BK BH 1977/97.
BK BH 1977/97.
1977.03.01.
I. Öngyilkossági kísérlet színlelése esetén katonai szolgálat teljesítése alóli időleges kibúvás megállapítása.
II. A fegyelmi eljárás során kiszabott fogság-fenyítés végrehajtása alóli kibúvás is megalapozza a katonai szolgálat teljesítése alóli időleges kibúvás vétségét [1961. évi V. törvény (Btk.) 315. §].
A katonai bíróság a sorkatona vádlottat katonai szolgálat teljesítése alóli időleges kibúvás vétsége és más bűncselekmények miatt vonta felelősségre.
A tényállás szerint a vádlottat elöljárója 10 napi fogság-fenyítéssel sújtotta. A vádlott elhatározta, hogy ez alól kivonja magát. Ezért a bal csuklója belső oldalán borotvapengével felületes bőrvágást ejtett. Emiatt az alakulat orvosa elsősegélyben részesítette és lefektette. Ugyanakkor utasította P. F. honvédet, hogy ügyeljen a vádlottra. Rövid idő múltán a vádlott P. F. honvéd előtt mintegy 10 db Tardylt és ennél valamivel kevesebb mennyiségben Andaxint szedett be. Ezek után P. F. honvéd jelentésére a vádlottnál gyomormosást alkalmaztak.
A katonai bíróság ítélete elleni perorvoslat a katonai szolgálat teljesítése alóli időleges kibúvás vétsége alapjául szolgáló tényállást és a bűntettben való bűnösség megállapítását sérelmezte. A perorvoslat szerint tévedett a katonai bíróság, amikor nem állapította meg, hogy a vádlott valóban öngyilkos akart lenni és nem csupán színlelte azt.
A Legfelsőbb Bíróság a perorvoslatot alaptalannak találta.
A vádlottnak ezt a védekezését ugyanis a rendelkezésre álló bizonyítékok megnyugtatóan megcáfolták, s így a katonai bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a védekezés nem fogadható el.
Az ilyen jellegű cselekmények esetén ugyanis azt kell vizsgálni, hogy az elkövető öngyilkossági szándéka komoly volt-e vagy csak színlelte azt. Ebben az állásfoglalás kialakításában az egyéb adatok mellett az orvos szakértői véleményre kell támaszkodni, amely az élet kioltására való alkalmasságról nyilatkozik. Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy az általános közfelfogás szerint az elkövetés módja és a használt eszköz alkalmas-e az élet kioltására, továbbá vizsgálni kell az elkövetés okait, az elkövetőnek az elkövetéskori idegállapotát. Mindezek együttes értékelése ad megnyugtató választ arra, hogy a vádlott valóban öngyilkos akart-e lenni vagy csak színlelte azt.
A jelen ügyben az elsőfokú bíróság mindezek egybevetésével helyesen következtetett arra, hogy a vádlott a csuklója bőrének felszínes metszésével nem az életét kívánta kioltani. Az ilyen tevékenység erre köztudottan nem alkalmas. Nem erre törekedett a gyógyszerek beszedésével sem, miután tudomása volt arról, hogy figyelik, s nyomban segítségben részesítik. Így pedig e módszerrel és tevékenységgel életének kioltását el sem érheti. A gyógyszerek egyébként mennyiségük folytán sem voltak alkalmasak az élet kioltására. Egyértelműen kitűnt így: a vádlott szándéka kizárólag arra irányult, hogy magát a katonai szolgálat alól időlegesen kivonja. Mivel pedig fogság-fenyítését kellett volna töltenie, szándéka az ez alóli kibúvást is célozta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megalapozatlannak látta a bűnösség megállapítását támadó fellebbezést. (Legf. Bír. Katf. III. 434/1976. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás