PK BH 1978/118.
PK BH 1978/118.
1978.03.01.
Szülők és gyermekük, illetőleg közeli hozzátartozók által közösen végzett építkezés esetén, ha közöttük az együttes szerzésre irányuló egyező akarat fennáll és a szükséges anyagi eszközöket közös rendelkezésre bocsátották, jogi lehetőség nyílhat a Ptk. 571. §-a szerinti polgári jogi társaság létrejöttének a megállapítására.
Az alperesek házastársak voltak, a felperes a II. r. alperes anyja. A felperes és akkor még életben levő férje 1966-ban az alpereseknek ajándékozta 123 □-öl alapterületű ingatlanát, amelynek a tulajdonjoga egyenlő arányban az alperesek nevére került. A szerződés értelmében az alperesek a telken épített lakóházban a felperesnek és házastársának lakást tartoztak biztosítani.
Az ajándékozás idején a telken vályogból készült egyszobás ház állott, amelyet az alperesek lebontottak és helyébe kétszobás családi házat építtettek. A ház alapozását a felperes és házastársa készítették el, a ház felépítését pedig T. M. kisiparos végezte. Az alperesek az OTP-től 65 800 Ft kölcsönt vettek fel és ebből vásárolták meg az építkezéshez szükséges anyagokat. Egyébként az építkezéshez felhasználták a korábbi ház bontásából származó, mintegy 12 924 Ft értékű anyagokat is. Az építkezési munkálatokban az I. r. alperes szülei és testvérei is részt vettek.
Az épület 1967-ben elkészült, és a házba az alperesek gyermekükkel, valamint a felperes a házastársával együtt beköltözött. A felperes férje 1969-ben meghalt.
Utóbb az alperesek között a viszony megromlott és a nevezettek házasságát a bíróság 1975-ben felbontotta.
A felperes ilyen előzmények után terjesztette elő keresetét, amelyben az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítását és az I. r. alperesnek az ingatlan eszmei 1/4 tulajdoni hányada értékének megfizetésére kötelezését kérte.
Az I. r. alperes a kereseti követelés jogalapját elismerte és 12 000 Ft megtérítését vállalta.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 18 842 Ft-ot és ennek kamatát, valamint 1000 Ft perköltséget. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes és az I. r. alperes között az ajándékozási szerződés nyilvánvalóan abban a feltevésben jött létre, hogy az alperesek házassága tartós lesz. Feltevésük azonban utóbb tévesnek bizonyult, mert a bíróság a felek házasságát felbontotta. A felperes tehát az ajándékozási szerződést a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 96. számú állásfoglalásában foglaltak szerint a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján megtámadhatta. Az eredményes megtámadás következtében az ajándékozási szerződés érvénytelen. Mivel az ajándékozási szerződés megkötése előtti helyzet, a telekre történt építkezés következtében és a korábbi épületből nyert építési anyag felhasználása folytán nem állítható helyre, az érvénytelenség következményeit a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján kellett rendezni. Az alperesek a felperes és volt házastársa ajándékozása révén 37 684 Ft vagyoni előnyhöz jutottak, ebből tehát az I. r. alperes az ajándékozott érték 50%-át, vagyis 18 842 Ft-ot tartozik a felperesnek megfizetni.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, az I. r. alperest terhelő marasztalási összeget 33 806 Ft-ra, a perköltséget pedig 1500 Ft-ra emelte fel. Álláspontja szerint a peres felek és a felperes időközben meghalt férje között családi ház építése céljából építőközösséget létesítő társasági szerződés jött létre, amelyben a felek abban is megállapodtak, hogy a felperes és volt házastársa az új házban lakáshasználati jogot kap. Az adott esetben tehát megvalósult a polgári jogi társaságnak megfelelő gazdasági együttműködés, ezért a felek közötti jogviszonyt a Ptk. 209. §-ának (2) bekezdése értelmében a leplezett szerződés alapján a Ptk. 571. §-a szerint kell rendezni. A polgári jogi társaságban történő együttes szerzés minden társasági tag részére dologi igényt is keletkeztet, ennél fogva a felperes a vagyonszaporulat egyenlő elosztása mellett az ingatlan 1/4 részének megfelelő 33 806 Ft-ot követelhet az I. r. alperestől.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. Szülők és gyermekük, illetőleg közeli hozzátartozók között az együttes szerzésre irányuló egyező akarat fennállása és a szükséges anyagi eszközök közös rendelkezésre bocsátása esetén, jogi lehetőség nyílhat a Ptk. 571. §-a szerinti polgári jogi társaság létrejöttének megállapítására.
A másodfokú bíróság ítéletében egyebek mellett azt állapította meg tényként, hogy a „régi lakóépület anyagából, a peres felek, valamint a felperes néhai házastársa által közösen vásárolt építési anyag, ugyanezek részéről biztosított pénzeszköz és személyes munka igénybevételével” épült fel a jelenleg kb. 140 000 Ft forgalmi értéket képviselő házasingatlan.
Az eddig rendelkezésre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy az építkezéshez szükséges 65 800 Ft építési kölcsönt az alperesek egyedül vették fel, s azt a felperes sem állította, hogy a kölcsönt közösen törlesztették. Így a másodfokú ítéletnek az a ténymegállapítása, hogy a peres felek és a felperes házastársa közösen vásárolták az építkezéshez szükséges anyagot, megalapozatlan.
Nem áll megfelelő peradat rendelkezésre a tekintetben sem, hogy a ház felépítéséhez szükséges összes kiadás mennyi volt, s az OTP-től felvett kölcsön összegén kívül milyen anyagi forrásból történt a többletköltségek fedezése. E körben jelentősége van annak is, hogy az építkezés idején rendelkeztek-e az érdekeltek megtakarított pénzzel, illetőleg az építési többletköltségek fedezését biztosító keresetnek és jövedelmük miként alakult. Az sincs felderítve, hogy az építkezés idején a felek közös háztartásban éltek, illetőleg közösen gazdálkodtak-e. Így a másodfokú bíróságnak az az ítéleti állásfoglalása, hogy a peres felek és a felperes néhai férje között a ház építésére vonatkozó megállapodás a polgári jogi társaságra vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint minősíthető, megalapozatlan.
Amennyiben az volna megállapítható, hogy a peres felek között a családi ház építése céljából építőközösség jött létre, a jogerős ítélet akkor is megalapozatlan. A közös tulajdonba került vagyonban való részesedés arányának, a szerzéshez való hozzájárulás és részesedés mértékének elbírálásánál ugyanis nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az építési költségeket ki viselte.
A vagyonszaporulatnak a másodfokú bíróság által alkalmazott egyenlő arányú megosztása nem megalapozott. A másodfokú bíróságnak tisztáznia kellett volna azt, hogy mibe került a családi ház felépítése és a ház felépítését milyen mértékben segítette elő külön-külön a felek pénzbeni és természetbeni hozzájárulása és milyen mértékben a közösség egyes tagjainak a munkája. A fenti körülmények tisztázása nélkül nem lehet a felperes és az I. r. alperes között a tulajdoni arányt megállapítani és azt eldönteni, hogy a felperes milyen térítésre tarthat igényt.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság – figyelemmel a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezésekre – a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte s a másodfokú bíróságot, a fenti körülmények tisztázása végett, új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 462/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás