BK BH 1978/11
BK BH 1978/11
1978.01.01.
Tettleges ellenállásnak minősül és megvalósítója a szolgálati közeg elleni erőszak bűntettét minden olyan tevőleges magatartás, amely alkalmas arra, hogy a szolgálati közeget gátolja vagy hátráltassa feladatának ellátásában [1961. évi V. törvény (Btk.) 318. § (1) bek.].
A katonai bíróság a honvéd vádlottakat szolgálati közeg ellen együttesen és parancs iránti engedetlenséggel együtt elkövetett erőszak bűntette miatt fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlottak italozás végett engedély nélkül elhagyták alakulatuk laktanyáját. Italtól enyhén befolyásolt állapotban már visszafelé tartottak, amikor rendezetlen ruházatuk miatt a pályaudvar közelében a rendészeti járőr megállította s ruházatuk rendbehozatalára, valamint igazolásra utasította őket. A vádlottak azonban nem engedelmeskedtek, ezért a járőrparancsnok elhatározta, hogy előállítja őket a pályaudvaron levő rendőrőrsre. Miután pedig a vádlottak vonakodtak velük menni a járőr tagjai karjuknál fogva vezetni kezdték őket. A vádlottak ekkor karjukat a fogásból kirántva, a járőr tagjaitól elfutottak s kerülő úton visszatértek a laktanyába.
A vádlottak védői az ekként rögzített tényállásra hivatkozva vitatták az elsőfokú bíróság által alkalmazott minősítés helyességét, mert álláspontjuk szerint a vádlottaknak az a magatartása, hogy karjukat a járőr fogásából kirántották, nem meríti ki a tettleges ellenállást, tehát a szolgálati közeg elleni erőszak tényállását. Álláspontjuk szerint annak megvalósulásához tevőleges ellenállás: ütés vagy kisebb súlyú bántalmazás is szükséges. A kar kirántása a védelem álláspontja szerint – miként a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében írt hivatalos személy elleni erőszaknál is – csupán passzív ellenállásnak minősülhet, ami nem büntethető. Ebből eredően a védelem szerint a vádlottak magatartása a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében írt parancs iránti engedetlenség vétségének megállapítására alkalmas.
Ezt a védői érvelést azonban a Legfelsőbb Bíróság nem tette magáévá. A fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati rendjének és fegyelmének biztosítása érdekében ugyanis a törvény sokkal szélesebb körben kíván védelmet nyújtani az elöljárónak, a szolgálati feladataikat ellátó feljebbvalóknak, valamint a szolgálati közegeknek, mint a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a hivatalos személyeknek. Kitűnik ez abból is, hogy a Btk. 317. §-a önmagában a parancsaik iránti engedetlenséget is büntetni rendeli, holott pusztán a hivatalos személy utasításával való szembeszegülés bűncselekményt nem valósít meg. Katonai életviszonyok között tehát önmagában a passzív ellenállas is büntetendő, ha az a parancs iránti ellenszegülésben nyilvánul meg. Ebből a meggondolásból folyóan a Btk. 318. §-a nem csupán az elöljáró, a szolgálati feladatot ellátó feljebbvaló és a szolgálati közeg elleni tényleges erőszakot, valamint az azzal való fenyegetést, hanem a tettleges ellenállásban megnyilvánuló ellenszegülést is erőszak címén rendeli büntetni (BH 5387. sz.).
A törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint pedig a tettleges ellenállás a szolgálati ténykedéssel szemben tanúsított olyan magatartás is, amely támadásnak nem tekinthető. Ez értelemszerű, mert az ütés, illetve a bántalmazás bármely formája önmagában megvalósítja az erőszakot, tehát a védői álláspont elfogadása mellett a tettleges ellenállás fogalma az erőszakéval azonosulna és külön kiemelése feleslegessé válna. A helyes értelmezés szerint azonban a tettleges ellenállás – megnevezéséből is megállapíthatóan – az erőszak és fenyegetés alkalmazásán, tehát a támadáson kívül eső minden olyan tevőleges magatartás, amely alkalmas arra, hogy a szolgálati ténykedést kifejtő személyt gátolja vagy hátráltassa feladatának ellátásában.
Márpedig a tényállásban megállapítottak szerint a járőr tagjai az utasításuknak nem engedelmeskedő és magukat nem igazoló vádlottakat karjuknál fogva az őrszobára akarták elővezetni. E szolgálati feladatuk ellátását kívánták a vádlottak meggátolni azzal, hogy karjukat a fogásból kirántották és elszaladtak. A karjuk kirántásával tehát olyan tevőleges magatartást tanúsítottak, amely tettleges ellenállásnak minősül. Az a körülmény, hogy a szolgálati közeg elleni erőszak az adott esetben nem kifejezetten támadás, hanem a menekülés céljából történt a későbbi felelősségre vonás meggátlása érdekében: csupán a büntetés kiszabásánál s nem a cselekmény jogi értékelésénél vehető figyelembe.
Utalni kell természetesen arra, hogy katonai életviszonyok között sem büntethető erőszak címén a pusztán passzív ellenállásban jelentkező magatartás, mert erre vonatkozóan a Btk. 318. §-a sem tartalmaz rendelkezést, ezért azt csak akkor követheti felelősségre vonás, ha megvalósítja a Btk. 317. §-ában írt parancs iránti engedetlenséget.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a cselekmény minősítésének megváltoztatására irányuló védői fellebbezéseket nem találta elfogadhatónak. (Legf. Bír. Katf. III. 368/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás