GK BH 1978/171
GK BH 1978/171
1978.04.01.
A szállítmányozóhoz intézett, fizetésre irányuló felszólítás a kártérítési igény elévülésének nem a szünetelését idézi elő, hanem azt megszakítja [Ptk. 327. § (1) bek., 504. § (4) bek., 514. § (1) bek., 520. § (1) és (2) bek.].
A felperes 1974. december 4-én 28 460 db üres sörösüveget és 2068 romlott sörrel teli üveget, valamint 1526 rekeszt adott át a II. r. alperesnek vasúti feladással külföldre való továbbítás céljából. A felperes 103 rekesz és 2068 palack árát nem kapta meg, ezért keresetet indított az alperes ellen, amelyben összesen 11 857 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes nem tudta igazolni, hogy a neki átadott és hiányzó palackokat és rekeszeket a külföldi címzett részére vasúton feladta. A bíróság a II. r. alperes elévülési kifogását nem fogadta el, mert a felperes 1975. szeptember 11-i felszólítása az elévülést megszakította, ehhez az időponthoz képest pedig egy éven belül, azaz 1976. április 21-én benyújtotta a keresetlevelét.
A fellebbezés nem alapos.
A II. r. alperes maga sem vitatta, hogy szállítmányozóként vette át a küldeményt a felperestől és adta fel vasúti fuvarozásra. Az ilyen tevékenység egyébként a felek szóhasználatától függetlenül is a Ptk. 514. §-ának (1) bekezdése, illetve 520. §-ának (1) bekezdése szerint szállítmányozásnak minősül.
A II. r. alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a Ptk. 520. §-ának (1) és (2) bekezdései értelmében a szállítmányozó a küldeményben bekövetkezett károkért fuvarozó módjára felel, nem fogadható el azonban az álláspontja a tekintetben, hogy a peren kívüli felszólítás az elévülés megszakítása helyett csupán az elévülés nyugvását vonja maga után.
A felelősség és az igényérvényesítés, valamint ez utóbbinak a módja nem azonos fogalmak. A fuvarozói felelősség speciális szabályok melletti helytállás az igényérvényesítés pedig e speciális szabályok alapján fennálló jogosulti követelés realizálása. Ezért a Ptk. 520. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglalt „fuvarozó módjára való felelősség” nem jelenti azt, hogy a szállítmányozások esetében az igényérvényesítés körében is a fuvarozásra vonatkozó rendelkezéseket kellene alkalmazni.
A II. r. alperes álláspontja azonban a fentiektől függetlenül sem alapos.
A Ptk. 504. §-ának (4) bekezdése szerint „ha a fuvarozási szerződésből eredő igényérvényesítés előzetes eljárás lefolytatásától függ, az eljárást megindító felszólítás az elévülést nem szakítja meg, de az eljárás időtartama az elévülési időbe nem számítható be.”
Nincs olyan jogszabály, amely a szállítmányozóval szemben fennálló igény érvényesítését előzetes eljárás lefolytatásától tenné függővé, úgy mint az egyes fuvarozási ágazatokra vonatkozó szabályzatok tartalmazzák. Ilyen rendelkezést a Ptk. sem tartalmaz a szállítmányozás, de még a fuvarozás körében sem, ez utóbbi vonatkozásban csak mint lehetőségre utal. Ha pedig az igény érvényesítése nem függ előzetes eljárástól, tehát a Ptk. 504. §-a (4) bekezdésének ez a feltétele nem valósul meg, akkor az elévülés speciális szabályainak alkalmazására sem kerülhet sor. A felszólítás tehát nem az elévülés szünetelését, hanem a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabály érvényesülését, azaz az elévülés megszakítását vonja maga után.
Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a felperes 1975. szeptember 11-én, az elévülés kezdő időpontjához viszonyítva egy éven belül megtörtént felszólítása az elévülést a II. r. alperessel szemben megszakította, így ez utóbbi időponthoz képest ugyancsak egy éven belül benyújtott kereset nem tekinthető elkésettnek.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 033/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás