akart távozni. A boltvezető helyettes a terhelt után ment és szólt neki, hogy fizesse ki az árut. Amikor a terheltet a távozásban meg akarta akadályozni, az megtámadta, köpenyét megmarkolta és meg is rúgta. A dulakodás közben a terhelt a bejárati ajtó üvegezett részének esett, amely kitört. Ezután a kolbászt a közelben levő zsákok mögé rejtette.
A terheltet a járásbíróság rablás bűntette miatt 1 évi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 4000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A megyei bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését mellőzte.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 299. §-ának (2) bekezdése szerint rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. Ebben az esetben a lopás elkövetése, tehát az elvétel után kerül sor az erőszak alkalmazására. A tettes által alkalmazott erőszakot azonban kifejezetten az ellopott dolog megtartása végett kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatban rámutatott arra, hogy ha a tolvaj az erőszakot a lopás elkövetése után kizárólag a menekülése érdekében alkalmazza, a rablás nem állapítható meg. Ilyenkor – ha ennek törvényi előfeltételei fennállanak – lopási és esetleg még más bűncselekmény megállapítására kerülhet sor.
A törvényességi óvással megtámadott ügyben irányadó tényállás alapján a rablás bűntette megállapításának nincs helye.
A jelen esetben teljesen életszerűtlen annak feltételezése, hogy az eddig büntetlen előéletű és munkahelyén kifogástalanul dolgozó terhelt a 8,70 forint értékű kolbászt rablás útján akarta volna megtartani, és hogy ennek érdekében alkalmazta az erőszakot a boltvezetővel szemben. Valójában az erősen ittas terhelt a tettenérés után igyekezett a boltból eltávozni és az őt ebben akadályozó boltvezető-helyettest a menekülésének biztosítása végett lökte, illetve rúgta meg. A terhelt tehát az erőszakot nem az elenyészően csekély értékű kolbász megtartása végett, hanem a lopás elkövetése után kizárólag a menekülés érdekében alkalmazta.
A kifejtetteknek megfelelően tehát törvényt sértettek az eljárt bíróságok amikor a terhelt tulajdon elleni szabálysértést megvalósító cselekményét a Btk. 299. §-ának (2) bekezdésében meghatározott rablás bűntettének minősítették és őt ezért megbüntették.
A Legfelsőbb Bíróság az említett határozatokat hatályon kívül helyezte és a terheltet a rablás bűntettének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette. Ugyanakkor a terheltet az 1968. évi I. tv. 105. §-ának (1) bekezdésében felvett tulajdon elleni szabálysértést megvalósító cselekménye miatt 1000 forint pénzbírsággal sújtotta. Egyben megállapította, hogy a terhelt az előzetes fogva tartásban töltött idővel a pénzbírságot lerótta. (Legf. Bír. B. törv. IV. 1183/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás