PK BH 1978/160
PK BH 1978/160
1978.04.01.
Az egyesület csak olyan kötelezettségért felel, amelyet az egyesület nevében képviseletre jogosult személy vállalt [Ptk. 72. § (3) bek., 76. §]*
A K.-i Sportegyesület labdarúgó szakosztályának vezetősége 1973. év elején elhatározta a szakosztály tevékenységének a fellendítését. Megfelelő pénzügyi keret azonban nem állott rendelkezésre. A felperes mint a szakosztály egyik vezetőségi tagja felajánlotta, hogy a szakosztály céljaira, átmeneti időre kölcsönt nyújt. Ezenkívül bíztak abban, hogy a mérkőzések bevétele is fedezetet nyújt a kölcsön visszafizetésére.
A felperes által biztosított 30 000 Ft kölcsön átvételéről 1973. február 5-én elismervény készült, s azt a labdarúgó szakosztály vezetőségi tagjai közül többen aláírták. A visszafizetési határidőt 1973. június 30-ában jelölték meg.
A felperes valójában nem egy összegben adta át a 30 000 Ft-ot a szakosztálynak, hanem amikor a szakosztály részére kiadások váltak szükségessé, a felperes a szakosztály gazdasági felelőse részére adott át meghatározott összegeket, aki a számlák megjelölése mellett tartotta nyilván azt, hogy a felperes a szakosztály részére milyen összegű kiadásokat fedezett.
A gazdasági felelős ellen 1973. évben büntetőeljárás indult, a nevezettet letartóztatták, és így a felperes által kölcsönadott 30 000 Ft elszámolására nem került sor.
A felperes 1975. december 18-án fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben 30 000 Ft, valamint ennek 1973. július 1. napjától járó kamata erejéig.
Az alperes ellentmondásában arra hivatkozott, hogy az egyesület vezetősége nem bízott meg senkit a kölcsön felvételével, és nincs igazolva az egyesület pénztárába történt befizetés.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Azt állapította meg, hogy a kölcsönszerződés nem a peres felek között jött létre, a kölcsönt ugyanis a felperes a labdarúgó szakosztálynak adta, és az vállalt kötelezettséget a visszafizetésre. Az alperes mint egyesület a labdarúgó szakosztály tartozásaiért nem felelős, mert nem adott meghatalmazást a szakosztálynak a kölcsön felvételére.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és az alperest 30 000 Ft, ennek 1973. július 1. napjától járó évi 5%-os kamata és 1800 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a sportegyesületek szakosztályai nem önálló jogi személyek, a Ptk. 75. §-a értelmében csak az egyesület tekinthető annak. Így a szakosztályok tartozásaiért nem a szakosztályok felelősek, hanem az egyesület.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 72. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint az egyesület alapszabályában rendelkezni kell – egyebek mellett – az egyesület ügyintéző és képviselő szerveiről, valamint a tagok jogairól és kötelezettségeiről.
A perben eljárt bíróságok elmulasztották az egyesület alapszabályának a beszerzését, és így nem nyert tisztázást az a körülmény, hogy az alapszabály miként rendelkezik az egyesület képviseletéről, és hogy kik jogosultak az egyesület nevében kötelezettségeket vállalni.
Elsősorban tehát az alapszabály beszerzése útján abban a vonatkozásban kell tisztázni a tényállást, hogy a perben 1973. február 5-én kelt elismervényt aláíró személyek – az egyesület alapszabályának rendelkezéseit figyelembe véve – jogosultak voltak-e kötelezettségvállalásra. Ezután lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az egyesület nevében vállalták és vállalhatták-e a kölcsön visszafizetését, vagy csupán saját nevükben áll fenn helytállási kötelezettségük.
Az 1973. február 5-i elismervény szerint a felperes a labdarúgó szakosztály részére adott kölcsön 30 000 Ft-ot, 1973. június 30-i visszafizetési határidővel. Az elismervényt aláíró személyek – a per adatai szerint – a labdarúgó szakosztály vezetőségi tagjai voltak. K. K. az egyesület akkori elnöke és Gy. L. vezetőségi tag is tudtak a kölcsön felvételéről, annál is inkább, mert a labdarúgó szakosztály működött, azzal kapcsolatosan kiadások merültek fel, amelyet a szakosztály fedezett, holott az egyesület elnöksége erre pénzt nem biztosított.
Nem nyert tisztázást a perben az sem, hogy a felperes mikor és milyen összeget bocsátott a labdarúgó szakosztály rendelkezésére, és ezeket az összegeket milyen célra használták fel.
Fel kell hívni az alperest is az 1973. évi pénztárkönyv és raktárkönyv becsatolására. A felperes ugyanis arra hivatkozott, hogy ezekből is kitűnik egyrészt az a körülmény, hogy milyen vásárlások történtek 1973. év folyamán, másrészt az, hogy a labdarúgó szakosztálynak fedezete nem volt a kiadásokra, és így azok a felperes által rendelkezésre bocsátott pénzből kerültek kifizetésre.
Csak ezeknek a körülményeknek a felderítése után lehet megnyugtatóan dönteni abban a kérdésben, hogy olyan tartozásról van-e szó, amely az alperes egyesület „tartozásának” minősül, amelyért az egyesület a Ptk. 76. §-ában foglaltak szerint saját vagyonával felelős. Ha pedig az „egyezséget” aláíró személyek nem voltak jogosultak az egyesület nevében kötelezettségvállalásra, ebben az esetben az ő anyagi felelősségük kerülhet előtérbe.
A bizonyítási eljárás eredményéhez képest a személyesen eljáró felperest a Pp. 146. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a további jogérvényesítési lehetőségekről tájékoztatni kell.
A Legfelsőbb Bíróság – az előadottak alapján – mindkét fokon eljárt bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 425/1977. sz.)
*
Ezeket a rendelkezéseket a Ptk.-nak az 1977. évi IV. tv.-nyel megállapított új szövege 66. §-ának (2) bekezdése és a 70. § tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás