PK BH 1978/127
PK BH 1978/127
1978.03.01.
A nyilvántartási adatok téves átvezetése az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során nem eredményezheti a tényleges tulajdoni állapot megváltoztatását. A sérelmes bejegyzés kiigazítása – az államigazgatási eljárás jogerős befejezése után – a bíróságtól kérhető [1972. évi 31. sz. tvr. 30. § (1) bek. c) pont és (2) bek.; Ptk. 117. § (1) bek.].
Az 1969. április 8-án kelt ajándékozási szerződéssel a II. és III. r. felperesek gyermeküknek, az I. r. felperesnek ajándékozták a beltelkes ingatlanokból a vázrajzilag megosztott 200 □-öl területű beépítetlen házhelyet. A IV. r. felperes lemondott a fenti ingatlanon is fennálló haszonélvezeti jogáról, és mint elidegenítési és terhelési tilalom jogosultja beleegyezését adta az adásvételi szerződés megkötéséhez.
Az I. r. felperes tulajdonjogát az ingatlanra bejegyezték, az ingatlant a felperes birtokba vette és azon házat épített, és ingatlanát azonban a természetben nem különítették el a II. és III. r. felperesek tulajdonában maradt ingatlanoktól.
Az új ingatlan-nyilvántartás elkészítésekor külön-külön helyrajzi szám alatt a II. és III. r. alperesek tulajdonaként 1542 m2, az I. r. felperes tulajdonaként 828 m2 területet tüntettek fel.
Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során készített tulajdonilap-tervezeteket a felperesek kifogásolás nélkül aláírták.
Az I. r. felperes az 1975. március 17-én kelt írásbeli adásvételi szerződéssel eladta az alpereseknek a tulajdonában levő ingatlant. A szerződésben az új tulajdoni lap adatait tüntették fel, és ennek megfelelően 828 m2 terület szerepel az adásvétel tárgyaként. Az adásvételi szerződés és a járási földhivatal határozata alapján az I. r. felperes ingatlanára a tulajdonjogot az alperesek javára jegyezték be. Az alperesek 200 □-ölnek (719 m2) megfelelő területet vettek birtokba, a további 30 □-öl (109 m2) birtokbaadását azonban a II. és III. r. felperesek megtagadták azzal az indoklással, hogy ők csak 200 □-öl területű ingatlant ajándékoztak az I. r. felperesnek.
Az alperesek kérelmére végzett felmérés során a járási földhivatal megállapította, hogy a nyilvántartott 828 m2 területtel szemben, amely 230 □-ölnek felel meg, az alperesek 719 m2 nagyságú területet használnak, amely 200 □-öllel azonos.
Az alperesek keresetlevelükben az I–III. r. felpereseket a különbözeti 109 m2, azaz 30 □-öl birtokba adására kérték kötelezni.
A felperesek az ugyanazon a napon benyújtott keresetlevelükben kérték megállapítani, hogy a felek között létrejött adásvételi szerződés a 200 □-öl átruházást meghaladó részében semmis, a 200 □-ölet meghaladó területrész nem volt az I. r. felperes tulajdona, így azt nem volt jogosult eladni. Egyben kérték elrendelni a bejegyzés kiigazítását úgy, hogy 719 m2 nagyságú terület van az alperesek tulajdonában, az ő tulajdonukban pedig 1542+109 m2.
A járásbíróság az alperesek által indított per tárgyalását e per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy az ingatlan-nyilvántartásban bízva jóhiszeműen szereztek tulajdonjogot a teljes 828 m2 területre kiterjedően.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesek az ingatlan-nyilvántartás szerkesztésére vonatkozó szabályok szerint nem támadták az új tulajdoni lapon szereplő adatokat, ezért a járási földhivatal intézkedése során hatósági határozat alapján szerezte meg az I. r. felperes a vitás 30 □-öl terület tulajdonjogát is, így részéről ennek az elidegenítése is érvényesen történt.
A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesek tévedésre alapított keresete azért alaptalan, mert a szerződési nyilatkozat eredményes megtámadásának nincsenek meg a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésében megállapított feltételei. Megjegyezte azonban, hogy ha a II. és a III. r. felperesek a perbeli ingatlannal szomszédos ingatlanának területe 30 □-öllel kisebb, mint amennyi az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése előtt volt, megnyílik a joguk arra, hogy az alperesek és az I. r. felperes ellen a hiányzó területtel kapcsolatban peres eljárást kezdeményezhessenek.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése szerint átruházással – ha a törvény kivételt nem tesz – csak a dolog tulajdonosától lehet tulajdonjogot szerezni.
Az 1972. évi 31. sz. tvr. alapján elkészített új ingatlan-nyilvántartás a tényleges tulajdoni viszonyok feltüntetését célozta. A nyilvántartási adatok téves átvezetése nem eredményezhette a tényleges tulajdoni helyzet módosítását. Az I. r. felperes így „hatósági határozat” alapján nem szerezte meg a II. és III. r. felperesektől a perbeli 30 □-öl többletterület tulajdonjogát még azon az alapon sem, hogy a tulajdoni lapokat a II–IV. r. felperesek is aláírták. Az I. r. felperes tehát a 30 □-öl többlet területtel nem rendelkezhetett és a tulajdonjogát sem ruházhatta át az alperesekre. Az I. r. felperes csak az ajándékozási szerződés alapján tulajdonába került 200 □-öl terület tulajdonosa volt, az alperesek így csak ennek a területnek a tulajdonjogát szerezték meg annak ellenére, hogy az ingatlan-nyilvántartás tévesen 828 m2-ben, azaz 230 □-ölben tüntette fel az I. r. felperes tulajdonjogát, és a szerződő felek az adásvételi szerződésben is ezt az adatot tűntették fel.
Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során elkövetett hiba tehát nem szolgálhatott alapul a perbeni 30 □-öl tulajdonjogának az I. r. felperes részéről történő megszerzésére.
Miután a felpereseknek az ingatlan-nyilvántartás kiigazítása iránti kérelmét a földhivatal elutasította, a felpereseknek a Tvr. 30. §-ának (2) bekezdése alapján megnyílott a joguk arra, hogy a Tvr. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a bejegyzés kiigazítását keresettel kérhessék a bíróságtól.
A felperesek ilyen irányú kereseti kérelmet is előterjesztettek ezért téves a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a II. és III. r. felpereseknek a 30 □-öllel kapcsolatos igényük érvényesítése végett külön pert kell indítaniuk.
A félpereseknek a Tvr. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontjára alapított kereseti kérelmét tehát érdemben kell elbírálni. Ehhez azonban szükség van az összes telekkönyvi érdekeltek perbenállására, illetőleg meghallgatására is. Az érdekeltek személyének megállapítása végett be kell szerezni az időközben megszüntetett telekkönyvi betétnek a törölt tételeit is tartalmazó másolatát. A periratokból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság ezt el is rendelte, megkeresésének azonban a földhivatal e tekintetben nem tett eleget, a bíróság pedig az újabb megkeresést indokolatlanul mellőzte.
Ezután kell döntenie a bíróságnak a felperesek kiigazítás iránti kereseti kérelme és ezzel együtt az összes perbevitt igény tekintetében. (Legf. Bír. P. törv. V. 21 605/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás