MK BH 1978/175
MK BH 1978/175
1978.04.01.
A felmondás hatálytalanítása iránt indult munkaügyi vitában a vállalat nem hivatkozhat olyan új felmondási okra, amelyet a felmondásban nem közölt a dolgozóval (1967. évi II. törvény (Mt.) 26. §, MK 95. sz.).
Az alperes 1961 óta áll a felperes alkalmazásában, 1971-től a gazdasági vezetői munkakört tölti be.
A felperes az 1976. január 5. napján kelt levelével az alperes munkaviszonyát 1976. január 15-i hatállyal felmondta. A felmondást azzal indokolta, hogy az alperes az elmúlt hónapok alatt írásban és szóban több alkalommal a tudomására hozta, hogy nem végzi tovább a felperes klubjának elszámolási munkáit. Ezért a felperes úgy döntött, hogy 1976. január 1-jétől a megyei rendőr-főkapitányság anyagi osztálya látja el a korábban az alperes által betöltött munkakört.
Az intézkedés ellen az alperes panasszal élt, amelynek eredményeként a városi közös munkaügyi döntőbizottság határozatával az okok valótlansága miatt a felmondást hatályon kívül helyezte.
A döntőbizottság határozatát a felperes keresettel támadta meg.
A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felmondást azzal tartotta fenn hatályában, hogy az alperes munkaviszonya 1976. február 16. napján szűnt meg. Megállapította, hogy az alperest hat hét felmondási idő illeti meg, ezért a felperest 18 napi felmentési idő alapulvételével 1314 forint munkabér megfizetésére kötelezte.
Ítéletét lényegében azzal indokolta, hogy a munkáltató a munkaviszonyt bármikor megszüntetheti, de azt indokolnia kell. Utalt arra, hogy a felperes módosított felmondásában olyan, a valóságnak megfelelő indokra hivatkozott, amelynek alapján lehetőség van a munkaviszony megszüntetésére. Mivel azonban a felperes az Mt. 27. §-a (1) bekezdésének megfelelő felmondási időt nem biztosította az alperes részére, e tekintetben a munkáltató intézkedését a bíróságnak meg kellett változtatnia.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalása – egyebek között – rámutat arra, hogy a munkaügyi vita során nincs helye olyan új felmondási ok bizonyításának, amelynek közlése a felmondásban történt meg.
A felperes felmondást közlő levelében a felmondás indokaként nem szerepel sem az, hogy az alperes munkaköre átszervezés folytán megszűnt (a klub gazdasági ügyeinek intézését másra bízták, vagy kívánták bízni), sem pedig az, hogy az alperes a magatartásával a munkahelyen kedvezőtlen légkört alakított ki.
Ezekre – mint felmondási okokra – a felperes csak a munkaügyi vitában hivatkozott.
A felmondólevélből minden kétséget kizáró módon kitűnik, hogy az alperes munkaviszonyának felmondással történő megszüntetésére azért került sor, mert az alperes az elmúlt hónap alatt írásban és szóban, több ízben a felperes tudomására hozta, hogy nem végzi tovább a klub elszámolási munkáit.
Ehhez mérten – a szavak általánosan elfogadott értelme szerint – a munkakörnek a rendőr-főkapitányság anyagi osztálya részére történő átadása nem kiváltó oka, hanem következménye volt az alperes munkaviszonya megszüntetésének.
Mindebből következően tévedett és ezáltal jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a felmondó levélben közöltek helyett a munkaügyi vita során módosított felmondási okoknak a valós voltát vizsgálta és bírálta el. (Legf. Bír. M. törv. II. 10. 238/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás