PK BH 1978/124
PK BH 1978/124
1978.03.01.
Önmagában az a körülmény, hogy a követelésére már előzőleg hivatkozó fél a viszontkeresetét az első tárgyaláson előterjeszthette volna, még nem alapozza meg a viszontkeresetnek késedelem okából történő elutasítását [Pp. 147. § (1) bek.].
Az örökhagyó hagyatékát a közjegyző hagyatékátadó végzésével 2/8–2/8 hányadban az alperesnek, valamint a perben nem álló T. R.-né B. A.-nak és B. B.-nek, 1/8 – l/8 hányadban pedig a B. S. felperesnek és a perben nem álló B. F.-nek adta át.
Fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében a felperes 600 Ft-ot követelt az alperestől azon a címen, hogy az örökhagyó temetésére rendelkezésére bocsátott 13 000 Ft összeggel nem számolt el és a maradványból a felperest 600 Ft illeti. A kibocsátott fizetési meghagyást az alperes ellentmondással támadta meg. Elismerte, hogy a temetésre szánt pénzből 2400 Ft fennmaradt és ebből a felperest és B. F.-et együttesen 600 Ft illetné meg. Mivel azonban egyes örökösök – köztük a felperes – az örökhagyó lakásából különböző ingóságokat vittek el és egyéb károkat okoztak, emiatt az alperesnek is érvényesíthető követelése van velük szemben. Követelése pedig meghaladja a felperes követelését.
Az 1976. július 28-án megtartott tárgyaláson a járásbíróság a temetési költségek elszámolásának egyeztetésére utasította a feleket. Végzésével a per tárgyalását a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggesztette az ugyanezen járásbíróságon indult per jogerős befejezéséig. Ez utóbbi eljárásban ugyanis az egyéb örököstársak között folyt vita a hagyaték, illetve a temetési költségek elszámolása felől.
A felfüggesztés megszüntetése után kitűzött tárgyaláson az alperes elszámolást adott a temetési költségekről és a jegyzőkönyvbe mondott nyilatkozata szerint viszontkeresetet kívánt emelni a felperessel szemben, amiért az ingatlan fészereiből különböző ingóságokat elvittek és azokkal nem számoltak el. Követelését 5500 Ft-ban jelölte meg. A bíróságnak arra a figyelmeztetésére, hogy viszontkeresetet csak a perben fellépő felperessel szemben támaszthat, az alperes a viszontkeresetbe vett követelése összegét 2000 Ft-ban jelölte meg. Hozzátette, hogy „amennyiben a felperes nem perelte volna be őt, ő soha nem kívánta volna a felperessel szemben a faanyag miatti perlést”.
A felperes a keresetét 300 Ft-ra leszállította.
Az alperes ugyanezen a tárgyaláson személyes költségmentesség megadását kérte és csatolta a kérelemhez szükséges igazolást.
A járásbíróság az e tárgyaláson hozott végzésével az alperes viszontkeresetét érdemi tárgyalás nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint az alperes a viszontkereseti kérelmét pontatlanul terjesztette elő, és a kérelemből megállapítható, hogy a követelése nem kizárólag a jelen per felperesét, hanem a perben nem álló B. F. személyét is érinti. Álláspontja szerint ezért a viszontkereset elbírálásra nem alkalmas és a per befejezését egyébként jelentősen késlelteti, ezért a Pp. 147. §-ának (1) bekezdése alapján döntött. Ugyanezen a tárgyaláson hozott 2. sorszámú ítéletével a bíróság az alperes 300 Ft és ennek 1976. április 15-től járó 5%-os kamata, valamint 150 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
A tartalma szerint a viszontkereset elutasítását kimondó határozat ellen benyújtott fellebbezés folytán a megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Álláspontja szerint a viszontkereset előterjesztésével az alperes indokolatlanul késedelmeskedett, „hiszen ezt a korábbi tárgyaláson is előterjeszthette volna”.
A viszontkeresetet elutasító jogerős végzés és az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 147. §-ának (1) bekezdése szerint érdemi tárgyalás nélkül elutasítható a viszontkereset, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa.
Az alperes a viszontkeresetben érvényesített követelésére már a fizetési meghagyásra benyújtott ellentmondásában hivatkozott, és az ott előterjesztett védekezése valójában beszámítási kifogásnak minősült, amennyiben az alperes a felperes követelését a felperes által elvitt ingóságokkal és egyéb károkozással tekintette kiegyenlítettnek. A beszámítási kifogást pedig a bíróságnak akkor is el kellett volna bírálnia, ha az alperes viszontkeresetet nem terjesztett volna elő. Az alperes azonban a per tárgyalásának felfüggesztése után megtartott első érdemi tárgyaláson viszontkeresetét összegszerűen is megjelölve szabályszerűen előterjesztette, sőt az illetéklerovás alóli mentesítésére alapot adó költségmentességi jog megadását is kérelmezte.
A viszontkeresetben érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével összefüggő jogviszonyból: az örökhagyó hagyatékával kapcsolatos elszámolásból ered [Pp., 147. § (1) bek. első fordulat]. Tévedett tehát a járásbíróság, amidőn a viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasította, majd ugyanazon a tárgyaláson a felperes keresetét érdemben elbírálta, és jogszabálysértő a másodfokú bíróság jogerős végzése, amellyel az első fokú végzést helybenhagyta.
A Pp. 213. §-ának (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A viszontkereset érdemi tárgyalása esetén a járásbíróság kizárólag a felperes keresetének elbírálása tárgyában nem hozhatott volna ítéletet, legfeljebb – a törvényes feltételek fennállása esetén – részítéletet. Ezért a járásbíróságnak a viszontkeresetet elutasító végzéssel azonos sorszámú, fellebbezéssel nem támadott tehát jogerőre emelkedett ítélete ugyancsak jogszabályt sért.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott határozatokat a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 717/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás