BK BH 1978/111
BK BH 1978/111
1978.03.01.
I. Ha a vádlottnak a nemi közösülésre irányuló szándéka az emberölési cselekmény végrehajtása során keletkezett és az ölési cselekmény véghezvitele folytán magatehetetlenné vált sértettel közösült: nem aljas indokból elkövetetett emberölés, hanem az emberölésnek az erőszakos nemi közösülés bűntettével bűnhalmazatban való megállapításának van helye [1961. évi V. törvény (Btk.) 65. §, 253. § (1) bek., 276. § (1) bek.].
II. A nyereségvágyból elkövetett emberölés egyszersmind aljas indokból is elkövetettként csak akkor minősül, ha ez utóbbi indok a nyereségvágytól teljesen különálló és azzal összefüggésbe nem hozható [1961. évi V. törvény (Btk.) 253. § (2) bek b) pont I. és II. fordulata].
III. A 20. életévét alig betöltött vádlott javára mutatkozó nyomatékos enyhítő körülményekre tekintettel még a kiemelkedő tárgyi súlyú emberölési és nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetén sem indokolt a halálbüntetés kiszabása [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. § (2) bek., 34. §, 253. § (2) bek. b) pont].
A megyei bíróság a vádlottat nyereségvágyból és aljas indokból elkövetett emberölés bűntette és erőszakos nemi közösülés bűntette miatt halmazati büntetésként halálra és 1000 forint vagyonelkobzásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott elhatározta, hogy a 76 éves, egyedül élő özvegyasszony sértettől pénzt szerez. Ennek érdekében az esti órákban a tetőn keresztül behatolt a sértett lakásába. Amikor a vádlott észlelte, hogy a zajra a sértett felébredt és a villanyt felgyújtotta, ráébredt, hogy a pénzt a leleplezés veszélye nélkül nem tudja megszerezni. Ezért arra az elhatározásra jutott, hogy a sértettet megöli.
Ennek érdekében a sértettet tenyéréllel több ízben tarkón ütötte, majd az ennek következtében földre zuhant sértett mellé térdelve, őt fojtogatni kezdte. Ezt követően a már eszméletlen sértettet feltette az ágyra, miközben nemi ingere támadt és ezért a sértettel nemileg közösült, közben őt tovább fojtogatta.
A közösülés befejeztével pénz után kutatott, azt azonban nem találta meg, ezért a lakást elhagyta.
A sértett a külső légutak elzárása, valamint a pajzsporc magasságában a légutak kézzel történő összeszorítása folytán, fulladás következtében rövid időn belül életét vesztette.
A vádlott gyengeelméjű, aminek következtében a bűncselekmény elkövetésekor beszámítási képességében enyhe fokban korlátozva volt.
A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész az emberölési cselekménynek aljas indokból elkövetés szerinti minősítése miatt és a halálbüntetés mellőzése végett, a védő a tényállás részbeni téves megállapítása, az ölési cselekmény minősítése miatt, továbbá a vádlottal egyezően enyhítésért fellebbezett.
A Legfőbb Ügyészség az enyhítésre irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta, a cselekmény minősítése körében azonban a bejelentett fellebbezéstől eltérően az erőszakos nemi közösülés bűntettének az aljas indokból és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettével halmazatban történő megállapítását sérelmezte.
I. Az irányadó tényállásra figyelemmel a bűnösség megállapítása törvényes, nem tévedett a megyei bíróság, amikor az erőszakos nemi közösülés bűntettét az emberölés bűntettével halmazatban állapította meg.
A halmazat megállapításának a mellőzésére ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha az ölési cselekménynek legalább az egyik motívuma az erőszakos nemi közösülés végrehajtása, amikor tehát az ölési cselekmény éppen e motívumra figyelemmel minősül aljas indokból elkövetettnek.
Az irányadó tényállásból kitűnően azonban a vádlottnak a közösülésre irányuló szándéka csak az ölési szándék kialakulása és az ölési cselekmény megkezdése után akkor keletkezett, amikor az ölési cselekmény folytán már eszméletlen sértettet az ágyra tette.
Az így megállapított tényállásból pedig törvényesen jutott a megyei bíróság arra a következtetésre, hogy az ölési szándék kialakulásánál és az ölési cselekmény végrehajtásánál az erőszakos nemi közösülés mint motívum szerepet nem játszott. Az ölési cselekmény ilyen motívumának a hiánya folytán viszont önmagában az a tény, hogy a vádlott az ölési cselekmény végrehajtása közben a sértett magatehetetlen állapotát kihasználva, vele közösült, az ölési cselekménynek aljas indokból való elkövetés szerinti minősítését és a halmazat mellőzését nem alapozza meg.
II. Az ítélet indokolásából kitűnően a megyei bíróság a vádlott cselekményét azért minősítette a nyereségvágy mellett aljas indokból is elkövetettnek, mert a vádlottat az ölési cselekményre a pénz megszerzése mellett az is indította, hogy az elkövetni szándékolt vagyon elleni bűncselekmény miatt a sértett ellene feljelentést ne tehessen, vagyis hogy cselekménye leplezve maradjon.
A megyei bíróságnak ez a jogi álláspontja téves.
A Btk. 253. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti minősítésre akkor kerülhet sor, ha az elkövető az emberölést nyereségvágyból vagy más aljas indokból követi el.
E törvényi rendelkezés alapulvételével pedig az ölési cselekmény a nyereségvágy mellett aljas indokból is elkövetettnek csak akkor minősíthető, ha ez az indok a nyereségvágytól teljesen különálló, azzal összefüggésbe nem hozható (pl. pénz megszerzése és kéjvágy kielégítése végett történő ölés).
Az adott ügyben azonban ilyen, a nyereségvágytól elkülönült motívum nincs. A megyei bíróság által megjelölt indítékok (a pénz megszerzése és e vagyon elleni bűncselekmény leplezésének biztosítása) nem egymástól elkülönülő, hanem egymáshoz szervesen kapcsolódó, egymást kiegészítő és rendszerint együttható indítékok.
A nyereség megszerzésének leplezése tehát – mint indíték – a nyereségvágytól el nem különíthető, az szorosan ahhoz tapad, annak része. Ennélfogva pedig mindkét minősítő körülmény megállapítása ugyanannak a motívumnak kétszeres értékelését eredményezi, amelyre törvényes lehetőség nincs.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ölési cselekmény minősítését sérelmező védelmi fellebbezésnek helyt adva, a megyei bíróság ítéletének minősítést megállapító rendelkezését megváltoztatta és az ölési cselekménynek aljas indokból elkövetettként való minősítését mellőzte.
III. A részben változott minősítés folytán új büntetés kiszabására került sor. E körben a halálbüntetés kiszabásának mellőzését célzó fellebbezések alaposak.
A halálbüntetés kivételes büntetési nem. A Btk. 64. §-ának (2) bekezdése szerint halálbüntetés kiszabására csak akkor kerülhet sor, ha a büntetésnek a Btk. 34. §-ában meghatározott célja más büntetéssel nem érhető el.
E törvényi rendelkezés szem előtt tartásával a bírói gyakorlat szerint a halálbüntetés kiszabása akkor törvényes, ha egyrészt az elbírált bűntett társadalomra veszélyessége – tárgyi súlyára, az elkövetés módjára és konkrét körülményeire tekintettel –, másrészt az elkövető személyi társadalomra veszélyessége – az elkövető életviteléből kitűnő társadalomellenesség folytán – olyan magas fokú, amely mellett a büntetési célok a halálbüntetésnél enyhébb büntetés alkalmazásával nem érhetők el.
A büntetés kiszabásánál, a Legfelsőbb Bíróság az alábbi súlyosító és enyhítő körülményeket vette figyelembe.
Az elsőfokú bírósággal egyezően nyomatékos súlyosító körülményként értékelte a vádlottnak a cselekmény végrehajtásából kitűnő gátlástalanságát és embertelenségét azt, hogy cselekményét védekezésre képtelen idős, beteg asszony sérelmére követte el.
A változott minősítés folytán viszont mellőzni kellett annak súlyosítóként értékelését, hogy az ölési cselekmény több okból is súlyosabbnak minősül.
A megyei bíróság a vádlott javára enyhítő körülményt nem észlelt, illetve a ténylegesen jelentkező enyhítő körülményeket részben iratellenes, részben pedig törvénysértő indokolással mellőzte.
A Legfelsőbb Bíróság ezek előrebocsátása után nyomatékos enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor mindössze két hónappal lépte túl a halálbüntetés kiszabását egyáltalán lehetővé tevő 20 éves életkort, a vádlottnak a súlyosabb minősítést is megalapozó, minden részletre kiterjedő feltáró jellegű beismerését.
Az iratokból kitűnően ugyanis arra nézve, hogy a bűncselekmény milyen okból és hogyan került végrehajtásra, döntően a vádlott nyilatkozata szolgált alapul. A közvetett bizonyítékok jelentős részének a beszerzését is a vádlott beismerő vallomása tette lehetővé.
További enyhítő körülményként jelentkezik a vádlottnak a beszámítási képességét enyhe fokban korlátozó gyengeelméjűsége és végül az őszinte megbánása, amit a töredelmes feltáró jellegű beismerése egyértelműen igazol.
A most kiemelt enyhítő és súlyosító körülményeket egybevetve a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a vádlott személyisége nem mutat olyan kiemelkedően nagyfokú elvetemültséget és társadalomellenességet, amelyre tekintettel vele szemben a büntetés célja más büntetéssel, mint halálbüntetéssel nem lenne elérhető. Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor a vádlottat halálra ítélte. A megyei bíróságnak ezt a tévedését az eredményezte, hogy a vádlott javára jelentkező nyomatékos enyhítő körülményeket a Legfelsőbb Bíróság 12. számú irányelvében kifejtettekkel ellentétben mellőzte.
A felsorolt súlyosító körülményeket azonban a Legfelsőbb Bíróság is olyan súlyúaknak értékelte, hogy a vádlott javára jelentkező enyhítő körülmények mellett is az életfogytig tartó szabadságvesztést látta arányban állónak a cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel, és ez felel meg a büntetés kiszabásánál irányadó elveknek. (Legf Bír. Bf. IV. 1288/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás