BK BH 1978/113
BK BH 1978/113
1978.03.01.
A katonát a jelentési kötelezettség teljesítése alól nem mentesíti az a körülmény, hogy e kötelezettség ugyanakkor más, szolgálatban levő avagy rendfokozattal rendelkező katonákat szintén terhel [1961. évi V. törvény (Btk.) 329. §; Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata 2/1974. (VI. 6.) HM sz. r. 66. pont].
A katonai bíróság a IV. r. sorállományú őrvezető és az V. r. honvéd vádlottakat jelentési kötelezettség jelentős hátránnyal járó megszegésének bűntette miatt fegyelmező zászlóaljban végrehajtásra kerülő szabadságvesztésre továbbá – a IV. r. vádlottat – lefokozásra is ítélte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a IV. és az V. r. vádlott az I. r. honvéd és a II. r. őrvezető vádlott közléséből tudomást szereztek arról, hogy ez utóbbiak járőrszolgálat teljesítése közben leittasodtak és eközben az I. r. vádlott a lőfegyverét szándékosan és jogtalanul használta, melynek következtében egy ember meghalt. E közléskor a IV. r. őrvezető és az V. r. honvéd vádlotton kívül – akik ekkor nem láttak el szolgálatot – jelen volt még a századügyeletesként szolgálatot teljesítő III. r. szakaszvezető vádlott is. Az I. r. honvéd és a II. r. őrvezető vádlottak kérésére a III. r. szakaszvezető vádlott kezdeményezése alapján a vádlottak megállapodtak abban, hogy az I. és II. r. vádlott cselekményéről elöljáróiknak nem tesznek jelentést. A későbbiek során ennek megfelelően jártak el és a vádlott-társaik magatartásáról nem is tettek említést mindaddig, amíg a büntetőeljárás során kihallgatásukra nem került sor.
A IV. r. őrvezető és az V. r. honvéd vádlottak védői a fellebbezési tárgyaláson sérelmezték a bűnösség megállapítását. Arra hivatkoztak, hogy az említett vádlottakat jelentési kötelezettség nem terhelte, mert az eseményekről a szolgálatban levő III. r. szakaszvezető vádlott is tudomást szerzett, aki rendfokozatánál, továbbá a szolgálati beosztásánál fogva köteles volt a jelentés tételére.
A Legfelsőbb Bíróság a védők álláspontjával nem értett egyet. Az ítélkezés alapjául elfogadott helyes tényállásból ugyanis megállapítható, a vádlottak egyértelműen tudomást szereztek arról, hogy az I. r. honvéd vádlott súlyos bűncselekmény megállapítására alkalmas magatartást tanúsított, mert szolgálat teljesítése közben leittasodott és megölt egy embert. Ez a körülmény pedig olyan „fontos szolgálati ügyként” jelentkezett, amelyről a IV. r. és az V. r. vádlottaknak jelentést kellett volna tenniük. Ezt a kötelezettségüket egyértelműen előírja a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata [2/1974. (VI. 6.) HM sz. rendelet] 66. pontja, mely szerint: „Minden katona köteles azonnal jelenteni az elérhető legközelebbi elöljárónak, feljebbvalónak vagy bárki más intézkedésre jogosult személynek, ha bűncselekmény vagy annak előkészülete, a katonai szolgálati rendet vagy a közbiztonságot veszélyeztető fegyelemsértés jut tudomására. Emellett köteles azt a hatáskörébe tartozó törvényes eszközökkel megakadályozni”. Ez alól nem mentésíti az sem, hogy magasabb rendfokozatú és szolgálatban levő katona van jelen, aki az eseményről ugyancsak értesül. Ez a kötelezettség ugyanis minden katonát egyaránt és külön-külön személyenként terhel, függetlenül attól, hogy mások ilyen irányú kötelezettsége fennáll-e vagy sem, illetőleg hogy más katonák azt teljesítik-e. Ezért nem tévedett az első fokon eljárt bíróság, amikor a vádlottak bűnösségét megállapította. (Legf. Bír. Katf. II. 439/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás