MK BH 1978/180
MK BH 1978/180
1978.04.01.
A munkaügyi bíróságot a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai abban az esetben is kötik, ha a döntőbizottság határozatát nem változtatja meg, csupán annak hiányait pótolja [Pp. 215. §].
Az alperes a felperes alkalmazásában áll, rakodómunkás. 1976. május 5-én, a munkahelyén üzemi balesetet szenvedett. Ennek következtében 1976. május 6-tól 1976. július 14-ig táppénzes betegállományban volt. Erre az időre az egyébként elérhető 6654 forint átlagkeresettel szemben 4992 forint táppénzben részesült. A keresetvesztesége tehát 1662 forint.
Az alperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott panaszában az 1662 forint keresetveszteségnek mint kárnak a megfizetésére kérte kötelezni a felperest. A munkaügyi döntőbizottság a panasznak részben helyt adott és az alperes átlagkeresete 90%-áig történő kiegészítésére kötelezte a felperest.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen, annak megváltoztatása és a panasz teljes elutasítása érdekében a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította és a döntőbizottság határozatát hatályában fenntartotta. Egyúttal – a döntőbizottság határozatának pontossá tétele és az összegszerűség megjelölése érdekében – a felperest 1496 forintnak, vagyis nem az átlagkereset, hanem a keresetveszteség 90%-ának a megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi döntőbizottság arra kötelezte a felperest, hogy az átlagkeresetének 90%-áig egészítse ki az alperes részére kifizetett táppénz összegét. Tény, hogy a munkaügyi döntőbizottságot mulasztás terheli azért, mert összeg szerint nem határozta meg a marasztalást. Ezért helytállóan járt el a munkaügyi bíróság, amikor a döntőbizottság határozatának hiányosságát pótolni kívánta. A marasztalás összegét azonban tévesen határozta meg.
Egyöntetű volt a felek előadása abban, hogy az alperes – amennyiben nem éri üzemi baleset – 6654 forint átlagkeresethez juthatott volna. A munkaügyi döntőbizottság ennek 90%-áig, vagyis 5989 forintig rendelte kiegészíteni az alperes által kapott táppénzt. Az alperes ténylegesen 4992 forint táppénzt kapott. A két összeg közötti különbözet, mint a felperes által fizetendő összeg tehát helyesen nem a bíróság által megállapított 1496 forint, hanem csak 997 forint. A munkaügyi bíróság azonban tévesen nem ennek, hanem a keresetveszteség 90%-ának a megfizetésére kötelezte a felperest. Ilyen marasztalást azonban a döntőbizottság határozata nem tartalmaz, és erre irányuló keresetet egyik fél sem terjesztett elő. Ezért a munkaügyi bíróság ítélete sérti a Pp. 215. §-ának rendelkezését is, tehát törvénysértő. (Legf: Bír. M. törv. I. 10 237/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás