BK BH 1978/108
BK BH 1978/108
1978.03.01.
Súlyos testi sértést okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétség valósul meg annak részéről, aki a jármű vezetését olyan személynek engedi át, akiről tudja, hogy sem járművezetői jogosítványa, sem megfelelő jártassága nincs és az átvevő a gyakorlatlanságával összefüggésben súlyos testi sértéssel járó balesetet okoz [1961. évi V. törvény (Btk.) 194/A. § (1) bek.; 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r. 43. §; 1/1975. (II. 5.) KPM–BM sz. r. (KRESZ) 4. § (2) bek., 25. § (1) bek., 26. § (4) bek.].
A járásbíróság a vádlottat az ellene súlyos testi sértést okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétség miatt emelt vád alól – minthogy nem követett el bűncselekményt – felmentette, egyben engedély nélküli vezetés szabálysértése miatt pénzbírsággal sújtotta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott megengedte barátjának, hogy az ő motorkerékpárjával rövidebb távolságra elmenjen, holott tudta, hogy a nevezett nem rendelkezik vezetői engedéllyel és megfelelő gyakorlata sincs.
A vádlott barátja a neki átengedett motorkerékpárt a közúton 70–80 km/óra sebességgel vezette és így hajtott be egy viszonylag éles, jobbra ívelő kanyarba, ennek során kisodródott és áttért a menetirány szerinti bal oldalra. Ennek során látta, hogy szemben egy tehergépkocsi közeledik, melynek vezetője észlelve a közeledő motorkerékpárt fékezett, de a balesetet már nem háríthatta el. A motorkerékpár kb. 40 km/óra sebességgel a tehergépkocsi elejének ütközött és a motorkerékpárt vezető személy a baleset során állcsonttörést és agyrázkódást szenvedett, a sérülések kb. 6-8 hét alatt teljesen gyógyultak.
A járásbíróság nem értett egyet azzal az ügyészi állásponttal, mely szerint a vádlottnak az a magatartása, hogy átengedte a vezetést barátjának, megvalósította a vád tárgyává tett bűncselekményt.
Kétségtelen ugyan, van bizonyos okozati összefüggés a vezetés átengedése és a baleset között annyiban, hogy az átengedés nélkül a baleset nyilvánvalóan nem következik be. A bíróság álláspontja szerint azonban ez az összefüggés olyan távoli, hogy bűncselekmény megállapításának alapjául nem szolgálhat. Ilyen esetben ugyanis a vezetést átengedő felelősségét meg lehetne állapítani akkor is, ha nem közvetlenül az a személy sérül meg, akinek a vezetést átengedte hanem más, harmadik személynek okoz közlekedési szabályok megszegésével súlyos vagy halálos sérülést.
Miután egységes bírói gyakorlatról e kérdésben nem lehet szólni – a Legfelsőbb Bíróság ugyanis nem tartotta fenn korábbi, erre vonatkozó 249. számú büntető kollégiumi állásfoglalását –, ezért a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében felmentette.
Megállapította ugyanakkor, hogy a vádlott magatartása megvalósította a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 43. §-a szerinti engedély nélküli vezetés szabálysértését, mert a gépjármű vezetését olyan személynek engedte át, aki annak vezetésére hatósági engedéllyel nem rendelkezett.
Ezt a szabálysértést a bíróság a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében érdemben elbírálta és a vádlottal szemben pénzbírságot szabott ki.
A megyei bíróság nem találta helyesnek a felmentő rendelkezést. Az 1/1975. (II. 5.) KPM–BM sz. rendelet (KRESZ) 4. §-ának (2) bekezdésében meghatározott és a jármű vezetésének érvényes vezetői engedéllyel nem rendelkező személy részére történő átengedését tiltó szabály megszegése általában a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 43. §-a szerinti engedély nélküli vezetés szabálysértése megállapítását vonja maga után.
Abban az esetben azonban, ha a jármű vezetését átvevő személy a vezetés terén megfelelő gyakorlattal, jártassággal nem rendelkezik, az átengedő személynek kellő gondosság esetén számolnia kell azzal, hogy a gyakorlatlan vezető a járművel balesetet okozhat vagy balesetet szenvedhet.
A tényállás megállapításánál tehát egyrészt vizsgálni kell azt, hogy a baleset okai között a vezetésben való járatlanság szerepel-e és ez okozati összefüggésben áll-e a bekövetkezett eredménnyel, másrészt vizsgálni kell azt is, hogy a vezetést átengedő személy az átengedéskor tudott-e az átvevő vezetési gyakorlatlanságáról. Amennyiben erről nem volt tudomása, illetőleg a baleset bekövetkezése és a vezetési gyakorlatlanság között nincs okozati kapcsolat, úgy az engedély nélküli vezetés szabálysértése állapítható meg.
Jelen esetben az elsőfokú bíróság helyesen azt állapította meg tényként: a vádlott tudott arról, hogy a vezetést átvevő nem rendelkezik járművezetői engedéllyel és a járművezetés terén nincs kellő gyakorlata. Tényként állapította meg továbbá azt is, hogy a baleset oka gyorshajtás volt, amelyben az átvevő járatlansága – tehát a gyakorlatlansága – is szerepet játszott.
Mindebből pedig okszerűen az állapítható meg, hogy a jármű vezetésének átengedése, az átvevő gyakorlatlansága és a bekövetkezett baleset között közvetlen okozati összefüggés van, így a balesetért a vádlott felelősségét meg kell állapítani.
Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 194/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott súlyos testi sértést okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétségben.
A büntetés kiszabása során a vádlott javára értékelte büntetlen előéletét, a motorkerékpár megrongálódása folytán bekövetkezett anyagi károsodását igen jelentős mértékben pedig azt, hogy a baleset bekövetkeztéért nagyrészt barátja okolható. A terhére súlyosító körülményt nem észlelt. Mindezekre figyelemmel a vádlottat a Btk. 68. §-a (2) bekezdése e) pontjának alkalmazásával 3500 forint pénzbüntetésre ítélte, ugyanakkor a vádlott javára jelentkező és már említett enyhítő körülményekre figyelemmel a megyei bíróság nem látta szükségesnek a Btk. 52/A. §-a szerinti járművezetéstől eltiltás kimondását. (Pécsi Megyei Bíróság 2. Bf. 587/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás