GK BH 1978/129
GK BH 1978/129
1978.03.01.
A tervezőnek a részfeladatok meghatározása során a megrendelő által közölt műszaki adatok egyértelművé tételéről gondoskodnia kell és a tervezésnél azt is tisztázni köteles, hogy a megrendelő az átalakítani kért létesítményt egy vagy több műszakban, illetőleg folyamatosan kívánja-e üzemeltetni [10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. r.-tel kiadott tervezési szerződési alapfeltételek 10. § (1) bek.; 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 21. § (1) bek.; GKT 76/1973.; GKT 90/1973. sz.]
A felperes sütőüzemének átalakításához a II. r. alperes készítette a tervdokumentációt. Ennek alapján az építési-szerelési munkát teljes egészében, a technológiai szerelési munkából pedig a·kazántelepi és az innen elágazó technológiai célú gőzvezetéki munkákat az I. r. alperes kivitelezte.
A munkák átadás-átvétele 1975 szeptemberében történt.
Az üzemelés során kifogás merült fel a kazán automatikájával, valamint a metlachiburkolattal kapcsolatban. Emiatt a felperes a hibák kijavítására és minőségi kötbér megfizetésére irányuló keresetet terjesztett elő, amelyben az esetleg fel nem ismerhető tervezési hiba miatt a II. r. alperes kártérítési kötelezettségének a megállapítását is kérte.
Az elsőfokú bíróság a megjelölt hibák okainak megállapítása végett szakértőt rendelt ki, helyszíni szemlét tartott, a mérések elvégzése céljából elrendelte a létesítmény próbaüzemeltetését. A bizonyítás eredményeként megállapította, hogy tervezési hiba következtében a termelhető kondenzvíz mennyisége nem elégséges, továbbá hogy a padlóburkolat feltöredezése részben kivitelezési hiba, másrészt pedig annak a következménye, hogy a tervező a tervdokumentáció elkészítésénél nem vette figyelembe a felperes által alkalmazott gyártástechnológiát. Emiatt az elsőfokú bíróság a II. r. alperest részbeni kártérítési felelősségének a megállapításával kötelezte a tervdokumentáció kijavítására, ennek keretében a kazántelepi vízlágyító berendezés, valamint a padlóburkolat terveinek megfelelő kijavítására, továbbá a padlóburkolat kijavítási költségeinek 75%-os mértékben való megfizetésére és a kazántelepi vízlágyító berendezés kijavítási költségeinek viselésére.
Az első fokú részítélet indokolása rámutatott arra, hogy a szakvélemény és a helyszíni szemle adatait figyelembe véve a terv szerinti óránként 1 m3 lágyított vizet előállító vízlágyító berendezés termelése nem elégséges, ugyanis a tényleges szükséglet óránként 1,5 m3 lágyított víz. A tervdokumentáció napi két műszak üzemidőt vett figyelembe, ezzel szemben a felperes folyamatosan három műszakban üzemel. Ez a tény azzal jár, hogy a termelhető kondenzvíz csak napi két műszak esetén és csak két sütőkemence üzemeltetése mellett elegendő, folyamatos üzemelés, illetve a négy kemence üzemelése esetén a vízmennyiség elégtelen.
A padlóburkolat hibájával kapcsolatban a részítélet indokolása kifejtette, hogy a tervezésnél a felperes adott termelési viszonyait kellett figyelembe venni, tehát azt, hogy a felperes 500–600 kg súlyú vaskerekes targoncákat használ az üzemen belüli szállításra. Bár a szakvélemény szerint a padlóburkolat feltöredezése legnagyobbrészt kivitelezési hibák miatt történt, a terv szerinti kijavítás esetében az ismertetett üzemi eljárás mellett a burkolat ismételten fel fog töredezni. A kivitelezési hiba mellett tehát tervezési mulasztás is történt, mert a II. r. alperes a metlachilap tervezésekor figyelmen kívül hagyta a felperes technológiáját. Ezért a felhasznált metlachi-lapok értéke erejéig a II. r. alperes kártérítési felelőssége fennáll.
A részítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson a bizonyítási eljárást kiegészítette. Ennek során megállapítható volt, hogy a felperes a tervezési megbízás megadásakor „16 óra/tonna” jelzőszámot közölt a II. r. alperessel. Ennek a jelzőszámnak a magyarázataként a felperes előadta, hogy ezen azt értette, hogy a rekonstrukcióval érintett üzem 16 óra alatt 48 tonna sütőipari termék előállítására legyen alkalmas. A felperes álláspontja szerint ennek a jelzőszámnak a közlése nem jelentette azt, hogy az üzemet csak 16 órán át kívánja üzemeltetni, illetve hogy lemondott arról, hogy adott esetben folyamatosan termeljen. Ezzel kapcsolatban a szakértő is úgy nyilatkozott, hogy kellő tervezői gondosság kifejtése esetén a II. r. alperesnek a tervezés megkezdése előtt tisztáznia kellett volna, hogy a felperes az üzemet hány műszakon keresztül kívánja használni, a 16/48 jelzőszám ui. főként teljesítményt jelent, és abból nem következik az, hogy a megrendelő csak 16 órán át kívánja az üzemet működtetni. A szakértő szerint abban az esetben, ha az üzemet három műszakra tervezték volna, illetve annak következtében, hogy azt ilyenre kell áttervezni, a megrendelőnél értéknövekedés jelentkezik, melynek összegét jelenleg nem lehet meghatározni.
A Legfelsőbb Bíróság azt a kérdést is vizsgálta, hogy az egyébként nem vitás kivitelezői hiba mellett fennáll-e a II. r. alperes tervező szavatossági és kártérítési felelőssége a tervezett és lefektetett metlachiburkolat meghibásodása miatt. A II. r. alperes szerint ugyanis a hibát kizárólag kivitelezési hiba okozta, mert az I. r. alperes a burkolatot a tervezett cementhabarcs helyett homokágyazásba fektette. A II. r. alperes az első fokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyaláson ugyan ellentétes kijelentéseket tett abban a vonatkozásban, hogy a metlachilap tervezésénél figyelembe vette-e azt, hogy az üzemen belüli szállításra 500–600 kg súlyú vaskerekű targoncákat alkalmaznak, a fellebbezési tárgyaláson már azt adta elő, hogy ezt a tényt a tervezésnél figyelembe vette. Szerinte a tervezett burkolatnak – megfelelő kivitelezés esetén – el kell bírnia ezt a terhelést.
A Legfelsőbb Bíróság a metlachi-burkolólapoknak az adott helyen és körülmények között való alkalmassága kérdésében újból meghallgatta a szakértőt, aki úgy nyilatkozott, hogy vaskerekű targoncák alkalmazása esetén indokoltabb lett volna kevésbé rideg, rugalmasabb burkolóanyag – pl. aszfalt – tervezése, tehát hogy ilyen körülmények mellett az alkalmazott metlachi-lap nem megfelelő, mert a burkolat kopása és kagylós feltöredezése egyaránt bekövetkezhet. A szakértő előadta: nincs tudomása arról, hogy a KÖJÁL megtiltotta az aszfaltburkolat alkalmazását.
A II. r. alperes fellebbezése túlnyomó részében alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során a tényállást megfelelően tisztázta, a beszerzett bizonyítékokat megfelelően értékelte és a részítéletében megalapozott döntést hozott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet mindössze abban a kérdésben találta szükségesnek kiegészíteni, hogy az adott esetben – a fellebbezési tárgyaláson kiegészített szakértői vélemény szerint – az egyébként helyesen elrendelt kijavítási tevékenység eredményeként a felperes javára a vízlágyító berendezés kapacitásának bővítése következtében bizonyos értéknövelő költségek felmerülésével kell számolni. Ezeknek a költségeknek a viselésére nem a tervező, hanem a megrendelő köteles.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú részítélet indokolását kizárólag a fellebbezési tárgyaláson felmerült adatokra tekintettel egészíti ki az alábbiakkal.
Alaptalan a II. r. alperesnek az az előadása, hogy szerződésszerűen járt el akkor, amikor az üzemet 16 órás, vagyis két műszakos üzemelés figyelembevételével, az ennek megfelelő mennyiségű vízlágyítás alkalmazásával, továbbá akként tervezte, hogy a regenerálást üzemidőn kívül kell megoldani. A tervezői tevékenység szerződésszerűségével kapcsolatban a 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. együttes rendelet mellékleteként kiadott tervezési szerződési alapfeltételek 10. §-ának (1) bekezdése szerint a tervező úgy köteles a tevékenységét elvégezni, hogy az annak alapján szolgáltatott terv megfeleljen a vonatkozó szabályok, hatósági előírások és engedélyek követelményeinek, a szakmai követelményeknek, és hogy műszakilag korszerű, gazdaságos és kivitelezhető legyen. Az említett rendelkezés, valamint a GKT 90/1973. sz. állásfoglalás értelmében a tervezőnek a tervezésnél számításba jöhető valamennyi körülményt tisztáznia kell és az adatok rendelkezésre bocsátása érdekében a szükséges intézkedéseket meg kell tennie. Az adott esetben tehát a II. r. alperest nem mentesíti a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól az, hogy a felperesnek a közléséből – amely szerint 16/48 tonna kapacitású üzem tervezését kívánja – arra a következtetésre jutott: olyan berendezést, üzemet kell terveznie, amelyet a megrendelő nem folyamatosan, hanem csak két műszakon keresztül kíván működtetni. Amint arra a szakértő is rámutatott, a felperes által közölt ún. jelzőszám elsősorban az üzem kapacitásának, teljesítésének megjelölését tartalmazza, és abból nem következik az is, hogy csak két műszakban fog működni.
A tervezői kezdeményezési kötelezettség alapján tehát elvárható lett volna, hogy a tervező tisztázza azt a lényeges kérdést: az üzem hány műszakban fog működni és van-e olyan – egyébként reális – megrendelői igény, hogy az üzem esetenként folyamatosan működjék. A köteles gondosság ezt azért is megkívánta volna, mert későbbi termelésnövekedés követelményével is számolni kell, vagy legalábbis e vonatkozásban a megrendelő szándékát meg kellett volna tudakolnia.
A sütőipari termékeket gyártó üzem rekonstrukciójánál különösebb szakértelem nélkül is felmerül az a követelmény, hogy az üzem alkalmas legyen a folyamatos működésére, hiszen nyilvánvaló, hogy több napos ünnepek vagy a sütőipari termékek iránti kereslet megnövekedése esetén a szokásos kapacitás nem elegendő, tehát népgazdasági érdekből is indokolt az üzem folyamatos működése, illetve több kazán együttes használata. A II. r. alperes azonban olyan üzemet tervezett, amelyet biztonságosan nem lehet folyamatos üzemeltetésre használni, a négy kazánt egyszerre nem lehet üzembe helyezni, sőt 16 órás üzem teljes igénybevétele mellett sem garantált a minden vonatkozásban kielégítő működés. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy emiatt a II. r. alperes szolgáltatása hibás, azt tehát szavatossági kötelezettsége alapján köteles kijavítani. Mivel a felek jogviszonyára irányadó 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 21. §-ának (1) bekezdése értelmében a vállalkozási szerződés megszegése esetén a vállalkozó a hibás teljesítés miatt felmerülő kárt is köteles megtéríteni, az első fokú ítélet abban a részében is helytálló, hogy a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben felmerült javítási költségeket a tervező köteles viselni. Tekintettel azonban arra, hogy a fellebbezési tárgyaláson a szakértő úgy nyilatkozott, hogy az üzem három műszakosra való megtervezése, illetve áttervezése esetén a felperesnél értéknövelő költségek felmerülése várható, a szavatossági felelősség pedig a vállalt szolgáltatás értékbeli határáig terjed, annyiban alapos a II. r. alperes fellebbezése, hogy a GKT 76/1973. sz. állásfoglalás értelmében ezeket az értéknövelő költségeket nem a tervező, hanem a megrendelő köteles viselni. Ezek a költségek azonban jelenleg még fel sem merültek, összegszerűségük nem ismeretes, azok megtérítése iránt a II. r. alperes keresetet sem terjesztett elő, ezért az értéknövelő költségekről nem lehetett határozni. Ezeket a költségeket az említett állásfoglalás alapján a II. r. alperes a felperessel szemben azok felmerülése után érvényesítheti.
Nem vezetett eredményre a II. r. alperes fellebbezésének az a része sem, hogy a metlachi padlóburkolat tervezése szakszerű volt, és hogy ezért a hibáért csak a kivitelező felelős. A fellebbezési tárgyaláson ismételten meghallgatott szakértő véleménye szerint az adott helyen és körülmények között – figyelembe véve azt, hogy az üzemen belüli szállítást a felperes 500–600 kg súlyú, vaskerekű targoncával végzi – a metlachi burkolólap betervezése nem volt megfelelő. Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a tervező szavatossági és részbeni kártérítési felelősségét és helyesen mutatott rá az ítélet indokolásában arra, hogy a II. r. alperes a tervezéskor nem vette megfelelően figyelembe a felperes meglevő üzemi technológiáját. Ezt a megállapítást támasztja alá a II. r. alperesnek az az előadása is, hogy a burkolat akkor megfelelő, ha azt az I. r. alperes terv szerint fekteti, továbbá „ha a felperes nem vaskerekű, hanem gumikerekű targoncát alkalmaz”. A II. r. alperes azt is előadta, hogy „amennyiben a felperes továbbra is vaskerekű targoncákat alkalmaz, úgy várható, hogy a kifogástalan minőségben megépülő burkolat újra feltöredezik” és még a fellebbezési eljárás során is azt javasolta, hogy a felperes a targoncák kerekeit a burkolat kopásának megakadályozása, illetve élettartamának megnövelése érdekében vonja be gumival. Ha a II. r. alperes a tervezéskor figyelembe vette volna a vaskerekű targoncák használatát és szem előtt tartotta volna azt is, hogy kopásálló, megfelelő élettartamú padlóburkolatot kell terveznie, akkor az ilyen későbbi átalakítás szükségessége fel sem merült volna. (Legf. Bír. Gf. V. 31 768/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás