BK BH 1978/146
BK BH 1978/146
1978.04.01.
I. Az emberölés kísérletének a testi sértéstől elhatárolása szempontjából az elkövető tudattartalmára az értelmi és érzelmi oldalon jelentkező körülmények gondos vizsgálata alapján lehet megalapozott következtetést levonni [1961. évi V. törvény (Btk.) 16. §, 253. § (1) bek., 257. § (1) bek. II. tétele, 4. sz. irányelv].
II. Nem tudatos gondatlanság (luxuria), hanem eshetőleges szándék fennállását kell megállapítani, ha az elkövető érzelmileg nem tartja ugyan kívánatosnak az általa előre látott esemény bekövetkezését, ennek ellenére véghezviszi a cselekményét [1961. évi V. törvény (Btk.) 16. §, 1. §].
A megyei bíróság a terhelt bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, ezért börtönben végrehajtandó 2 évi szabadságvesztésre és a közügyek gyakorlásától 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt és a sértett közös munkavégzés során egy évvel korábban ismerkedtek meg. Gyakran előfordult, hogy tréfálkoztak egymással.
A terhelt a vádbeli napon a reggeli órákban 1 dl pálinkát fogyasztott, majd a reggeli után 2 üveg sört ivott és ugyancsak 2 üveg sört fogyasztott ebéd után is. A terhelt délután kiment az autóbusz-pályaudvarra, hogy lakására utazzék. Az autóbusz hátsó peronjára szállt fel a sértett is, akit a terhelt üdvözölt majd beszélgettek. A terhelt a jegyváltáshoz pénz után kutatott a zsebében és ekkor a kezébe került a 7,4 cm pengehosszúságú zsebkése, amelyet a műköszörűs aznap élesített ki. Ekkor egy hirtelen ötletként elővette a zsebkését azt kinyitotta és a kést az autóbusz fogantyújába kapaszkodó sértett hasához nyomta közepes erővel. A kés áthatolt a sértett ruházatán – az atlétatrikón, az ingpulóveren és a vékony bőrdzsekin – majd a has középvonalában a köldök felett a sértett hasába is behatolt és a csepleszt megsértette.
A sértett méltatlankodva közölte a terhelttel, hogy megszúrta, mire a terhelt azt mondta: „ne hülyéskedj!” A sértett ekkor megmutatta a szúrás vérző helyét és közölte, hogy rosszul érzi magát. A terhelt a sértettel együtt leszállt az autóbuszról, bement a forgalmi irodába, közölte az ott tartózkodó szolgálatot ellátó személlyel, hogy megszúrta a barátját és a mentők azonnali helyszínre hívását kérte.
A sértett 10 napig állt kórházi kezelés alatt, sérülésének tényleges gyógytartama 21 nap volt. A szúrás életveszélyes állapotot idézett elő, az idejében alkalmazott orvosi ellátás nélkül a sértett halála is bekövetkezhetett volna.
A terhelt s védője által bejelentett fellebbezés alapján Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A terhelt javára a cselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a terhelt cselekményét a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette Btk. 9. §-a szerinti kísérletének minősítették.
Álláspontjukat arra alapították, hogy a terhelt aznap kiélesített zsebkése az emberi élet kioltására különösen alkalmas volt, s ezzel vékonyabb öltözetű sértett felé a hastájon, közvetlenül szembenálló testhelyzetből és közepes erővel leadott szúrás során a terhelt tudata átfogta annak lehetőségét, hogy a szúrás következtében a sértett halála is bekövetkezhet, és ebbe a következménybe belenyugodva cselekedett.
A Legfelsőbb Bíróság a 4. számú irányelvében az emberölés kísérletének a testi sértéstől való elhatárolása kérdésében rámutatott arra, hogy elsődlegesen az vizsgálandó: az elkövető szándéka testi sérülés (betegség) okozására, avagy az élet kioltására irányult-e.
A befejezett testi sértésnek az emberölés kísérletétől történő elhatárolása az ítélkezési gyakorlatban nem jelent nehézséget olyan esetekben, amikor az elkövető egyenes szándékkal cselekszik. Más a helyzet az eshetőleges szándék fennállása esetén. Az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérlete esetében az elkövető szándékának – hasonlóan mint az egyenes szándék esetében is – az értelmi oldalon át kell fognia az elkövetés tárgyát, az eredmény lehetőségét, az okozati folyamat lényegét és – amennyiben ennek a törvényi tényállás megvalósítása szempontjából jelentősége van – az elkövetés helyét, idejét, módját, és eszközét.
Az eshetőleges szándék lényegében az érzelmi oldalon tér el az egyenes szándéktól: az eventuális szándékkal cselekvő nem kívánja az eredmény bekövetkezését, de belenyugszik annak beállásába, vagyis ez az előre látott következmények iránti közömbösségét fejezi ki.
Ebből a felismerésből fakadóan a Legfelsőbb Bíróság 4. sz. irányelve az elkövető konkrét tudattartalmának alapvető vizsgálatát kívánja meg az elhatárolás szempontjából. Az elkövető tudattartalmára pedig csupán az eljárás során feltárt tárgyi és alanyi körülmények egyenkénti alapos vizsgálata, egymással való egybevetése és értékelése alapján lehet megnyugtatóan következtetni.
Az eljárt bíróságok az ügyben észlelt tárgyi és alanyi körülmények elemző vizsgálatát elmulasztották és az elkövető konkrét tudattartalmának vizsgálata helyett megelégedtek annak megállapításával, hogy a használt eszköz feltétlenül alkalmas az emberi élet kioltására, a terhelt közepes erővel szúrt a vékony ruházatú sértett hasa irányába, az okozott sérülés pedig életveszélyes volt. Mindezekből arra következtetett, a terhelt tudata átfogta annak lehetőségét, hogy az elkövetési cselekmény a sértett halálához vezethet, s az ilyen eredmény tekintetében közömbös maradt.
Az eljárt bíróságok kizárólag az elkövetésnél jelentkező tárgyi körülményeket vizsgálták, de azokat sem kimerítően, s ez az egyoldalú szemlélet törvénysértő jogi minősítés megállapítását eredményezte.
A tárgyi oldalon jelentkező körülmények között a terhelt tudattartalmára vonható következtetés levonása szempontjából kiemelkedő az elkövetés módjának, nevezetesen a szúrás jellegének, erejének, és irányítottságának elemző vizsgálata.
A terhelt az aznap kiélesített, éles hegyű és 7,4 cm pengehosszúságú késével az orvos szakértői megállapítás szerint közepes erővel olyan szúrást adott le, hogy a sértett ruházatát is beleszámítva a sérülés mélysége mintegy 2 cm a sérülés hosszúsága pedig 5 mm volt.
A terhelt gyors, bökő mozdulattal szúrta meg a vele szemben álló sértettet, aki az autóbusz kapaszkodóját fogta és hasa kifeszített állapotban volt. Bár a szúrás a sértettnek olyan testrészét érte, amelynél a testüregbe hatolás lehetősége a legnagyobb, az igen sovány sértett testét ért szúrás csupán a csepleszen – vagyis a hashártyának a gyomor alján levő részén – ejtett sérülést, anélkül, hogy egyéb hasűri szervet sértett volna.
Mindez arra mutat, hogy a terhelt késével visszatartott szúrást végzett, amely egyenesen kizárja azt a következtetést, hogy tudatában felmerült volna: magatartása a sértett életének kioltását eredményezheti.
Nem hagyhatók figyelmen kívül az emberölésre irányuló eshetőleges szándék vizsgálata szempontjából a cselekmény elkövetésének egyéb körülményei: a sértett és a terhelt egymáshoz fűződő kapcsolata, továbbá az elkövetett cselekmény befejezése után a terhelt által tanúsított magatartás sem.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan a terhelt és a sértett nem voltak ugyan baráti kapcsolatban, de közöttük a munkavégzés során jó kapcsolat alakult ki. A közös munka során a sertett az általa vezetett tehergépkocsival tréfából gyakran ijesztgette a nehézgép-kezelői beosztásban dolgozó terheltet anélkül azonban, hogy ez a tréfálkozás a terheltből ellenérzést vagy a sértett személye iránt érzett harag, ellenséges érzület kialakulását eredményezte volna. A cselekmény elkövetését közvetlenül megelőzően a terhelt az autóbuszra felszállt sértettet barátságosan köszöntötte, kezet fogtak, beszélgettek, majd ezt követően amikor a terhelt a zsebében pénz után kutatott, a keze ügyébe akadt kiélesített zsebkést hirtelen ötlettel elővette, kinyitotta és azzal megszúrta a sértettet.
Az eljárás adataiból egyértelműen megállapítható az is, hogy a terhelt nem is akarta elhinni a sértettnek azt a közlését, hogy az sérülést szenvedett, miután azonban a sértett a véres ruházatát megmutatta, a terhelt azonnal leszállt az autóbuszról, a sértettet a forgalmi irodához kísérte, ahol feltárva cselekményét a mentők értesítését kérte. Az eljárás során mindvégig tanújelét adta a történtek miatt érzett mély megbánásának.
Végül az alanyi körülmények is határozottan az emberölésre irányuló eshetőleges szándék hiányára utalnak. A cselekmény indító oka a tréfálkozás a viccelődés volt, amely a terhelt és a sértett egymás közötti viszonylatában szokásos, kölcsönösen eltűrt és megszokott volt.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a terhelt szándéka az adott esetben nem a sértett életének kioltására, hanem csupán testi sérülés okozására irányult, a törvényességi óvással megtámadott határozatoknak a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó rendelkezései tehát törvénysértőek, ezért a felhívott törvényhely (3) bekezdése alapján az említett rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és a terhelt cselekményét – a tényleges gyógytartamra tekintettel – a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. tételében meghatározott súlyos testi sértés bűntettének minősítette.
2. A terhelt védőjének álláspontja szerint a megvalósított cselekmény a Btk. 257. §-a (5) bekezdésének I. tételében meghatározott gondatlanul elkövetett súlyos testi sértésnek minősül, mivel a terheltnek nem állt szándékában a testi sérülés okozása, tudatában fel sem merült, hogy a késével megszúrja a sértettet, illetőleg ha ez esetleg felmerült, e következménybe nem nyugodott bele, hanem bízott az említett következmény elmaradásában. Ekként nem eshetőleges szándékkal cselekedett, hanem bűnösségének csupán a gondatlan alakzata kerülhet szoba.
Az Elnökségi Tanács a védő álláspontjával nem értett egyet.
A védelem által hivatkozott gondatlanság enyhébb alakzata, a könnyelműség (negligencia) fennállása az adott esetben kizártnak tekinthető, mivel a beszámítási képességgel rendelkező terhelt tudatosan hozott létre olyan veszélyes helyzetet, amelynél éplélektanilag kizárható, hogy a sértett hasához tartott kés szúrása időpontjában azért nem látta előre ennek a magatartásnak a sértett testi épségére kiható hátrányos következményeit, mert e tekintetben a kellő figyelmet, körültekintést elmulasztotta.
Így az adott esetben az Elnökségi Tanács csupán a tudatos gondatlanság (luxuria) tüzetesebb vizsgálatát látta szükségesnek.
A terhelt elkövetési cselekménye – a sértett hasához nyomott késsel való szúrás – szándékos magatartás volt, ez azonban egymagában nem zárja ki a cselekménynek gondatlan bűncselekményként történő értékelhetőségét. Ha ugyanis a testi sértésre irányuló véghezviteli cselekmény szándékos, a nem halálos következményhez vezető eredmény tekintetében azonban az elkövetőt csupán gondatlanság terheli: a Btk. 257. §-ának (5) bekezdése szerinti bűncselekmény megállapításának van helye.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt ezen a napon éleztette meg a műköszörűsnél a 7,4 cm pengehosszúságú zsebkését, amelyet úgy szorított a sértett hasához, hogy közepes erővel, tréfából meg is szúrta vele. Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint a terheltnek nem csupán az elkövetési cselekménye volt szándékos, hanem a bekövetkezett eredmény tekintetében is az eshetőleges szándékra kell következtetni, így a cselekmény helyesen súlyos testi sértés bűntetteként minősül.
A bűnösség egymástól lényegesen eltérő e két fajtájának az elhatárolása csak az értelmi (tudati) és az érzelmi (emocionális) oldal együttes vizsgálata alapján vezet eredményre. Téves az a felfogás, hogy az eshetőleges szándék és a tudatos gondatlanság esetében – csakúgy mint az egyenes szándéknál is – az értelmi oldal, nevezetesen a lehetséges következmények előrelátása, teljesen azonos volna.
Eshetőleges szándék esetében az értelmi oldalon az elkövető az eredmény bekövetkezésének a lehetőségét előre látja, s ez az előrelátás mindenkor konkrét jellegű, ezzel szemben a luxuriánál az eredmény bekövetkezése lehetőségének az előrelátása absztrakt jellegű. A tudatos gondatlanságot tehát az jellemzi, hogy az elkövető látja: magatartásának eredményeként általában hasonló következmények szoktak beállni, de úgy találja, hogy az adott körülmények között ez a hátrányos következmény mégsem áll elő, mivel azt ő – vagy egyéb rajta kívülálló körülmény – elhárítja. Az értelmi oldalon tehát a luxuriánál az eredmény bekövetkezésének a téves megítélése a jellemző, az elkövetőt az objektív tények helytelen értékelése, illetőleg a felismerhető konkrét veszély fel nem ismerése miatt terheli a felelősség.
Szembetűnőbb az eshetőleges szándék és a tudatos gondatlanság közötti különbség az érzelmi oldal vizsgálata során.
Az eshetőleges szándékra az előre látott következményekbe való belenyugvás, vagyis az eredmény bekövetkezése iránti közömbösség a jellemző. Az elkövető a cselekmény e káros következményeit nem kívánja ugyan, de értelmileg azt mégsem utasítja el. Az a körülmény, hogy az elkövető önmagában az eredmény bekövetkezését érzelmileg (emocionálisan) annak megállapítása mellett elveti, hogy szamara mégiscsak előnyösebb lenne, ha a hátrányos eredmény nem következne be, nem zárja ki az eshetőleges szándék megállapítását. Eventuális szándék állapítható meg ezért olyan esetben is, ha az elkövető tisztán látja, hogy számára a hátrányos eredmény nem kívánatos, ennek ellenére véghezviszi a cselekményét.
A tudatos gondatlanságnál viszont az elkövető sem nem kívánja, sem nem nyugszik bele a következmények beállásába. Látja, hogy az általa tanúsított magatartás általában milyen következményekkel jár, de nem veszi komolyan ennek bekövetkezését, avagy komolyan veszi ugyan és azt el is akarja kerülni, de alaptalanul bizakodik olyan körülményekben, amelyek kizárják az eredmény létrejöttét. Amennyiben tehát a tudatos gondatlansággal cselekvő elkövető pontosan tudná, hogy magatartása milyen súlyos következményekhez vezet, nem vinné véghez a magatartást.
Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint mind az értelmi, mind az érzelmi oldal vizsgálata olyan következtetés levonására nyújt alapot, hogy a terhelt világosan felismerte magatartásának a sértett testi épségére hátrányos következményeit, s bár tréfából cselekedett, tehát nem kívánta a súlyos testi sérülés bekövetkezését, az említett következmények beállásába belenyugodott, az ilyen eredmény tekintetében közömbös maradt.
A terhelt kését aznap élesítette meg, így ismerte annak kiemelkedő veszélyességét, az éles és hegyes késével a sértett hasa irányába szúró mozdulatot tett, mely cselekmény a szándékos testi sértési cselekmény tényállásszerű véghezviteli magatartása. Ennek a cselekménynek egyenes okozati következménye volt, hogy a kés átjárta a sértett viszonylag vékonyabb ruházatát, megnyitotta a hasüreget és a csepleszt is megsértve életveszélyes sérülést okozott.
Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy a terhelt a cselekmény elkövetése idején önhibájából eredően szeszes italtól befolyásolt állapotban volt. A Btk. 22. §-ának, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság XXVIII. számú Büntető Elvi Döntésében foglaltakra tekintettel ezt a körülményt sem lehetett figyelmen kívül hagyni az elkövetés szándékos vagy gondatlan jellegének megítélése szempontjából.
3. A cselekmény megváltozott minősítése és ezzel összefüggésben a bűnösségi körülmények módosulása folytán az eljárt bíróságok határozatainak a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezései is törvénysértőkké váltak, ezért a törvényességi óvással megtámadott határozatok említett rendelkezéseit az Elnökségi Tanács a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Az eljárt bíróságok helyesen értékelték súlyosító körülményként az ilyen jellegű cselekmények gyakoriságát, elszaporodottságát. Az Elnökségi Tanács súlyosító körülményként vette figyelembe a különösen veszélyes eszköz alkalmazását, valamint azt, hogy a terhelt munkatársának életveszélyes sérülést okozott.
Helyesen vették figyelembe az eljárt bíróságok az enyhítő körülmények körében a terhelt büntetlen előéletét, eddigi kifogástalan életvitelét s ennek körében az átlagot meghaladóan végzett jó munkáját, beismerését, végül hogy eshetőleges szándékkal valósította meg a cselekményt.
Az Elnökségi Tanács ezenfelül nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a terheltnek a cselekmény elkövetése után tanúsított megbánásra utaló magatartását, amellyel a cselekményből származó súlyosabb eredmény elhárítására törekedett.
Mindezekre figyelemmel a cselekmény tárgyi súlyát és a terhelt bűnösségének fokát is értékelve az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy a törvénnyel eddig összeütközésbe nem került terhelttel szemben viszonylag rövidebb tartamú szabadságvesztésnek is megfelelő visszatartó ereje van a jövőbeni magatartására vonatkozóan. Ezért a terheltet 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A büntetés-végrehajtási fokozat megállapítása a Btk. 38/C. §-ának a) pontján alapszik.
Az Elnökségi Tanács szerint az eddig kifogástalan életvitelű terhelt a jelen cselekménye folytán nem vált érdemtelenné a becsületes állampolgárokat megillető közügyekben való részvételre, ezért e mellékbüntetés kiszabását mellőzte. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 1698/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás