PK BH 1978/114
PK BH 1978/114
1978.03.01.
I. Birtokvédelem nem illeti azt a személyt, aki csupán bejelentkezett a lakásba, de a valóságban nem lakik ott és a lakás birtoklására sincs jogcíme [Ptk. 192. § (3) bek.).
II. Önkényes lakásfoglalót a végrehajtásra vonatkozó szabályok mellőzésével arra kell kötelezni, hogy a lakást minden elhelyezési igény nélkül haladéktalanul ürítse ki [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 123. § (1) bek. a) és c) pont, 124. §; 1/1971. (II. 8. ÉVM sz. r. 88. (1) bek.].
Az Sz. utca 103. szám alatt levő szoba-konyhás lakás bérlője az alperes volt. A lakásban az alperes fiával és élettársával lakott együtt. Mivel ezt a lakást a lakótelep építése miatt le kellett bontani, a lakásügyi hatóság 1969. október 31-én kétszobás komfortos lakást utalt ki az alperes részére. A kiutaló határozat szerint: a bérlő a kiutalt lakásba kéttagú családjával költözik be.
A felperes azonban a kiutaló határozat meghozatalakor már nem lakott az alperes lakásában, mert 1969. szeptember 6-án házasságot kötött és a lakásból elköltözött anyósa lakásába. Így a kiutalt lakásba az alperes csak élettársával költözött be.
Az alperes élettársa 1974. június 20-án meghalt. Ezt követően a felperes 1974. december 19-én az alperes hozzájárulásával bejelentkezett a B. úti lakásba, ténylegesen azonban nem költözött be, sőt bejelentkezés előtt – 1974. december 18-án – aláírta az alábbi szövegű nyilatkozatot: „kijelentem, hogy a családomat nem hozom anyámhoz lakni, csak ha anyám ezt kéri”.
A felperes 1975. február 18-án keresetet indított és annak tűrésére kérte kötelezni az alperest, hogy feleségével és gyermekével az alperes lakásába költözhessék. Utalt arra, hogy 1969. évben a lakás kiutalása őreá tekintettel is történt, de hivatkozott arra is, hogy az alperes az 1974. december 19-i bejelentkezése óta sem engedi be a lakásba.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A per folyamán a felperes – 1975 áprilisában – az alperes lakását feltörte és az egyik szobába beköltözött.
Az alperes kérelmére a helyi tanács vb. igazgatási osztálya 1975. május 15. napján kelt határozatával arra kötelezte a jelen per felperesét, hogy az alperes lakásából 3 napon belül költözzék el, az odavitt fekvőhelyét szállíttassa el és a jövőben ilyen birtoksértés elkövetésétől tartózkodjék.
A felperes az államigazgatási határozatot keresettel támadta meg, kérte annak megváltoztatását. Utalt arra, hogy a lakás kiutalása az ő személyére tekintettel is történt, így jogosult volt a lakásba költözni.
Utóbb a fenti perek egyesítése után a felperes bejelentette, hogy a beköltözés tűrésére irányuló kereseti kérelmétől eláll, mert ténylegesen családjával együtt beköltözött a lakásba, és az alperes ehhez hozzájárult.
Az alperes ezt tagadta és viszontkeresetet támasztott a felperessel szemben a lakás kiürítése iránt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, az államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és az alperes birtokháborítás megszüntetése iránti kérelmét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy a lakás rendeltetésszerű használatát haladéktalanul biztosítsa a felperesnek és adjon részére kulcsot a lakás bejárati ajtajához. Az alperes viszontkeresetét elutasította és az alperest kötelezte perköltség fizetésére.
Az ítélet indokolása szerint az alperes az élettársára és a felperesre tekintettel kapta a lakásügyi hatóságtól a kétszobás lakást. A felperes tehát jogot kapott arra, hogy a lakásba az alperessel és annak élettársával beköltözzék. A felperes részben házasságkötése, részben pedig az alperes élettársával való rossz kapcsolata miatt nem jutott évekig abba a helyzetbe, hogy a lakásba beköltözzék. Ez a jog azonban őt már 1969. év óta megillette.
Az alperes követett el tehát birtokháborítást akkor, amikor a felperesnek a lakásba való beköltözését megakadályozta, illetve azt megkísérelte, a felperes keresete ezért helytálló. Az alperes viszontkeresetét pedig azért utasította el a bíróság, mert az a rokoni lakáshasználat megszüntetésére irányult, és ilyen lakáshasználat meg sem kezdődött még. A kérelem tehát idő előtti.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását és a viszontkeresetnek helyt adást kért.
Az alperes azonban fellebbezését utóbb visszavonta, így az elsőfokú bíróság ítélete jogerős lett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A kiutaló határozat 1969. október 31-én kelt, amikor a felperes már nem lakott a régi lakásban, mert 1969 szeptemberében házasságot kötött és ezzel egyidejűleg elköltözött felesége szüleihez. Ily módon a kiutalás idején a régi lakásban az alperes másodmagával, az élettársával lakott.
Csupán azért, mert a kiutaló határozat indokolása szerint az alperes az új lakásba, „kéttagú családjával” költözik, a felperes nem szerzett olyan jogot, amelynek alapján évek múlva is beköltözhetne az alperes lakásába.
Tény az, hogy 1974. december 19-én az alperes aláírta a felperes bejelentőlapját, és így a felperes ekkor bejelentkezett a lakásba. Az alperes azonban hivatkozott arra, hogy a bejelentkezés csupán formai volt. A bejelentőlapot azért írta alá, hogy halála esetén fia a bérleti jogviszony folytatására jogosultságot szerezzen. Ennek az előadásnak a helytállóságát támasztják alá kísérő körülmények. Nevezetesen a felperes ekkor nem is kísérelte meg a lakásba való beköltözést, életközösségben együtt élt feleségével és ugyanakkor írásbeli nyilatkozatot adott az alperesnek, amely szerint felesége és gyermeke csupán akkor mennek be a B. úti lakásba, ha az alperes ezt kéri. Ilyen adatok mellett a bejelentkezés ténye sem alapozza meg a felperes beköltözésének a jogcímét. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, azt a felperes sem állította, hogy feleségének és gyermekének a beköltözését az „alperes kérte”, ennek ellenére a felperes – a peres eljárás folyamán – a lakást feltörte és családjával együtt oda beköltözött.
A Ptk. 192. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.
A felperes a peradatokból megállapíthatóan a lakásban nem lakott, nem volt annak birtokában, de nem is volt a birtokláshoz jogcíme, így tévedett a kerületi bíróság, amikor részére birtokvédelmet biztosított.
A fentiekből viszont következik, hogy nem·az alperes követett el birtokháborítást, amikor a felperest a lakásba nem engedte be, hanem a felperes járt el jogellenesen, amikor az ajtó feltörésével a lakásba beköltözött.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a keresetet elutasította és – az alperes viszontkeresete folytán – a felperest a lakás kiürítésére kötelezte azzal, hogy az alperes rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó.
A felperes a lakás egy részét önkényesen foglalta el, így tehát az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 124. §-a szerint a végrehajtásra vonatkozó szabályok mellőzésével arra kellett kötelezni, hogy a lakást minden elhelyezési igény nélkül haladéktalanul ürítse ki.
Az R. 124. §-ának utolsó mondatában foglalt rendelkezések szerint a 123. § (1) bekezdése a) és c) pontjának rendelkezését ilyen esetben is alkalmazni kell. A 123. § (1) bekezdésének a) pontja szerint viszont a lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Ha a kötelezettségét nem teljesítette, a körülmények mérlegelése mellett egyebek között arra is kötelezhető, hogy költözzék vissza a korábbi lakásába.
Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet (Vhr.) 88. §-ának (1) bekezdés szerint a lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személy az R. 123. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján akkor kötelezhető arra, hogy költözzék vissza a korábbi lakásába, ha erre időközben más személy lakásbérleti (albérleti) jogviszonyt nem létesített, vagy egyébként lakáshasználatot nem szerzett.
A kerületi bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem tisztázta az R. 123. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt előfeltételek fennállását, ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 767/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás