MK BH 1978/173
MK BH 1978/173
1978.04.01.
A vállalat szakszervezeti szerve a vállalat valamennyi dolgozója vagy a dolgozók egyes csoportja érdekében történt fellépésével a szakszervezetnek nem a képviseleti, hanem a kifogásolási jogát gyakorolja. Az ezzel összefüggésben indult vita nem munkaügyi vita, annak elbírálására a munkaügyi vitákat eldöntő szerveknek nincs hatáskörük [1967. évi II. törvény (Mt.) 14. § (3) bek., 15. § (2) bek.; 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (Mt. V.) 8. §; Pp. 130. § (1) bek. b) pont, 157. § a) pont, 357. § (1) bek.; 9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 20. § (1) bek.].
A felperes ipari szakközépiskola dolgozói a munkahelyükön kapott üzemi étkeztetésért a 18/1976. (VII. 4.) PM–MüM számú együttes rendelet 5. számú mellékletének 11. pontjában meghatározott módon fizetnek térítést: az ebédre eső forintösszegben megállapított nyersanyagnorma 126%-át. Ez esetükben azt jelenti, hogy mivel az egy személy egy étkezésére eső nyersanyagnormát az illetékes szervek 8,80 forintban határozták meg, térítésül – az együttes rendelet 11. §-ának (3) bekezdésében említett 80 fillér munkáltatói hozzájárulás levonásával – 10,30 forintot fizetnek.
A felperesi intézmény szakszervezeti bizottságának titkára beadvánnyal fordult az illetékes munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben azt az álláspontját fejtette ki, hogy az intézmény dolgozói az együttes rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott intézeti étkeztetésre jogosultak. Ennélfogva a dolgozók az ebédért járó térítésként az említett rendelet 3. számú mellékletének 33. a) pontjában foglaltaknak megfelelően az étkezési norma 75%-át kötelesek fizetni, vagyis 6,60 forintot.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a kérelemnek helyt adott és megállapította, hogy a felperesi intézmény dolgozói a 18/1976. (VII. 4.) PM–MüM számú együttes rendelet 3. számú mellékletében szabályozott intézeti étkeztetésre jogosultak.
A döntőbizottság határozata ellen – annak megváltoztatása végett – a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Keresetében az általa gyakorolt elszámolási mód fenntartását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította és a munkaügyi döntőbizottság határozatát azzal a kiegészítéssel tartotta fenn a hatályában, hogy a felperes a dolgozókra kedvezőbb térítési díjat 1977. február 1-jétől köteles alkalmazni.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A szakszervezeteket a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő jogaik és érdekeik védelmével, valamint ezek érvényesítésével összefüggésben széles terjedelmű jogkör illeti meg. A szakszervezeti szerveknek a dolgozók érdekében közvetlenül történő fellépését a Munka Törvénykönyvének több rendelkezése szabályozza. Az Mt. 14. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a szakszervezet vállalati szervének joga van kifogást emelni a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat sértő vállalati intézkedéssel szemben. Az Mt. 15. §-ának (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a szakszervezet a dolgozót az élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben a bíróságok, más hatóságok és egyéb szervek előtt képviselheti. A munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében – nevében és helyette – külön meghatalmazás nélkül is eljárhat.
A szakszervezet kifogásolási jogáról az Mt. V. 8. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a kifogásolt intézkedés a vállalat egész kollektíváját, illetve a dolgozók csoportját érinti, a kifogást a vállalat felügyeleti szerve és a szakszervezet felettes szerve bírálja el. Ha pedig a kifogásolt intézkedés egyedi esetre vonatkozik, azt – az Mt. V. 8. §-a (3) bekezdésének rendelkezése szerint – a munkaügyi bíróság a munkaügyi viták eldöntésére előírt eljárásban dönti el.
Az adott esetben a felperesi intézmény szakszervezeti bizottságát képviselő titkára az intézmény valamennyi alkalmazottja érdekében lépett fel az üzemi étkezésért fizetendő térítés kedvezőbb mértékű megállapítása végett. Eljárása tehát a vállalat (intézmény) valamennyi dolgozója érdekében történt és annak során arra hivatkozott, hogy a kedvezőbb elszámolás az intézmény dolgozóit jogszerűen megilleti, mivel annak a jogszabályban előírt feltételei fennállanak.
Az előzőekből következik, hogy a szakszervezeti bizottság titkára nem az Mt. 15. §-ának (2) bekezdésén alapuló képviseleti jogosultságát, hanem az Mt. 14. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kifogásolási jogát gyakorolta akkor, amikor nem egy vagy több, de személy szerint meghatározott dolgozó képviseletében, hanem az intézmény valamennyi dolgozója érdekében lépett fel kedvezőbb mértékű étkeztetési térítési díj megállapítása végett. Az Mt. V. 8. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak értelmében az ekként előterjesztett kifogás érdemi elbírálására – minthogy a szakszervezeti szerv kifogása az intézmény összes dolgozóját érintette – a munkaügyi vitákat eldöntő szerveknek nem volt hatásköre.
A munkaügyi döntőbizottság tehát helyesen akkor járt volna el, ha hatáskörének hiányát észlelve a 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 20. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a kifogást átteszi az annak elbírálására hatáskörrel rendelkező szervhez. A munkaügyi bíróság pedig nem bocsátkozhatott volna a döntőbizottság határozatának elbírálásába, hanem a Pp. 357. §-a (1) bekezdése előírásainak megfelelően a döntőbizottság hatásköre túllépésével hozott határozatát hatályon kívül kellett volna helyeznie és – attól függően, hogy a hatáskör hiányát az eljárás mely szakában észleli – a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania [Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont], illetőleg a pert meg kellett volna szüntetnie [Pp. 157. § a) pont]. (Legf. Bír. M. törv. I. 10. 228/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás